NB II

Kanta nem akar hobbiedző lenni

Befejezte profi pályafutását a 32 éves Kanta Szabolcs, aki a siófoki utánpótlásban tevékenykedik tovább.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Távozott szülővárosa, a másodosztályú Ajka csapatától Kanta Szabolcs. A tapasztalt középpályás még csak 32 éves, de úgy döntött, lezárja profi pályafutását, és edzőként folytatja, a siófoki utánpótlásban tevékenykedik a továbbiakban. A játékot persze nem hagyja abba, a Somogy megyei első osztályban szereplő Balatonlelle színeiben focizik ezután.

Az MTK, a Siófok, a Nyíregyháza és az Ajka korábbi kiváló játékosa a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: nagyon elégedett a pályafutásával, és nem fájdítja a szívét azzal, mi lett volna, ha nem sérül meg kétszer is súlyosan a térde.

– Befejezettnek tekinti a profi pályafutását?
– Igen, a profi futballt abbahagytam. A siófoki utánpótlásban leszek edző, az U12-es csapatot vettem át, emellett játszom Balatonlellén. Először úgy volt, hogy Ausztriába megyek. Ajkán azt mondták, az új edző legkésőbb augusztus közepéig eldönti, számít-e rám, de az osztrákoknál éppen akkor ér véget az átigazolási időszak, ezért nem akartam kockáztatni. A lelleiek megkerestek, szimpatikusak voltak, és közelebb is vannak, így több időm jut a családomra és a családi vállalkozásunkra – kezdte Kanta Szabolcs.

– A műtött lábával minden rendben?
– Igen, a lábam jól van, két és fél éve semmi probléma nincs vele, nem sérülés miatt döntöttem így. Lehet, hogy egy-két évre még elmehettem volna egy másik NB II-es klubhoz, de a család miatt nem vállaltam, nem akartam költözni.

– Voltak nagyon nehéz időszakai – a sérülésekre gondolok –, de bizonyára kellemes évei is az élvonalban és a másodosztályban…
– Tizenkilenc évesen mutatkoztam be az NB I-ben az MTK színeiben, és úgy érzem, amit lehetett, kihoztam a pályafutásomból. Nagyon elégedett vagyok. Lehet, hogy többre vihettem volna, de nincsen ha… Ezt adta a sors, az élet. Nagyon sok szép emlékem van a meccsekről, sok barátot, ismerőst szereztem, sok helyen megfordultam. Nem fájdítom a szívemet azzal, mi lett volna, ha nem sérülök meg, és nem kell kihagynom másfél évet. Eddig is a család volt számomra a legfontosabb, és ezután is az lesz. A családi vállalkozásunkban tevékenykedek, és építem a jövőmet, nem rágódok semmin. Büszke vagyok a pályafutásomra, ez a tizenhárom év felejthetetlen, de most már előretekintek.

– Csak az utánpótlásban szeretne dolgozni, vagy később felnőtteket is edzene?
Nagyon régóta készülök rá, hogy az utánpótlásban dolgozzak, már elvégeztem a C-tanfolyamot is. Ez a hosszútávú tervem, egyelőre nem látom, hogy szívesen foglalkoznék felnőttekkel. Az U12 egy jó korosztály, a közeljövőben szeretném továbbképezni magam, és elvégezni a B-, majd esetleg az A-licencet. Nagyon motiválnak a fiatalok, nem hobbiedző akarok lenni, komolyan fogok ezzel foglalkozni.

Olvasói sztorik