Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szanyó Károlyt télen nevezték ki a Vasas FC vezetőedzőjének. Az egykori olimpikon egy bukdácsoló csapatot vett át, amely kiszámíthatatlan formát mutatott, ráadásul tele volt külföldi játékosokkal, akik nem ütötték meg a másodosztály színvonalát. Néhány hónap munka után az angyalföldi csapat a negyedik helyen áll az NB II-ben (a tavaszi a tabellán a második), és jövőre megcélozza a feljutást.
A Rangadó.hu érdeklődésére Szanyó elmondta, hogy bízik a fiatal tehetségekben, és kitért Vermes Krisztiánra is, akinek a leigazolása egyelőre nincs napirenden Angyalföldön.
– Tavasszal huszonhat pontot szerezett a csapata. Mitől lettek hirtelen a másodosztály egyik legjobbjai?
– Azt nem tudom, hogy jók vagyunk-e, de próbálunk futballozni – kezdte Szanyó Károly. – Próbáljuk ezt a gyönyörű játékot játszani, és úgy látom, hogy ez eredményekben is megmutatkozik. Szeretném, ha ez hosszútávon is így lenne, hogy a Vasas rövid időn belül újra NB I-es legyen.
– Amikor télen kinevezték, gondolt rá, hogy ilyen jó lehet a tavasz?
– Mielőtt idekerültem, néhány hétig néztem a csapat mérkőzéseit, és az első gondolatom az volt, hogy az itt játszó külföldiek nem ütötték meg a szintet. Persze ez az én véleményem, lehet, ezt valaki máshogy látja. Szerintem azok a fiatal játékosok, akik ide tartoznak, minimum azt a szintet megütik, de inkább jobb munkát végeznek, mint amit a légiósok csináltak itt. Nekem az volt a fő elvem, hogy inkább rájuk építkeznék, és velük próbálnék meg egy ütőképes csapatot kialakítani. Nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, de annak örülök, hogy sikerült teljesítenünk a célt, amit felénk kitűztek, mégpedig a biztos bennmaradást.
– Volt támadóként az edzői hitvallása a támadófutballra épül?
– Ha csak arra épülne, nem biztos, hogy ilyen jól szerepelnénk a fél szezon során. A biztonságos védekezés az alapja mindennek, de ez nálunk nem úgy néz ki, hogy visszaállunk, hanem a labdavesztés után azonnal megpróbálunk labdát szerezni az ellenfél térfelén. Úgy érzem, hogy ez nem fekszik az ellenfeleknek, de mindennek van ellenszere. Ha ezt sikerül kivédeniük, akkor át tudunk állni másféle játékra is.
– Az edzői stábban ott van még Tóth András és Bíró Szabolcs is, akik szintén viszonylag fiatal szakemberek. Milyen a hangulat az öltözőben?
– Úgy érzem, hogy a játékosok irányából megvan felénk a maximális tisztelet. Van olyan is a keretünkben, akivel még játszottam együtt, de ez nem okoz problémát. Talán még előnyére is válik a csapatnak. Igazából mindegy, hogy fiatal, vagy idősebb-e az edző. Minden a játékosokon múlik.
– Többször mondták már a Vasas vezetői, hogy jövőre a feljutás a cél. Mennyire reális ez?
– Ha jós lennék, meg tudnám mondani, hogy jövőre mi lesz. Természetesen szeretnénk harcban lenni a feljutásért, bár ez így még nem lett konkrétan kijelentve. A jelenlegi eredményeink bizakodásra adnak okot, és akár a mostani kerettel is harcban tudnánk lenni a feljutásért. Úgy gondolom, hogy egy-két poszton erősíthetnénk, majd egy jó alapozás után minden adva lehet ahhoz, hogy megharcoljunk az NB I-es tagságért.
– Ha már az igazolásokat említette, a Mezőkövesdből elküldött válogatott hátvéd, Vermes Krisztián a Vasasban edz…
– Ebbe nem nagyon szeretnék belemenni. Krisztián megkért engem, hogy amíg tartanak az edzések, hadd készüljön velünk. Ebben nem láttam semmi kivetnivalót. Jelen pillanatban nem olyan szemmel nézem őt, mint egy Vasas-játékost. Ő most szabadon igazolható, de nem tudok róla, hogy napirenden lenne, hogy nálunk folytassa a pályafutását.
– Vasárnap lesz a Magyar Kupa-döntő. Volt Újpest-játékosként mennyire követi kiemelt figyelemmel az eseményt?
– A magyar labdarúgás minden szinten érdekel. Természetesen az Újpestet is kiemelt figyelemmel követem. Az esélyek nem mellettük szólnak, de titkos favoritként, amolyan surranópályán remélem, hogy oda tudnak érni a kupagyőzelemhez.
