Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szerdán, vagyis ma ünnepli negyvenedik születésnapját az NB II-es Zalaegerszeg hálóőre, Vlaszák Géza. A rutinos kapus a Nagykanizsai Olajbányászban kezdte pályafutását, de a felnőttek között az akkor másodosztályú Keszthelyi Haladásban mutatkozott be húszévesen. Miután visszakerült Nagykanizsára az első osztályban is debütálhatott. Innen szerződött Zalaegerszegre, ahol eleinte cserekapus volt, de szépen lassan beverekedte magát a kezdőbe, és két szezonon keresztül egy meccset sem hagyott ki.
2000-ben igazolt az MTK-hoz, ahol az első évben meghatározó játékos volt, de a következő szezonban a kispadra kényszerült, ezért Újpestre igazolt, ahol alapember és válogatott is lett. A lilák azonban 2006 nyarán nem hosszabbították meg a szerződését, így a ciprusi AEL Limasszolhoz került, ahonnan két év után, 2008 nyarán visszatért korábbi sikerei helyszínére, Zalaegerszegre, és a mai napig is ott véd. Vlaszák a Rangadó.hu megkeresésére emlékezett pályafutása legszebb momentumaira.
– Úgy gondolom, szép pályafutásom volt, és még nincs is vége. Hosszabb távon már nem tervezek játékosként, de azért még aktív vagyok – szögezte le a születésnapos kapus. – Nagyon szívesen emlékszem vissza az újpesti négy évemre, az az időszak örök kedvenc marad. Zalaegerszegen is voltak nagyon jó periódusaim, és az AEL Limasszolnál eltöltött szezonra is szívesen emlékszem, mert egy új közegben is meg tudtam állni a helyemet. Ezeken kívül szerepeltem még az MTK-ban, ahol szintén voltak jó pillanataim, a ZTE után az egy jó lépés volt a pályafutásomban.
A 40 éves kapus arról is beszámolt, nagyon büszke arra, hogy szerepelhetett a magyar válogatottban.
– A mai napig büszkeséggel tölt el, hogy amikor Újpesten védtem, akkor a válogatottban is szerepeltem. Én vagyok az első kapus, aki Zala megyéből a válogatottságig vitte, és erre nagyon büszke vagyok – magyarázta Vlaszák. – Körülbelül négyszáz meccset játszottam az élvonalban, és úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy szám. Amikor elkezdtem a felnőttek között az NB I-ben, NB II-ben védeni, akkor mindig is azt szerettem volna, hogy ilyen hosszú, szép pályafutásom legyen, úgyhogy erre is büszke vagyok.
Mint szinte minden játékos esetében, a rutinos hálóőr pályafutásában is akadnak fájó emlékek is.
– Az Újpesttel kétszer az utolsó pillanatban vesztettük el a bajnokságot, ez a mai napig fájó pont számomra, és később is az lesz – folytatta a kapus. – Nagyon szerettem volna bajnoki címet ünnepelni, hiszen óriási dolog bajnoknak lenni. A második helyek is szépek, de azért mégsem ugyanaz, mint a bajnoki aranyérem. Amikor a legjobb formámban voltam, huszonkilenc-harminc évesen, akkor kár, hogy nem kerültem egy igazi komoly bajnokságba, mert szívesen kipróbáltam volna magamat külföldön is azokban az években. Ezek bennem maradnak, de azt hiszem, hogy így is elégedett lehetek a pályafutásommal.
Érdekes módon Vlaszák legszebb emléke egy Franciaországban lejátszott UEFA Kupa-selejtező, amelyet csapata elvesztett.
– Az MTK-val játszottunk a francia Nantes ellen kupameccset, és a kinti mérkőzésre emlékszem vissza a legszívesebben, ahol nagyon jól ment a védés. Igaz, a végén kikaptunk kettő-egyre, de a sok szép emlék közül ez a meccs mindig a kedvencem marad.
Az ötszörös válogatott kapust még egyéves szerződés köti a ZTE-hez, de később edzőként is kipróbálná magát.
– A nyáron hosszabbítottam a klubbal egy évet, tehát júniusig szerződésem van játékosként. Ezt az évet még mindenképp kitöltöm, aztán meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok, mivel az edzői pálya is nagyon mozgatja a fantáziámat. Bármilyen furcsa, még negyvenévesen sem tudom, mi lesz – töprengett Vlaszák Géza. – Azt tanácsolták korábbi játékosok, edzők, hogy amíg tudok, addig játsszak. Azt hiszem, hogy igazuk van. A jövőben kapusokkal is szívesen foglalkoznék, de vezetőedzőként is kipróbálnám magam a későbbiekben. Ehhez azonban még nem elég a megszerzett tapasztalatom, tanulásra is szükség van, de az évek során erre is lesz lehetőségem.
