Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Habár tavasszal remekül teljesített az NB II Nyugati-csoportjában, az osztályozón mégis elvérzett a Sopron, amely hazai pályán kikapott a Dunaújvárostól, és 2-1-es összesítéssel alulmaradt. Bár valószínűsíthető, hogy adminisztratív úton a másodosztályban marad az SVSE, Bücs Zsolt vezetőedző a balul sikerült osztályozó után lemondott, mondván, megviselték a történtek, és új impulzusokra van szüksége. Az ötvenedik születésnapját idén ünneplő szakember a Ranagadó.hu érdeklődésére mesélt a történtekről, érzéseiről, és az eredményes tavaszi szereplésről.
– Tavasszal kezdtünk jól szerepelni, akkor járt ki ezerötszáz-kétezer ember a meccseinkre, azok után, hogy ősszel még csak párszázan voltak. Az osztályozóra pedig olyanok is sokan kijöttek, akik tíz éve nem voltak meccsen, és nyilván ők egy mérkőzés alapján ítéltek meg minket – magyarázta Bücs Zsolt. – Ehhez persze hozzátartozik, hogy azt hittük, a dunaújvárosi produkciót nem lehet alulmúlni, de ott legalább negyedórát futballoztunk… Sopronban, a visszavágón pedig labdarúgásra emlékeztető momentumunk is alig volt. Pedig motivációs tréninget tartottunk, egyénileg elbeszélgettem a játékosokkal, mindent próbáltunk megtenni, amit csak lehet. Az talán nem az edző hibája, ha a játékosai tíz méterről nem tudnak pontosan passzolni. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nehéz volt meghoznom ezt a döntést, hiszen szerettem Sopronban lakni. Nagyon kevés olyan ember volt, aki az U9-es bajnokságtól kezdve kijárt már a meccsekre. Ez az egyik oldala, a másik pedig, hogy ennyi soproni még nem játszott ebben a csapatban, mint az én kezem alatt. Azonban úgy gondolom, hogy ennek a klubnak lehet, hogy jót tesz, ha egy új ember jön, aki új színt visz a csapat életébe. Meg persze én nagyon szurkolok a Sopronnak, hogy NB II-es maradjon.
– Ha így történik, akkor sem fogja visszavonni, vagy megbánni a döntését?
– Nem, ennek a döntésnek nincs köze ahhoz, hogy melyik osztályban szerepel a csapat. A tavasz folyamán sok álmatlan éjszakám volt azért, hogyan állítsam össze az együttest, mert szerintem még egy ilyen csapat nem volt, hogy két egyforma összeállításban nem tudtunk kifutni a hiányzások miatt. A kapusunk, Dénes Zsolt is megsérült, hálóőrt is kellett keresni. Sajnos ez a tavasz lehetett volna szebb is, hogy még osztályozóra sem kerülünk. Akadtak meccseink, amelyek miatt bőven maradt bennünk hiányérzet. Ha a teljes keret a rendelkezésünkre áll, akkor még az első ötbe kerülés is elvárható lett volna. Csak egy példa: Balázs Richárd végre felépült a sérülésből, és Dunaújvárosban már bevethető lett volna, de a meccs előtt derült ki, hogy torokgyulladás miatt nem játszhat. Az ember ilyenkor azért fogja a fejét… A hazai meccsünkön is ránéztem a kispadra, hogy kit lehetne becserélni, a masszőrt lehetne, mert ő kupagyőztes volt legalább…
– Mihez kezd most? Hogyan képzeli el a jövőjét?
– Az a problémám, hogy most nyáron lehetett volna úgy igazolni, ahogy én akarok, azokat és olyan posztra, szóval már terveztem a csapatépítést. NB I-ből és NB II-ből is volt érdeklődés irántam, de visszamondtam őket, mert akkor még úgy voltam vele, hogy itt Sopronban jövőre összerakhatunk egy ütős csapatot. Az alapok le vannak rakva most is, ehhez kell négy-öt minőségi futballista. Csak én most már munkanélküli vagyok, ebben az országban pedig elég nehéz kispadhoz jutni. Várom a lehetőségeket, de én azt szeretem, ha van benne kihívás, tehát vagy benn kell tartani egy csapatot, vagy a feljutásért harcolni, a langyos vizet nem szeretem, már játékosként sem volt az én világom.
