Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A klubvezetés, a szakvezetés és a szurkolók közös óhaja volt, hogy ne távozzon az előző idényben csúfosan szereplő, az élvonalból kieső Zalaegerszeg csapatkapitánya, Kocsárdi Gergely. A 36 éves védő egy rövid szlovéniai légióskodást kivéve világéletében a ZTE-ben játszott, és végül most is úgy döntött, marad az NB II Nyugati-csoportjára készülő együttesben. A Rangadó.hu érdeklődésére a Siófok ellen 3-2-re elvesztett szombati edzőmeccs után elmondta, az egészben a motiváció megszerzése volt a legnehezebb, de miután ismét edzésbe állt, már ezzel sem volt probléma. Hangsúlyozta, egy-két poszton kellene a rutinos erősítés, ezért reméli, lesznek még érkezők a közeljövőben.
– Miért döntött végül a maradás mellett?
– Elég nehéz döntés volt, sokat vívódtam, hogy egy ilyen év után hogyan tudok motivációt találni a folytatáshoz. Ez volt a legnehezebb, de ahogy az edzéseket elkezdtük, egyre jobban érzem, hogy van bennem annyi, hogy még segíteni tudjak a csapaton. A másik része, hogy ezzel párhuzamosan munkát vállalhattam az utánpótlásban is. Edzőként dolgozom a kicsik mellett, és ez a munka tetszett már az elmúlt félévben is, ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem vállalok semmiféle költözködést vagy utazgatást. Akárhogyan fordult volna a sorsom, a labdarúgástól nem akartam elszakadni, a játékot folytatni akartam mindenképpen. Ez a döntés született, remélem, jól döntöttem.
– A felkészülés kellős közepén hogy látja, a játékostársai is kellően motiváltak, illetve alkalmasak arra, hogy a ZTE harcban legyen a feljutásért?
– Nehéz ezt megítélni, mert nem vagyunk még készen. A keret sem végleges, és még csak a fizikális felkészítésnél tartunk a munkában. Odébb vagyunk attól, hogy topon legyünk. Hogy az egyének motivációja milyen? Gondolom, a közösség nem lesz rossz, de ahogy látom, egy-két poszton kellene a rutinos segítség, remélem, lesznek még érkezők. A Siófok elleni mérkőzésen a játék képe helyenként nem is volt olyan rossz, tehát úgy gondolom, hogy bizakodhatunk.
– Az a hír járja, hogy különösen kemény alapozó munkát végez a csapat Preisinger Sándor irányításával!
– Minden alapozás kemény, napi két edzés van, és nem szoktunk lötyögni. Nem tudom, személy szerint hányadik nyári alapozásom ez, de nem emlékszem olyanra, amit röhögve végigcsináltunk volna. Tény és való, hogy kicsivel másabb a munka, mint más trénereknél, de ez szerintem normális, mert minden edzőnek megvan a saját stílusa és munkafelfogása. Kemény, fárasztó, nehéz. Ez az időszak erről szól, az lenne a probléma, ha nem lennénk fáradtak!
