Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Az egykori válogatott futballista – a Rangadó.hu állandó szakértője –, Tiber László fiaként elérte, hogy ő is a Vidiben játszhatott, a nagy sikerek azonban később jöttek. Tiber Krisztián a – ma már csak az archív kiadványokban létező – hajdani Gázszer FC játékosként lett gólkirály az NB I-ben, 1998-ban. Egykori csapattársai közül alighanem ő húzta a legtovább a pályán: Ausztriában hosszú évekig szerepelt alacsonyabb osztályokban, az utóbbi években amatőr szinten – mostanáig.
– Ez az utolsó félév kicsit kaotikus lett az osztrák csapatomnál. Ez már egy amatőr liga, ahol a mi csapatunknak nem voltak igazán komoly céljai. Negyvenhárom évesen kicsit elegem lett, úgy éreztem sokszor, már csak muszájból megyek – úgy döntöttem végül, a legjobb, ha tényleg befejezem. Hívtak máshová, de most már inkább a további feladatokkal foglalkozom. Az már nem jó, ha úgy mész el otthonról, hogy „na, már megint meccs van” – mondta a Rangadó.hu megkeresésére Tiber Krisztián a végleges búcsú okairól.
A folytatás egyelőre nem eldöntött, bár munkája van a volt gólkirálynak. Az biztos, hogy Magyarországon dolgozik tovább, hiszen már eddig is edzősködött Sopronban.
– Az U10-es korosztályt edzem két csoportban, és hívnak egy megye kettes csapathoz, Hegykőre, Soprontól húsz kilométerre. Lehetek játékosedző vagy szimplán edző is. Lehet, sőt biztosan hiányozni fog egy idő után a játék, ezen a szinten egy-két évet még el tudtam volna focizni. Merem állítani, hogy a sebességem még megvolt hozzá, de ahhoz olyan csapat kellett volna, ahol kicsit komolyabb célok vannak, mint hogy szerezzünk egy-két pontot. Ez már annyira nem motivál.
Tiber Krisztián hazai szinten sok mindent elért, mégpedig úgy, hogy az alapoktól kezdte. Fehérváron a legkisebbektől jutott el a nagycsapatig, a Gázszerrel pedig a majdnem legalacsonyabb osztálytól az élvonalig. Tapasztalt menetelő, aki jó szívvel emlékezhet vissza a pályafutására – majd ha emlékezni akar.
– A számadás készítéséig még nem jutottam el – feleli a kérdésünkre Tiber. – A pályafutásomat több részre bonthatom. Az első, ami nyilván nagyon szép és fontos volt, hogy nevelőklubomban, a Videotonban, ahol édesapám is játszott, végigjárva a szamárlétrát, bemutatkozhattam az első csapatban. Aztán persze a meghatározó rész a Gázszernél eltöltött három és fél év, az NB III-tól indulva, két év NB I-es szezon, gólkirályi cím. Ott lettem valójában első osztályú futballista. Játszottam egy remek Vasasban és Debrecenben. Voltak hullámvölgyek, de azért a jobb periódusból több akadt, nemzetközi kupában játszhattam világsztárok ellen, van bajnoki és Magyar Kupa-ezüstérmem.
– Azután pedig jött a harmadik nagy periódus, az osztrák kaland. Egy játékosnak harmincöt év fölött minden év ajándék, ehhez képest lejátszottam tizenkét esztendőt Ausztriában, a harmadosztálytól kezdve lefelé az összes ligáig minden osztályban megfordultam, harmincon túl. Az osztrák Landesliga üti a magyar másodosztály alsó felét, ott még korábbi első osztályú osztrák játékosokkal is játszottam együtt. Minden osztályban, ahol megfordultam, voltam gólkirály, egyik csapatomban közel száz gólt szereztem. A Facebook-oldalamon a hozzászólásokból is kiderül, sokan szerettek, talán a hozzáállásom miatt is.
Kispályán ma is játszik, alacsonyabb szinten „elgurigázhatna” még, sérülés és súlyfelesleg nem hátráltatja – sőt a mai napig úgy néz ki, hogy sok huszonéves sírva könyöröghetne a receptért –, de ő már inkább a többi feladatra koncentrál. Bár egy visszavonulni szinte képtelen játékosnál sose lehet tudni…
– Elvittem az igazolásomat a Hegykőhöz, ki tudja, nem kell-e egyszer-kétszer beszállni, de igazából már nem tervezem. A jövőt a fociban képzelem el, bár felnőtt csapatnál még nem dolgoztam – de a civil életemet is tervezem. A gyerekekkel imádok dolgozni, sokat fejlődtek, úgyhogy ezt is csinálom, amíg tudom – egyelőre ennyit tervez a néhai NB I-es gólkirály, Tiber Krisztián.
