Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
A Videoton szombati, debreceni győzelmével, illetve a Ferencváros vasárnapi, pécsi döntetlenjével matematikailag is biztossá vált a székesfehérváriak bajnoki címe. A játékosok és a szakmai stáb tagjai vasárnap este a Sóstói Stadionban és a városházán megünnepelték a nagy sikert, hétfőn csapatépítő tréningen vettek részt, kedden pedig folytatják megszokott munkájukat, hiszen négy bajnoki forduló és a Magyar Kupa-döntő vár rájuk májusban.
A Rangadó.hu állandó szakértője, Tiber László, a Videoton és a Siófok egykori válogatott játékosa a fehérváriak minden bajnoki meccsét látta a mostani szezonban is, és azokat rendszeresen értékelte oldalunkon. A nagy sikerről úgy vélekedett, csak akkor lesz igazán értelme és értéke, ha jó nemzetközi szereplés is társul hozzá.
– Teljesen megérdemelten nyerte meg a Videoton a bajnokságot. Voltak gyengébb mérkőzéseik, gyengébb periódusaik az idény egyes szakaszaiban, amikor kritizáltam is őket, mert nem gólra törően futballoztak, gyengén futballoztak, megelégedtek a döntetlennel, holott nyerniük kellett volna. Ebben a gyenge magyar NB I-ben ez a hullámzó teljesítmény is elég volt, hogy négy fordulóval a vége előtt bajnokok tudjanak lenni, mert a többi csapat még rapszodikusabban játszott. Ugyanakkor voltak egészen jó mérkőzéseik, és úgy látom, hogy a gyengébb időszakoktól függetlenül a legjobb csapat nyerte meg a bajnokságot, amely a legjobb játékosállománnyal rendelkezik – kezdte Tiber László.
– A bajnokok hangsúlyozták, hogy nagyon komoly riválisokat előztek meg, de valójában milyen a mostani mezőny, milyenek a riválisok?
– A többiek sokkal sokkal hullámzóbb teljesítményt nyújtottak, nem volt olyan csapat, amely kiegyensúlyozottan, egyenletesen szerepelt volna, mert vagy a játékoskeret nem olyan jó, vagy nem olyan szakmai munka folyik, vagy egyéb okok vezettek oda, hogy igazándiból nem volt riválisa a Videotonnak.
– Különböző korszakok bajnokcsapatait butaság összehasonlítani, úgyhogy a Mezey György-féle Videotont most hagyjuk, de a Paulo Sousa- és a José Gomes-féle csapathoz képest lát előrelépést, fejlődést?
– Nem tudom, hogy játékosállományát tekintve jobb-e, de hogy szórakoztatóbb és támadóbb futballt játszik, az meggyőződésem. A Sousa-féle csapat védekezése stabil volt, és abból indult ki, hogy amikor elkezdődik a meccs, már van egy pontjuk. Sokszor beszéltem erről annak idején: ők az Európa Ligában is azt a stílust játszották, mint az NB I-ben kiesőhelyen álló Pápa ellen. Nem tudott változtatni, egysíkú, íztelen, sótlan volt a játék. Bár eredményes volt, de nem közönségszórakoztató. Ez a futball most támadóbb játékra épül, közönségszórakoztató, és eredményes, tehát jobb.
– Mit vár a csapattól a hátralévő négy bajnoki fordulóban, és a Magyar Kupa-döntőben?
– Azt várom, hogy profi futballisták lévén nem engednek le, igyekeznek megtartani ezt az előnyt, sőt növelni, amennyire lehet, tehát minél nagyobb fölénnyel megnyerni a bajnokságot. Ugyanolyan célként kell kitűzni a Magyar Kupa megnyerését is, mint korábban, mielőtt biztosították volna a bajnoki címet.
– Mennyit kell változtatni a játékoskereten, hogy eséllyel induljon a csapat a Bajnokok Ligája selejtezőjében?
– Meggyőződésem, hogy csak akkor volt értelme megnyerni a bajnokságot, ha a nemzetközi porondon is előrelép a klub. Mit sem ér a magyar bajnoki cím, ha a selejtező első körében kiesnek. A szakmai stáb biztosan tudja, melyek a hiányposztok. Az a feladatuk, hogy célirányosan, posztra igazoljanak, és eljussanak a csoportkörig, ezzel anyagilag és a hírnév szempontjából is sikereket érjenek el, mert akkor volt értelme megnyerni a bajnokságot. Korábban megtörtént, és sajnos jellemző a csapatainkra, hogy a magyar bajnok a nemzetközi megmérettetés során nagyon kevésnek bizonyul. Az semmit nem ér. Az igazolásoknál pénzkérdés szerintem nem vetődhet fel, nem beszélve arról, hogy ha eljutnak oda, amiről beszéltem, az már anyagilag is megéri, mert annyit profitálnak belőle, hogy az a befektetés, amit most kell megtenni, az megtérül.
