NB I

Hagyni kell játszani a gyerekeket

László Csaba azt szeretné, hogy a magyar játékosok ne okvetlenül a külföldre igazoláson gondolkozzanak.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A második helyről várta a tavaszi folytatást az NB I-ben az MTK csapata, ezért érthető, hogy a téli átigazolási hírek nem az ősszel nagyszerűen szereplő kék-fehérekről szóltak. Az edzőként nemzetközi karriert befutó László Csaba a DigiSport televízió reggeli műsorában a klub – általa vezetett – játékosmegfigyelői hálózatáról is mesélt.

– Mennyire élvezi ezt a munkát az MTK-nál?
– Élvezem. Eddig ilyen munkát nem csináltam, ezért is vállaltam. Ez a munka sok mindent magában foglal, nem csak a játékosmegfigyelést. Építünk egy jövőképmodellt, ebből is kiveszem a részem, de a legfontosabb persze a játékosok, fiatalok megfigyelése. Elsősorban nem az a célunk, hogy külföldről hozzunk játékosokat, hanem neveljünk MTK-labdarúgókat a magyar futballnak – kezdte a korábban a Ferencvárost, a skót Hearts-ot, illetve a litván és az ugandai válogatottat is irányító László Csaba.

– Egy NB I-es vezetőedzői ajánlattal sem lehetne kimozdítani ebből a munkából?
– Jól érzem magam, és szerződésem van az MTK-nál, amit a nyárig mindenféleképpen kitöltök. Nagyon szeretnék leülni egy kispadra, hiszen az az én világom, de ebben is ki szerettem volna próbálni magamat. Volt egy megkeresés, meggyőztem magam, és nem bántam meg.

– Hogyan működik az ön által irányított játékosmegfigyelői rendszer?
– Van egy olyan rendszer, amely lassan kialakulóban van, és ez csak Magyarországra szól. Külföldön nagyon könnyű jó futballistát találni. Szombat vagy vasárnap reggel elmegyek megnézni egy Kistarcsa–Dunakeszi mérkőzést, amelyen tizenhat évesek játszanak, ezzel is foglalkozom. Van egy rendszerben dolgozó csoport, amelynek a tagjai nézik a mérkőzéseket, információkat kapunk tőlük, ezeket értékeljük és továbbadjuk. Nem keresek tehetséget, mert azt mindenki észreveszi, én csak jó futballistákat keresek, és azért lehet találni.

– Paunoch Péter játékosügynök szerint a scouting egyelőre nincs is jelen Magyarországon…
– Számomra az volt a lényeg, hogy ezt felépítsem. Menedzserként nagyon sokat foglalkoztam ezzel, és Magyarországon a scouting valóban gyerekcipőben jár. Nem a képzésről, vagy arról van szó, hogy nem lehet észrevenni a tehetségeket, vagy a tehetségteleneket. Ha száz gyerek előttem futballozik, én megmondom, hogy kiből nem lesz futballista.

– Melyek a legfontosabb szempontjai, amikor figyel egy gyereket?
– Karakter, gyorsaság, kreativitás, ezek nagyon fontosak. Nagyon nagy szükség van olyan dolgokra, amelyeket nem tudok megtanítani, hanem hoznak magukkal. Effenberg sosem volt technikás futballista, de azzal a kisugárzással, erővel és győzni akarással, amit a pályán mutatott, minden mérkőzést meg tudott nyerni. Ezt nem lehet megtanítani senkinek, ezt hozza magával az ember. Ha ez nincs meg, akkor igazából nincs is miről beszélni. A gyorsaságot például nem lehet megtanítani, tíz-tizenöt százalékot lehet hozzátenni, de egy gyors játékosból lehet csinálni lassút. Nagyon sokszor látom, hogy az edzők visszafogják a játékosokat. A gyerekeket hagyni kell játszani, és meg kell tanítani, hogy mikor, miért cselezzen, és mikor passzoljon. Ezekben lehet irányt mutatni nekik, de rossz útnak tartom, ha egy edző kívülről megpróbálja kordában tartani, és a saját elképzeléseit a gyerekeken keresztül próbálja megvalósítani.

– Már dolgoznak a keze alá olyan kollégák, akiknek szintén az a dolguk, hogy utánpótlás-meccseket figyeljenek?
– Igen, és külföldön is van egy emberünk, aki már dolgozott Angliában, a Portsmouth játékosmegfigyelője volt. Rajta keresztül az egész világgal kapcsolatban vagyunk, és tudjuk, kivel érdemes foglalkozni. Még legalább fél év kell, hogy azt tudjam mondani, a rendszer normálisan működik. Nem tökéletesen, de normálisan.

– A felnőtt csapatnál mennyire számítanak az észrevételeire a keretet alakításával, változtatásával kapcsolatban?
– A második helyen állunk, ami nem indokolja, hogy holnap játékost vegyünk. Tavaly más helyzetben volt a csapat, jött is Torghelle, és nagyon helyesen megerősítették a keretet. Nem csak bennmaradtunk, hanem stabil középcsapattá váltunk. Az őszi szezon azt igazolta, hogy ez az út helyes volt. A nyáron biztos lesznek olyan játékosok, akik esetleg elhagyják a csapatot, és akiket pótolni kell. Ezeket mindig minőséggel kell pótolni, de az első szempont, hogy mit tudunk meríteni a saját játékosainkból.

– Az igazi erősítés akkor az, hogy a csapat együtt marad?
– A csapatnak jelen pillanatban az a legfontosabb értéke, hogy együtt tud maradni. Ettől függetlenül nyitva tartjuk a szemünket. Van egy nagyon fiatal játékos, akit érdekesnek tartok, már megjárta a Bundesliga kettőt, és a saját országában válogatott. Ha egy ilyen játékost meg tudunk szerezni, akkor lehet egy lépést tenni a határon kívül is. Ezt csak akkor lehet, ha mindenki akarja, nem csak én, nem csak a vezetőség, nem csak a vezetőedző, hanem úgy érezzük, hogy ezt a lépést meg tudjuk tenni. Nekem ez volt a legfontosabb az MTK-nál, megkerestek és felvázoltak egy bizonyos jövőképet, ami eddig nem is létezett. Nem azt kell nézni, hogy hol, hanem hogy miért dolgozol. Bárhova megyek, minden magyar játékosnak az a vágya, hogy külföldre igazoljon. Azt kell megteremtenünk, hogy a magyar játékos ne azon gondolkozzon, hogyan tud eligazolni külföldre, hanem hogyan tud NB I-es, NB II-es futballista lenni, ami azt jelenti, hogy megéri Magyarországon focizni. Ez rossz beidegződés, de tudni kell, hogy mennyire nem egyszerű külföldön.

– Úgy gondolja, hogy a szakmai fejlődés Magyarországon is lehetséges?
– Ezt kell megteremtenünk. Van fejlődés, és gyerekszinten igenis vannak képzett edzők és képzett futballisták, akiket az a vágy fűt, hogy minél hamarabb elmenjenek. Sajnos a példa azt mutatja, hogy akik elmentek, azokból nem lett olyan játékost, amilyet szerettünk volna. Meg szeretném mutatni, hogy ki tudok valami olyat alakítani, ami eddig nem működött.

– Olyan perspektívát kínál az MTK, hogy egyszer leülhessen a kispadra?
– Eddig erről nem beszéltünk, nem is gondolkodom rajta. Ha felvetődik ez a lehetőség, akkor elgondolkodom rajta, de jelenleg ezzel foglalkozom, és annak drukkolok, hogy minimum a harmadik helyet meg tudjuk szerezni. A nemzetközi szereplés a klub életének egy nagyon fontos része lehet.

Olvasói sztorik