Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Évek óta köztudott, hogy a Ferencváros és a Debrecen korábbi csatára, a 26 éves Pölöskey Péter hobbija a festészet. Gyerekkorában szeretett rajzolni, és mivel ügyes volt, az édesanyjától biztatásként kapott egy vásznat. Rajzszakos osztályba járt a gimnáziumban, és szenvedélyének azóta is rendszeresen hódol, persze, szigorúan csak akkor, amikor a szabadideje engedi. Márpedig abból mostanság sajnos van bőven, mert bár papíron továbbra is a PMFC játékos, a klubnál nem számítanak rá, de nem is engedik szabadon távozni.
A Rangadó.hu érdeklődésére Pölöskey elmesélte, hogy hamarosan megnyílik élete első kiállítása, ez legalább némileg eltereli a figyelmét arról a csapdahelyzetről, amibe Pécsett került.
– Hol tölti a napjait mostanság, Pécsett vagy Budapesten?
– Itthon vagyok, Budapesten. Nem tudtunk elválni a PMFC-vel. Vitt volna a Nyíregyháza, és ha jól tudom, a Kecskemét is, tehát lett volna hova mennem, és ahol az emberrel nem számolnak, ott nem is akar maradni. Az a baj, hogy nem tudtak megegyezni a klubok, úgyhogy most egy faramuci helyzetben vagyok, és nem tudok mit tenni ez ellen. A pécsi U21-es csapattal tudnék edzeni és kapnék szerelést, de akkor már inkább itthon vagyok Pesten, a családommal. Az edzést meg tudom oldani az MTK- vagy a BKV-pályán, szóval ugyanott vagyok mintha Pécsen várnék a csodára, és van lehetőségem csapattal edzeni Budapesten is – mesélte Pölöskey Péter.
– A pécsi szerződése meddig érvényes?
– Az egy hosszabb szerződés, még van belőle három év. Az a baj, hogy egyrészt nem számolnak velem, másrészt viszont csapatot sem találtak. Pontosabban, volt olyan klub, amely fizetett volna értem, de valamin elcsúszott az üzlet, most pedig már nincs átigazolás. Úgyhogy nem vagyunk jó helyzetben Mohl Dáviddal együtt…
– Ebben a csapdahelyzetben legalább több ideje jut hobbijára, a festésre…
– Igen, azzal is foglalkozom, próbálom lekötni, nem elhagyni magamat, bár így elég nehéz, hogy nincs mire készülni. Az ember egész héten edz, csinálja, de hétvégén nincs meccs, hogy valami értelme is legyen a melónak. Rossz helyzet, de ennek is a pozitív oldalát kell nézni, most legalább többet tudok a családommal lenni – a nővéremnek nemrég születtek ikrei, velük tudok babázni –, ami az utóbbi években ritkábban adatott meg, mert nem Budapesten játszottam. Persze, egy játékos számára a valódi boldogság nem ez. Voltam már furcsa helyzetben, de ilyenbe még nem kerültem, talán ez az eddigi legnagyobb próbatétel számomra. Az egy dolog, ha valaki sérült, és azért nem játszhat, de amikor teljesen egészségesen nézi az ember a meccseket, és látja, hogy a többiek játszanak, az tud fájni…
– Sérülés esetén a felépülés, a visszatérés lehet a motiváció, de mi – ösztökéli azt, aki ilyen szituációba kerül?
– Három hónap múlva talán elkezdhetem a munkát egy olyan csapatnál, ahol számolnak velem, de az ember elgondolkodik, hogy még hosszú ideig érvényes a szerződésem, és mi van, ha a következő átigazolási időszakban elkezdik ugyanezt? Akkor ez nem csak három hónap lesz. Most megint várom kell, aztán nem tudom mi lesz… Lehet, hogy újrakezdődik ez a huzavona, bár nem hiszem, hogy az bárkinek jó lenne.
– Van-e más focista, aki tudomása szerint fest, vagy esetleg más művészeti ágban jeleskedik?
– Azt tudom, hogy van egy vízilabdázó srác, aki szintén ezzel foglalkozik, és már volt kiállítása is. Nekem még nem volt, de már beszéltem egy ismerősömmel, a Muzikumvezetőjével erről. Az egy kisebb pub, amelynek van egy terme, és felajánlották, hogy ott kiállítanának néhány darabot. Most ez az, amivel tudok foglalkozni.
– Mennyibe kerülnek a képei?
– Rengeteg elajándékoztam barátoknak, családtagoknak, de a nagy részét általában eladogatom, persze, nem horribilis áron, csak annyiért, hogy az anyagárat fedezzem. Ha mondjuk vesz az ember öt-hat darab vásznat, az húzós összeg tud lenni, meg a festék sem olcsó, de csak azért csinálom, hogy lekössem magam, és úgy gondolom, elég sokat fejlődtem ebben is. Lehet, hogy később pénzt is tudok ezzel keresni, de egyelőre csak a festés szeretete, a hobbi miatt csinálom, nem a profitért.
– Egy képe mennyi idő alatt készül el általában?
– Változó, mert sok dolgot próbálgatok. Ha meglátok egy képet, ami nagyon megtetszik, akkor megpróbálok valami hasonlót csinálni. Nem másolok semmit és senkit, csak azt abban a stílusban próbálkozom.
