NB I

„Nagyon szép életutat járt be”

Ha sztorikról van szó, Mészöly Kálmán a mai napig képes meglepni a fiát, Gézát.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Megjelent Mészöly Kálmán életregénye, amely a 61-szeres válogatott labdarúgó, korábbi szövetségi kapitány pályafutását mutatja be. A keddi könyvbemutató után a Szőke Szikla fia a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta: ritkán fordul elő, hogy olyan anekdotát hall az édesapjától, amit korábban még soha, de azért ilyesmire is van példa. Mészöly Gézával természetesen az idei, hazai rendezésű U19-es Európa-bajnokságról is beszélgettünk, hiszen nyáron ő irányította a magyar válogatottat.

– Mennyiben tükrözi ez a könyv az igazi Mészöly Kálmánt, akit vélhetően ön ismer a legjobban?
– Megmondom őszintén, még nem olvastam a könyvet, mert titok volt számomra is – kezdte egy meglepő kijelentéssel Mészöly Géza. – Én a fotókért voltam felelős, mert a papa pont költözött, az elmúlt hetekben-hónapokban már nagyon készült rá, sok dolgot elcsomagolt, és nem talált bizonyos a fotókat. Nagyon értékes képek maradtak ki a könyvből, és lehetett volna a relikviái között is olyanokat találni, amelyek nagyon értékesek, de végül azokat tettük be, amiket én találtam róla, illetve közösen választottuk. Azért is választottam például Ciprust pályafutásom állomásául, hogy testközelből láthassam, hogyan kell igazából dolgoznia egy edzőnek. Akkor én már nagyon azon gondolkodtam, hogy edzőként hogyan kell majd tevékenykednem. Ott nagyon sok dolgot tapasztaltam és nagyon klassz, bár nehéz időszak volt. Külföldön, ráadásul az edző fiának lenni, közben pedig egy közösséghez tartozni nehézségekkel jár. Ez a csapat, az AEL Limasszol a másodosztályból került fel, és az első fordulóban megszenvedtünk, de utána nagyon szép időszak jött. Nagyon jó volt együtt lenni, a papa akkor unokázhatott is, hiszen Fanni lányom egészen kicsi volt. Nagyon klassz évet töltöttünk Cipruson. Hallottam, hogy egy kicsit szomorúbb a könyv, mint várni lehetett, de azért voltak az ő életében hihetetlenül szép pillanatok, sőt ezt évek tekintetében is mondhatjuk, mert nagyon szép életutat járt be, és remélhetőleg még jó néhány év hátravan neki.

– Létezik még olyan sztori, amit nem hallott tőle, vagy az összeset kívülről-belülről ismeri?
– Ő nagyon jó előadó, és mostanában is meg tud lepni. Vannak olyan sztorik, amiket még nem hallottam, pedig a többségét nagyon sokszor, van olyan, amit ezerszer meghallgattam. Volt olyan az elmúlt években, amire azt mondtam, hogy ezt még nem is hallottam, ez óriási! Mindig elő tud rukkolni valamivel, mindig attól függ, kivel van, milyen társaságban, akár Nyilasi Tibivel, vagy a régi játékostársakkal, Ihász Kálmánnal, Puskás Lajos bácsival, aki nekem is volt edzőm. Akkor mindig más sztorik jönnek elő. Szepesi Gyuri bácsival sokszor megyünk együtt a válogatott meccsekre autóval – óriási élmény, hogy őket testközelből ismerhetem.

– Hogy szoktak kinézni a karácsonyi ünnepek a Mészöly-családban?
– Természetesen megyünk egymáshoz, megyünk apuékhoz is, huszonhatodikán ő szokott megvendégelni bennünket, szerintem ez idén is így lesz, úgyhogy abszolút együtt van a család, és legalább az ünnep alkalmával együtt tudunk lenni. Szerintem az idei karácsony különösen szép lesz ennek a könyvnek a tükrében.

– Elég sűrű volt az idei év önnek, hogyan emlékszik vissza rá?
– Azt hiszem, büszke lehetek arra, amit kétezer-tizennégyben letettünk az asztalra, függetlenül attól, hogy bejött az a két mérkőzés, amelyen mi is többet vártunk magunktól. Fiatal játékosokról van szó, tehát ez valahol természetes, de valóban mindenki sokat várt ettől a korosztálytól. Viszont a tétmeccsek elmaradtak, és csak ezen a három mérkőzésen kellett megmutatni, mit tud a csapat, de érzésem szerint azt csak az utolsó találkozón tudta megmutatni. Két nagyon nehéz mérkőzés után úgy értékeltem a harmadikat, hogy két pofon után, ilyen fiatalon a csapat mégis megmutatta, hogy mégis tehetséges korosztály, amely igenis sokra hivatott. Ezen a három mérkőzésen nem sikerült teljes mértékben, hogy a magyar közvélemény a csapat mellett legyen, és elismerje. Nagyon drukkolok a társaságnak, hogy a világbajnokságon jól teljesítsen, és ami még fontosabb, hogy szép karriert fussanak be egyénileg, mert igazából ez a cél. Kalmár Zsolt mellett legyen még több olyan játékos, aki majd az A-válogatottságig eljut.

– Milyen reményekkel tekint kétezer-tizenöt elé?
– Nagyon nagy terveim vannak, és nagyon szeretném, hogy sikeres év legyen számomra és a család számára is, és megtaláljon az a munka, amiben én is megtalálom a boldogságomat, és bizonyítani tudom, hogy igenis érdemes még rám számítani a magyar futballban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.