Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hazai pályán nem sikerült kiharcolnia a továbbjutást az U19-es válogatottnak az Európa-bajnoki selejtező negyedik csoportjából. A szlovákok elleni vereség és az azeriek, valamint a szlovénok elleni döntetlen a harmadik helyet jelentette Pisont István együttesének. A szövetségi edző a DigiSport televízió hétfő reggeli műsorában beszélt a kudarcok és a korosztály kilátásairól.
– Előzetesen mit gondolt a selejtezőcsoport ismeretében a továbbjutás esélyeiről?
– Mindenképp összeszedett támadófutballt szerettünk volna felmutatni, de valahogy ez nem jött össze. Bizakodó voltam, mert – nem lebecsülve senkit – az erőviszonyok alapján felénk és a szlovákok felé billent volna a mérleg, de sajnos nem így történt – kezdte Pisont István.
– Mi volt ennek az oka? A meccseket nézve mintha az elszántság hiányzott volna…
– Nehéz volt megélni, mert nem ehhez szoktunk. Olyan szellemes támadójátékot tudtunk sok éven keresztül bemutatni, és olyan eredménylista volt a korosztály mögött, hogy Európa elitjébe tartozott, és mindez rendkívül jó egyéni teljesítményekkel párosult. Valami megváltozott és az elmúlt két évben olyan dolog történhetett velük, amit nehéz volt helyrerakni. Gondolok itt elsősorban a versenyeztetésre, és az egyéni teljesítmények sem úgy jöttek, ahogy szerettük volna. Nem tudtunk olyan pluszokat mozgósítani, mint tizenhét éves korban. Teljesen mások az életkori sajátosságok tizennyolc-tizenkilenc éves korban, amikor már az eredményesség is számít. A nagy pillanat most jött volna el nekik, hogy a felnőtt futball felé vegyék az irányt. Tizenhét éves korig máshogy működött, és más dolgokat képviseltek ezek a játékosok, közben az ellenfelek is felnőttek, nagyon szervezettek. Azerbajdzsán négy-öt éve szisztematikus felépítésben dolgozik német edzőkkel, akik szervezetté tették azt a játékot, amit képviseltek. Nem volt látványos a játékuk, de arra elég volt, hogy ellenünk egy pontot elcsípjenek. Egyéni hibákból kaptunk gólokat, ez benne van, de nem szeretném áltatni magunkat, nem játszottunk jól. A támadózónában nem történtek meg azok a villanások, amelyeket mi szerettünk volna, és amit korábban tudtuk. Valami történt a gyerekekkel, és ez elgondolkodtató. A csapattal egy éven keresztül teljes létszámmal nem tudtunk együtt dolgozni valamilyen okok miatt. Ne hagyjuk ki azt a fontos tényezőt sem, hogy a szlovákok elleni utolsó meccsen hét meghatározó játékos esett ki. Például Mourinho és Dárdai Pál is megemlítette, hogy akkor tud továbbra is sikert elérni a csapat, ha jó formában lesznek és nem esnek ki játékosok, nem lesznek sérültek. Nem mehetünk el szó nélkül emellett, az első meccsen kiállítás miatt például elvesztettük azt a játékost, aki tudott villanni. Zsótér Donát folyamatosan az NB I-ben futballozik, és ő az, aki tud váratlant húzni.
– Az mekkora hátrány, hogy egyedül Zsótér Donát játszik stabilan az NB I-ben?
– A szlovákok ellen jelentett hátrányt, hiszen náluk a csapat nyolcvan százaléka benne van a felnőtt futballban, és komoly külföldi csapatoknál edződik. Az azeriek ellen ez nem lett volna probléma, ott tudtuk volna ezt kompenzálni úgy, hogy gyors tempót játszunk, hibázásra kényszerítjük őket, hogy a mi akaratunk érvényesüljön. Egyetlen hibát éreztem, hogy nem tudtuk a második gólt megrúgni, ami a csoport sorsát is eldönthette volna. Csalódott vagyok, mert sokkal többre vagyunk képesek, és ennél sokkal többet tudunk nyújtani. Nem voltak jó állapotban a játékosok, ilyen-olyan problémákkal küszködtek.
– Sérülés miatt hiányoztak alapemberek, de a Rapid Wienben szereplő Szántó Tamás például egyéb okok miatt maradt távol. Mik ezek az egyéb okok? Mindenkinek fontos, hogy szerepelhessen a korosztályos válogatottban?
– Tizenöt évesen a gyerek, a szülő és a klub is nagyon szeretné, hogy válogatott legyen a játékos. Azt gondolom, tizennyolc éves korban az egyéni érdekek sokkal jobban előtérbe kerülnek, és bizonyos változások lépnek be. Ha külföldön játszik valaki, akkor kicsit másképp érzi ezeket a dolgokat. Tamás ki akarta használni, amit a klubja nyitott neki. Volt egy őszi és tavaszi szereplés is, ami nem igazán mutatott rá arra, hogy ő igazán meghatározó játékosa ennek a korosztálynak. Jól ismerem és borzasztóan jó játékosnak tartom, valamint emberileg jó kapcsolatot ápoltunk. Ilyen szempontból is csalódás ért ebben a helyzetben, hiszen nem várt dolgok léptek előtérbe, és valahogy nem tudta érzékelni, hogy ez milyen jelentőséggel bír.
A Szántó-üggyel kapcsolatos cikkünk ide kattintva olvasható!
– Említette a versenyeztetés problémáját. Mit szól ahhoz, hogy tavasztól az eddigiektől eltérően alsó- és felsőházi rendszer lesz az utánpótlás bajnokságokban? Élesebb meccseket hozhat az új rendszer?
– Majd az élet eldönti. Az U21-es bajnokságban például vannak meccsek, amelyek nem hoznak megfelelő teljesítményt, nincs meg a kellő ritmus. Technikásak vagyunk, de ehhez nagyon sok időnk is van. A nemzetközi szinten szűkebb a terület, gyorsabb döntéseket hozó játékhelyzetek alakulnak ki, amelyekben nincs idő. A játékosok részéről komoly hozzáállás kell, amitől ez meg tud változni. Fontos, hogy a klubokon belül is értékként kezeljék a fiatalokat, és adjanak nekik lehetőséget. A játékosok pedig harcolják ki maguknak ezeket a lehetőségeket.
– Ön hogy tervezi a folytatást?
– Nehéz helyzet, mert ilyenkor nem csak én, mások is értékelnek. Az elmúlt időszakban rengeteg munkával, becsületesen, felelősségtudattal dolgozom a szövetségnél, és ebben a félévben is két-három korosztálynál vettem részt a munkában, de nagyon szeretem ezt csinálni. Mérlegelnem kell, hogy utánpótlás vagy felnőtt futball. Az elnökségi ülésen majd eldöntik a sorsomat. Nagyon szeretem ezt a munkát, és természetesen edzősködni szeretnék.
– Mit gondol, Dárdai Pál folytatja a munkát a felnőtt válogatott élén?
– Szívből gratulálok neki, mert rendkívül jó munkát végzett. Természetesen mindenki azt szeretné, hogy maradjon, és úgy gondolom, az lenne a helyes, ha maradna. A Herthánál szerintem ez egy átlagos jelenség, hogy ő magyar szövetségi kapitány, számukra ez a pozíció csak egy dolog, számunkra pedig nagyon fontos. Nem csak én, az egész ország örülne, ha Dárdai Pál tudna maradni.
