NB I

Dárdai: „Hagyják békén a játékosaimat!”

A szövetségi kapitány garantálja, hogy nem lesz szép a finnek elleni meccs, de türelmet kér.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Dárdai Pál szövetségi kapitány szerint a türelem és a nyugodt játék vezethet sikerre pénteken a Finnország elleni, hazai Európa-bajnoki selejtezőn. Az októberi, románok elleni döntetlennel debütáló szakember a magyar válogatott hétfői sajtótájékoztatóján arra kérte a szurkolókat, hogy hagyják békén a játékosokat, legyenek türelmesek, ugyanis biztosan nem fognak szép mérkőzést látni a ferencvárosi stadionban.

Dárdai az egyik legfontosabb feladatának azt nevezte, hogy a most még fáradt futballistákat péntekre fizikálisan tökéletes formába hozza kollégáival, egyúttal megismételte azt a kijelentését, hogy a győzelmet csak a jóisten vagy a játékvezető veheti el a magyaroktól. A szakvezető ezúttal sem beszélt a jövőjéről, vagyis arról, hogy a jövő keddi, oroszok elleni barátságos mérkőzés után is irányítaná-e a nemzeti csapatot.

– Mennyire gondolta komolyan azt a nyilatkozatát, hogy amennyiben a feröeri meccs sikeres lesz, akkor a finnek ellen garantált a három pont?
– Én egy kijelentést tettem, nem ígértem. Nagyon sok helyen olvastam, hogy ígértem… Kijelentettem és pont. És ez így van. Akkor van így, ha a közönség a csapat mellé áll, és nem lesz türelmetlen – kezdte Dárdai Pál. – Ezen azt értem, hogy ha a harmincadik percben null-null van, és egy nagyon csúnya mérkőzés – mert garantálom, hogy nem lesz szép – akkor ne az legyen, hogy ébresztő, meg harcoljatok, mert nem szeretném, hogy a játékosaimat belevigyük egy olyan csapdába, hogy eltámadjuk magukat felelőtlenek, türelmetlenek leszünk. Ennek a meccsnek egyetlen esélye van, a türelem. Úgy gondolom, a csapat mentalitásával és a közönséggel ezt a mérkőzést meg lehet nyerni. A jóisten elveheti ezt a pontot, ha valami balszerencse jön, meg a játékvezető. Utóbbit azért merem mondani, mert Romániában elvettek tőlünk egy szabályos gólt, amivel az ember a meccs után nem foglalkozik, viszont most már, egy hónap után el lehet mondani, hogy mi lett volna, ha ott vezetünk… A második félidőben a csapat erőtől duzzadt, de az egy más történet lenne. Még egyszer mondom, az egy kijelentés volt. Ha a közönség és a játékosaim mentalitása megfelel én elvárásaimnak, akkor a három pont a miénk.

– Nagyjából hogy néz ki a felkészülési program?
– Ez nem olyan klassz hét, mint a románok elleni felkészülés, mert ott egy nappal többet tudtunk dolgozni, ezáltal négy olyan edzést tudtam tartani – kedden és szerdán –, ahol intenzív, és a saját automatizmusainknak megfelelően a saját dolgainkat intenzív intervallumban lehetett megcsinálni. Most ilyenre nincs lehetőség. Vasárnap jött öt-hat játékos, és azt összehozni, hogy ezek a srácok mikor tudnak intenzíven együtt dolgozni… Szerdán lenne jó, de akkor már nem lehet abban a tempóban, amiben én szeretnék, mert ugye pénteken már meccs van, csütörtökön pedig a mérkőzés előtti edzés. Ezt összerakni… Szerencsés vagyok, mert van egy jó stábom, amelyben van egy jó fitnesztréner. Az a lényeg, hogy a kedd délutáni edzésbe nagyon belepréselem a fáradt játékosokat is, mert nem tudok mást csinálni, ez van. Majd kifújják magukat… Mivel ilyen a stáb, azt gondolom, össze tudjuk rakni, hogy fizikálisan – ami nagyon fontos lesz – péntek este legyenek a játékosok a csúcson. A mentális dolgokkal nincs gond, ebben a csapatban van karakter, teljesen jó a kisugárzásuk, úgy jöttek be az edzőtáborba, hogy látom, igazi sportemberek.

– Személy szerint érzi az eredménykényszert, hiszen korábban azt mondta, hogy hét pont esetén elgondolkozik a folytatásról…
– Szerintem rajtam nincs eredménykényszer, csak egy pontnyi, mert öt-hét pontot ígért ez a stáb, az én vezetésemmel. Ez azt jelenti, hogy a harmadik helyért versenyben marad a csapat öt ponttal, héttel előrelép – a harmadik helyről beszélek, nem a másikról, nem az elsőről –, de ha kikap a csapat, a harmadik helyért ugyanúgy versenyben marad. Ez nem az én kényszerem. Ez együttes kényszerünk: a magyar labdarúgásé, a médiáé, a játékosoké, a szurkolóké, az utánpótlásé, mert ha ezt a meccset hozza a csapat – ezért nagy a felelősség és nagy a kényszer –, akkor van egy nyugodt, hosszú felkészülés, hogy velem vagy más kapitánnyal, erre már adtam egy választ, most nem is szeretnék belemenni.

– Miért mondja, hogy nem lesz szép meccs?
– Legyünk őszinték: az utolsó előtt egymás elleni meccs null-null volt, az utolsón pedig kettő-egyre kikapott a magyar válogatott. Tehát jelen pillanatban azt lehet mondani, hogy a két csapat hasonló kaliberű. Hallottam, már mondogatják, hogy nekünk kell többet birtokolni a labdát, meg le kell támadni, mert ilyen jó, meg olyan jó, meg gyors embereink vannak… Akkor náluk mik vannak? Nézzük meg a keretüket, hogy ki hol játszik, mennyit játszik, folyamatosan játszik, és így tovább. Nézzük meg, milyen a labdabirtoklásuk, nézzük meg, milyenek a párharcaik, és még nézzünk meg néhány dolgot, és akkor ott tartunk, hogy ha nyerünk, az egy bravúr. Nem megyek bele az ilyen butaságokba, békén hagyom a játékosaimat, tegyék a dolgukat. Azért lesz csúnya meccs, mert lehet, hogy ugyanaz lesz, mint általában: a finnek hatvan százalékban birtokolják a labdát. Hát akkor birtokolják… Nekünk egy dolgunk van: váltani, gyorsan váltani, és a rendes, éles, döntő pillanatokban nekünk jó döntést kell hozni, és megnyerni a mérkőzést.

– Milyen érzésekkel várja a hazai bemutatkozását kapitányként?
– Nekem ez nem pluszteher. Én egy bónuszt kérek: a csapatot a nyolcvanadik percig hagyják békén, akkor is ha null-null van. Akkor a végén fogjuk eldönteni a meccset. Megígérem, ha rosszul sül el a mérkőzés, akkor is körbe fogunk menni, és megköszönjük a részvételt. Nem lesz az, hogy bemegyünk. Ha nyerünk, akkor persze, hogy körbemegyünk, döntetlennél ugyanúgy, de ha nem, akkor is körbemegyünk, és akkor nyugodtan lehet fütyülni, vagy akármit mondani, de mindenkit megkérek, hogy a meccs közben hagyják békén a játékosaimat.

– A védelmet csupa NB I-es játékos alkotja majd a sérülések miatt. Mekkora nehézség, hogy a kipróbált légiósokra nem számíthat?
– Elemeztük a román mérkőzést. Az egy olyan találkozó volt, amelyre lehet építeni, és sokat lehet belőle tanulni. Ezen a mérkőzésen is így nézett ki a dolog Korcsmár Zsolt kivételével. Most erre az egy posztra kell megtalálni azt az egy embert, de úgy, hogy nem mozgatok több játékost. De lehet, hogy mozgatnom kell, és Kádár Tamást kell bevinnem oda. Ezt kell megtalálni két napon belül, hogy tisztában legyenek vele, kinek mi a feladata. Úgy gondolom, megvan bennük, csak a koncentrálás legyen meg, de az meg az én feladatom, hogy azon az estén koncentrálni tudjanak. Ezzel szerintem mindig a sorozatterhelésnél van baj. Egy meccsre felszívják magukat, oda tudnak figyelni, de nincsenek benne abban, amiben én benne voltam. Az a legjobb különben, amikor csak játszol… Játszol-pihensz-játszol-pihensz, és direkt jólesik. Ez fejmunka. A srácoknak meg szerintem ez nincs meg, mert itthon nincs ez a folyamatos koncentrálok-lazítok-koncentrálok-lazítok. Azt elértük, hogy a román meccs előtt nem volt agyonkoncentrálás, hogy a hetvenedik percben elfáradjanak. Jól is nézett ki, viszont a következő meccsen ugye látta mindenki, amit én is… Az ott egy hatalmas nagy agyi probléma is volt, blokk.

– A felesége milyen eredménnyel lenne elégedett a meccs után? Van már valamiféle zárójeles felhatalmazása, hogy kijelenthesse a finn meccs után, hogy otthon is jóváhagyták, maradok?!
– Erről nem szeretnék beszélni, de ő is jön a meccsre! A szurkolásból és a körülményekből majd levonja a konzekvenciákat, és bízom benne, hogy jó kedve lesz, ha már eljön és a gyerekeket otthon hagyja. Nem örülnék neki, ha egész este azon kéne sopánkodnia, hogy valami nem stimmel. Viszont úgy küldött el, hogy „hát ezt most már megnyeritek, nem?”

– A mai futball mennyire matematika, és mennyi az emberi tényező benne?
– Manapság a védekezésben gondolkozni kell, ott van idő gondolkozni, azért kell az agyjáték, támadásban viszont az automatizmusok kellenek, mert annyira gyors lett, hogy nagyon gyors döntéseket kell hozni, hogy működjön. Ezért lenne fontos, hogy a srácok a bajnokikon is minél gyorsabb döntéseket hozzanak, kényszerhelyzetben legyenek, mert akkor ezeket a nemzetközi meccseken is tudnák hozni. Akárhogy is nézzük, a támadójátékunk kicsit döcög. Fontos lenne, hogy az ember hat hetet vagy hónapot készüljön egy csapattal, mert akkor lehet látni egy edző keze nyomát. Ilyenkor a védekezést lehet egyre jobban gatyába rázni, mert az egyszerűbb, az koncentráció, odafigyelés, gondolkodás, a támadáshoz pedig együtt kell játszani, ott olyan automatizmusok vannak már, hogy hihetetlen, és arra most itt nincs idő.

– A motiválásban lesz-e most is olyasmi, mint a román-meccs előtt? Család, barátnő jöhet-e?
– Még egyszer elmondom, mert ezt többen motivációnak érzik: én ezt kikapcsolódásnak érzem, nem motivációnak. A játékos lazuljon el, ne görcsöljön. Még péntek délelőtt se görcsöljön, hogy este meccs van. Nagyon szépen le vannak kötve, ugyanúgy elmegyünk moziba, ugyanúgy be fog jönni a család. Ezúttal reggelizni jönnek, mert a program nem úgy adta ki, hogy ebédelni lehessen. Itt lehetnek délig, és akkor megköszönjük, múltkor egy egész délután volt erre. Az a lényeg, hogy próbáljanak úgy élni, ahogy otthon. Ez a két nap keserves, ez nyűglődés. Hazajöttek, utazás, fáradtság, ezt ki kell mozgatni. Negyvennyolc órán belül a regenerálást meg kell csinálni. A diósgyőrieknek mondtam, hogy a meccs után egyből fussanak húsz percet és nyújtsanak, úgy jöjjenek ide be, mert azzal megkezdték a regenerációt. Gera Zoltán pénteken játszott, többet pihent, vele most kellett megcsinálni. A legnehezebb a történetben, hogy pénteken van a meccs. Egy nap jó lett volna nekem és a stábomnak is, de ez ne legyen kifogás, mert mondtam a múltkor is, hogy mire jön a mérkőzés, már nincs kifogás.

– A kezdőcsapat mennyire állt már össze a fejében?
– A legtöbbet Szabics Imrével értekezem, ő az első számú segítőm. Neki jó szeme van, nem véletlenül maradt kint, mint scout. Szinte egy hullámhosszon vagyunk. Van egy-két kérdőjel, az napi forma kérdése, és hívtam be játékosokat, akiket szeretnék testközelből megismerni. Mindig lesz ilyen, amíg itt vagyok. Rajuk is múlik, milyen benyomást keltenek bennem ebben a két napban, mert két nap után már szeretném tudni a kezdőcsapatot, de kilencven százalékosan már benne van a fejemben.

– A kapusposztról mit lehet tudni?
– Van három nagyon jó kapusunk, sőt Gulácsi Péter a negyedik. Beszéltem vele, megköszöntem, hogy megértő, mert itt lenne a helye, de ugye Király és Dibusz remek teljesítményt nyújtott a múltkor. Bogdán Ádám sérült volt, de egy kicsit legyen itt, egy kicsit legyen a kapusedzővel ő is. jót tesz segítsünk rajta. Gulácsit miért hívtam volna haza, holott tudom, hogy Dibusz kiválóan szerepelt, Király még jobban szerepelt, Ádámnak meg jót tesz, segítsünk rajta. Attól függetlenül lehet, hogy a következő körben – ha én vagyok, ha nem én vagyok – Gulácsi áll a kapuban, mert nagyon jó kapus.

Olvasói sztorik