Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Magyar Kupát nyert a Bp. Honvéddal, játszott a Ferencvárosban, 2013-ig pedig a Lombard Pápa játékosa volt Maróti Béla, akiről azóta viszont nem sokat lehetett hallani. A 35 éves középpályás szerződése felbontása után felhagyott a profi futballal és a vendéglátásban helyezkedett el. A rutinos játékos a DigiSport televízió reggeli műsorában elmondta, hogy visszatérne a pályára, a jövőben pedig sportvezetőként is el tudná képzelni magát.
– Mi lehet kecsegtetőbb, amikor az ember egy második válaszút elé érkezik? Nyilván volt egyszer egy döntés, amikor azt mondta, hogy felhagy a profi labdarúgással…
– Nem volt kimondva ez a döntés, egyszerűen így hozta a sors, hogy a Lombard Pápánál közös megegyezéssel szerződést bontottunk, és utána nem érkezett olyan ajánlat, amelyen komolyan elgondolkoztam volna – kezdte Maróti Béla. – Azóta is folyamatosan edzettem személyi edzővel, és emellett, hogy ne tétlenül üljek, nyitottam egy gyorséttermet. Jelenleg sokrétű életet élek, ugyanis a Testnevelési Egyetemen nemsokára diplomázni fogok, sportvezetés és sportirányításban fogok a jövőben remélhetőleg kitűnni. Valamiért nem az edzői szakma vonzott, hanem inkább a sportvezetés. Futballistaként is számításba vehető vagyok, hiszen fitt vagyok, és a sérülések szerencsére mindig is elkerültek. Olyan megfelelő ajánlat esetén, ami az életemhez egyeztethető, mindenképp elgondolkoznék, de mivel az egyetemen csak az államvizsga hiányzik, ezért a jövőben sportvezetőként is jeleskedhetnék.
– Miért a sportvezetői pálya keltette fel az érdeklődését? Úgy érzi, rendelkezik ehhez a megfelelő adottságokkal?
– Akik ismernek, tudják, hogy mindig is olyan ember voltam, akinek mindig kellett egy nap. Elköszöntem a srácoktól, és mondtam, hogy megyek ügyeket intézni. Fiatalabb korban az ember csak így nevezte, de amikor elér egy olyan kort, akkor ezt fel lehet használni a megfelelő tanulmányok mellett arra, hogy sportvezetésben ténykedjen. Ráfér a magyar sportvezetésre is egy kis frissítés, főleg olyan, aki akár könnyebben belelát az öltözői fejekbe.
– A párja miatt Budapestre tervezik a költözést, ami azt jelenti, hogy a győri gyorsétterem ügyeit azért nehezebb lesz megszervezni. Marad az üzlet?
– Meg fogom ezt szervezni, szóval marad a gyorsétterem.
– Miért pont gyorséttermet nyitott?
– Győrben jártam ezen a környéken, és láttam, hogy erre igény van. Ez egy Falatozó nevezetű gyorsétterem. Sokat jártam Marcalvárosban, és azt láttam, hogy ez egy abszolút kihasználatlan terület. Megvolt hozzá a tőkém, és az a kapcsolatrendszerem, amivel ezt ki tudtam alakítani, és működik a dolog.
– Győrben az üzlet, Budapesten élne, és az aktív labdarúgásba is visszatérne. Ezek szerint csak főváros közeli klub jöhet szóba, vagy vállalna egy harmadik helyszínt is?
– Úgy vagyok vele, hogy ami az életemmel összeegyeztethető. A budapesti költözés olyan egy év távlatában történne meg. Egyelőre azt kell látnom, hogy milyen lehetőségeim vannak. Ha a futball irányába vannak lehetőségek, akkor azt is valahogy össze lehet hozni. Ha a gyorsétterem, és ennek irányába, akkor pedig azt. A Testnevelési Egyetemen nem véletlenül kezdtem el a tanulmányaimat, és a sportvezetés nagyon érdekel. A sportirányítási gyakorlatomat is a Magyar Labdarúgó Szövetségnél végeztem, úgyhogy akár ott is el tudnám képzelni magamat a jövőben.
– Mindenképp az élvonalba térne vissza, vagy hajlandó lenne kompromisszumokra?
– Nehéz ezt eldönteni, de nyilván az ember mindig a legmagasabb osztályban szeretne játszani, és a pályafutásom kilencvenkilenc százalékában az NB I-ben szerepeltem, úgyhogy elsősorban az érdekelne. Ha azonban olyan lehetőség nyílik és az ember motivált tud maradni, akkor bármi lehetséges.
– Ha nézi a bajnokságot, akkor van olyan csapat, ahol úgy érzi, hogy az ön tudása passzolna?
– Persze, a Ferencváros. A viccet félretéve természetesen visszavágyom a Fradiba, hiszen csodálatos éveket töltöttem a csapatnál. Nem tudom megmondani, hogy melyik az a klub, ahova kifejezetten én kellenék, de minden csapatban tudnék segíteni, ebben biztos vagyok.
– A sportvezetést tekintve az ön szemlélete szerint hol érezné magát otthonosan? Kisebb dolgok megszervezésénél az utánpótlástól felfelé, vagy felülről építkezésben is lennének új gondolatai?
– Természetesen lennének gondolataim, a szakdolgozatomat is a magyar labdarúgás fejlesztéséről írtam. Ha valaki tapasztalat nélkül belecsöppen ebbe a világba, akkor nem hiszem, hogy akkora horderejű dolgot eleinte rábíznának, hogy az megváltaná a világot. Nekem teljesen jó lenne, ha alulról építkeznék. Először a kisebb dolgokat, aztán minél nagyobb feladatokat véghezvinni. Nagyravágyó vagyok, de nem akarok egyből mindent.
– Mi a véleménye a vasárnap esti válogatott mérkőzésről?
– A gólunk után azt gondoltam, hogy ebből egy szép eredmény lesz, aztán sajnos ez nem így történt. Reméljük, lesz jobb is. Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Nem értettem, hogy a gól után miért álltunk vissza, talán védeni akartuk az eredményt. Labdarúgóként ezt sokszor megtettem, a vezetés után sokszor visszaálltunk és spóroltunk az energiával. Az egy-nullás győzelem nagyon jó eredmény lehetett volna a rajton, de sajnos nem így történt, és ezért nagyon szomorú voltam, de bizakodó vagyok a válogatottal kapcsolatban.
– A következő feladat Románia lesz, és nincsenek jó emlékeink a tavaly összecsapásról…
– Egyáltalán nincsen jó emlékünk, de egy játékosba ezek annyira beleivódnak, hogy már „csak azért is” alapon mindenki úgy oda fogja tenni magát, hogy vért fognak izzadni a srácok. Nem csak azért, mert ez az északírek elleni meccs így alakult, hanem mert nyomokat hagyott a játékosokban a románok elleni eredmény.
