Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Eseménydús hétvégén van túl a Bp. Honvéd együttese, amely szombat délután a Dunaújváros együttesét fogadta az élvonal nyitófordulójában. A bajnoki rajt jól sikerült, hiszen a kispestiek 3-0-s győzelmet arattak az újonc ellen – igaz, Villám Balázs kiállítása miatt a hazaiak több mint hatvan percig emberelőnyben futballoztak. Vasárnap a leghíresebb török klub, a Galatasaray ellen játszott barátságos meccset a Honvéd, amely 2-1-es vereséget szenvedett a Bajnokok Ligája egyik meghatározó csapatától.
A kispestiek rutinos kapusa, a szombaton gólpasszt adó Kemenes Szabolcs a törökök elleni összecsapás után adott interjút a Rangadó.hu-nak.
– Hogyan értékeli a bajnoki rajtot a Dunaújváros ellen?
– A kiállítás nagy szerepet játszott abban, hogy végül ilyen sima lett a meccs. A huszonhatodik percben kerültünk emberelőnybe, és ilyen sok időt hátrányban játszani nagyon megterhelő az ellenfél számára – kezdte Kemenes Szabolcs. – Nem volt könnyű feltörni az újvárosiakat, de az látható volt, hogy a vezetőgólunk nagyon lelombozta őket, és onnantól kezdve már könnyebb volt a dolgunk. Addig azonban egyáltalán nem volt egyszerű a helyzet, hiszen egy ilyen meccsen egy pontrúgás vagy kontra után akár ők is gólt szerezhettek volna, és akkor megint teljesen más a mérkőzés képe. Nem volt olyan egyszerű az összecsapás, ahogy végeredmény mutatja.
– Az eredmény mellett a mutatott játékkal mennyire elégedett?
– Nagyon érdekes dolog, mert gyakorlatilag majdnem egy egész meccsen keresztül emberelőnyös szituációt kellett játszanunk. Nem mondom, hogy ez rosszul sikerült, hiszen sok helyzetünk volt, sok szögletet rúgtunk, és alakítottunk ki akciókat. Nem hiszem, hogy óriási panasz lehet a mérkőzésre. A védekezést természetesen jól meg tudtuk oldani így emberelőnyben, és abban tényleg nem volt hiba. Ha a támadójátékunk egy kicsit precízebb, akkor hamarabb megvan a vezetés, és akkor előbb megnyugodhattunk volna, de nem hiszem, hogy egy ilyen mérkőzés után fel lehet sorolni negatívumokat.
– Milyen benyomást tett önre az újonc?
– Abszolút meggyőzőek voltak. Megmondom őszintén, amikor néztem az összeállításukat és figyeltem az igazolásaikat, akkor megfigyeltem, hogy nem nagyon szerződtettek olyan játékost, aki NB I-es rutinnal rendelkezik. A csapatuk zöme az maradt, aki az NB II-ből feljutott, és kíváncsiak voltunk, vajon ez mire lehet elég. Azt hiszem, nem lesz rossz csapat a Dunaújváros, mert volt bennük elképzelés. Megfordítva az ő szemszögükből a mérkőzést, nagyon nehéz úgy értékelni a teljesítményüket, hogy hatvanöt percet emberhátrányban játszottak. Reális képet nem kaphattunk róluk, de azt gondolom, hogy tényezők lesznek az NB I-ben. Nem hiszem, hogy egyértelműen kieső csapatról beszélhetünk. Böőr Zoltán még mindig nagyon kreatív játékos, és jól mozgatja az együttest. Vannak jó pontjaik, úgyhogy kétlem, hogy bárkinek is könnyű lesz ellenük futballozni.
– A Galatasaray ellen milyen érzés volt játszani?
– Öröm volt pályára lépni és csoda kategória. Hasonló élménnyel gazdagodtunk két éve, amikor az orosz Anzsival játszottunk, annyi a különbség, hogy az tétmeccs volt. Egy ilyen mérkőzés mindig óriási dolog. Fel tudjuk mérni magunkat, hogy a nemzetközi szinthez képest hol tartunk. Olyan futballisták ellen tudtunk játszani, akiket nagyrészt csak a televízióban a Bajnokok Ligája-meccseken látunk. Mindig jó érzés látni azt a szintet, ami meghatározó Európában.
– Egy ilyen barátságos mérkőzésen is tapintható volt a különbség a két csapat között?
– Abból a szempontból volt érezhető, hogy nagyon labdabiztosak voltak, és rettentően erősek. Fizikálisan elképesztő erővel rendelkezett minden játékosuk. Több olyan szerelésük és ütközésük volt, ahol a magyar bajnokságban javarészt a miénk lett volna a labda, itt viszont pont annyival voltak erősebbek vagy egy pillanattal gyorsabbak, hogy az övék lett. Ez egyértelműen mutatja a különbséget, hogy miért ők a Galatasaray. Nagyon nagy élmény volt pályára lépni ellenük, és nagyon szimpatikus emberekkel találkoztuk. Közvetlenül lehetett velük beszélgetni a meccs előtt is, és nagyon pozitív élmény volt ez a barátságos mérkőzés.
– Hogyan élte meg, hogy az új vezetőedző elvette öntől a csapatkapitányi karszalagot?
– Megmondom őszintén, hogy nem vágott földhöz, tehát nem érzem magam megsértve. A vezetőedző szakmailag elmondta, az a filozófiája, hogy kapus ne legyen csapatkapitány, mert azt gondolja, hogy túlságosan távol van a csapattól ahhoz, hogy az utasításait át tudja adni a pályán. Én ezt elfogadtam, hiszen nincs más választásom. Sokkal nagyobb gond lenne, ha azt gondolná, hogy nélkülem kell a csapatot összerakni, és karszalaggal ülnék a padon. Természetesen nagy dolog egy nagy múltú klub csapatkapitányának lenni, és mondjuk ki, büszke rá az ember, és kicsit a hiúságát is simogatja. Ezen kívül azonban semmilyen rossz érzés nincs bennem – nyilatkozta Kemenes Szabolcs.
