Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A nagy kedvenc korábbi beosztásába tér vissza szeretett klubjához, az Újpesthez. Kovács Zoltánt csatárként száz gól köti a lilákhoz, ahol 2011-ben elköszöntek tőle, mint sportigazgatótól. A korábbi válogatott támadó a mögöttünk álló szezonban ugyanezen a poszton a Diósgyőrt vezette Ligakupa-győzelemre, és remek bajnoki szereplésre. a DigiSport televízió reggeli műsorában beszélt a visszatéréséről, erősítésekről és az újpesti esélyekről.
– Nagy örömmel tölt el, hogy visszatérhettem, de majd akkor leszek igazán boldog, ha előre tudunk lépni eredményességben és csapatépítésben is. Ehhez pedig jónéhány erősítés elkel majd a csapatban – kezdte Kovács Zoltán.
– Amikor három éve elküldték Újpestről, akkor is biztos volt benne, hogy valamikor visszatér?
– Voltak ilyen irányú gondolataim. Örülök, hogy addig sem szakadtam el a futballtól sőt, Diósgyőrben nagyon szép évet töltöttem, amit köszönök mindenkinek. Fantasztikus évet csináltunk, bizonyos szempontból történelmet írtunk. Ha ezt meg tudjuk ismételni az Újpesttel az első évben, akkor mindenképp boldog leszek. Ha ez sikerül, akkor lehet a következő falatot a tányérra tenni.
– A diósgyőri munkából az Újpesten kívül más aligha tudta volna elcsábítani…
– Nem elcsábítottak Diósgyőrből, mert két hónappal ezelőtt döntöttem el, hogy akármi is lesz a szezon vége, én elköszönök. Örülök, hogy barátsággal, szeretettel és sikerekkel a hátam mögött tudtunk elválni. Sikerült valami emlékezeteset otthagynom, és remélem, hogy lesz folytatása. Az ember mindig új kihívásokra vágyik, és amikor ezt eldöntöttem, akkor még nem volt semmilyen lehetőségről szó, csak utána érkezett az újpesti megkeresés.
– A belga tulajdonos ezek szerint belátta, hogy újpesti kötődésű emberekre is szükség van?
– Az önmagában nagyon kevés, hogy valaki újpesti kötődésű, és a mai világban nem is szabad csak ilyen alapon válogatni. Ez önmagában semmit nem jelent, nem jelenti azt, hogy valamilyen tudásnak vagy tapasztalatnak a birtokában van. Remélem, hogy nem emiatt esett rám a választás, és egyébként az sem titok, hogy egy évvel ezelőtt beszélgettünk. Akkor nem jött össze, mert nem azt éreztem, hogy a munkámra és Kovács Zoltánra van szükség. Most azt érzem, hogy megvan a kellő szabadság és az anyagi háttér is a munkám elvégzéséhez. Remélem, hogy ezek az érzések nem fognak megváltozni bennem. Egyértelmű, hogy az elmúlt néhány évben anyagilag rendbe lett téve az Újpest, pedig nem volt könnyű feladata a tulajdonosnak. Az is egyértelmű azonban, hogy a csapat erősítésre szorul, mert talán még szégyenteljesnek is mondható, de mindenképp tarthatatlan, hogy egy Újpest a tizenharmadik helyen végez a bajnokságban. Most nagyot kellene előreugrani, ami nagyon nehéz lesz, de ha tudunk erősíteni – amire az ígéretet megkaptam, az anyagi keret biztosítva van ehhez –, akkor előkelőbb helyen fogunk tudni végezni, de be kell tartani a megfelelő lépcsőfokokat, mert nagyon nagyot nem tudunk majd ugrani, gondolok a dobogós helyekre.
– Az ötödik-hatodik hely környékére azért szeretne odaérni?
– A reális célkitűzés a következő évben az lehet, hogy mindhárom versenysorozatban sokáig ott legyünk, és a bajnokságban a legjobb hatban kellene végezni. Az külön öröm lenne, ha sikerülne megvédeni a Magyar Kupát, vagy a Ligakupában tovább eljutni. Az Újpestnek nincs második csapata az NB III-ban, és a bő keretből rengeteg játékos nem jut megfelelő versenyeztetési lehetőséghez. Ez szintén elég nagy hiba, de majd próbálunk ezen is változtatni.
– A játékosok vásárlásában mekkora önállóságot kap?
– Remélem, hogy nagyot. Az előzetes megállapodások alapján azért is mentem oda, mert ez meglesz. Nebojsa Vignjeviccsel folyamatosan egyeztetni fogunk, a végső döntés pedig a tulajdonosé, mert a pénzt nyilván ő adja. Ha a szakmai döntés az edzőre és rám lesz hagyva, akkor olyan nagy baj nem lehet. Biztos vagyok benne, hogy kellene jó magyar játékos, mert nincs egy erős gerinc az öltözőben. Ha van egy gerinc, amit pozitív sportemberek alkotnak, akkor köréjük könnyebb beépíteni tehetséges fiatalokat, akik akár lehetnek külföldiek is. Ezzel nincs baj, akkor van gond, ha a külföldi nem megfelelő minőséget képvisel. Diósgyőrben az volt a nagy segítségünkre, hogy volt egy erős mag, akik nagyon jól reagáltak a változásokra, illetve a kemény munkára. Ezek a labdarúgók jobbára válogatott, vagy válogatott közeli futballisták voltak.
