Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Magyar edzővel harcolta ki a feljutást a Bundesliga 2-be a Red Bull Leipzig együttese. Sokáig csak negyedosztályú volt a lipcsei csapat, amelyet az energiaitalos cég a zászlóshajó, osztrák bajnok Salzburggal szimbiózisban működtet. Ralf Ragnick edző elvei alapján a Bundesligába vágyódik a Lipcse, amelynek másodedzője Bódog Tamás. A Mainz korábbi magyar válogatott védője, a Videoton bajnokcsapatának trénere a DigiSport televízió csütörtök reggeli műsorában beszélt a Red Bull-család filozófiájáról és a célkitűzésekről.
– Hat feljutást élt már meg Németországban. Ez hányadik a sorban az eufóriát illetően?
– Már többször is mondtam, hogy játékosként sokkal intenzívebben éli meg az ilyet az ember, de edzőként is mindenképpen hatalmas élmény. Az egész város ott áll a csapat mögött, úgyhogy ezzel a tömeggel el lehet a jövőben is érni valamit. Szenzációs élmény volt, szinte leírhatatlan az egész – kezdte Bódog Tamás
– A Saarbrücken elleni meccsükön negyvenezernél is többen voltak. Általában mennyien voltak kíváncsiak a bajnokikra a harmadosztályban?
– Túlzás lenne azt mondani, hogy ez az általános nézőszámunk, de az tény, hogy a vége felé, amikor esélyünk volt a feljutásra, akkor az utolsó három-négy fordulóban 28-40 ezren jöttek ki a mérkőzésekre. Minél közelebb volt a bajnokság vége, annál többen jöttek ki. Bízom benne, hogy a feljutással ezt a nézőszámot tudjuk tartani, de persze nem lesz egyszerű.
– Milyen erős a csapat? Jelen állapotában mennyire érett a másodosztályra?
– Pillanatnyilag jó csapatunk van, de egyértelmű, hogy a másodosztályban már jobb játékosok és minőségileg jobb csapatok is vannak. Éppen ezért fogunk olyan öt-hat embert igazolni, akik ott tudnak tartani minket a másodosztály elején. Nem tudni, hogyan fog alakulni a következő év, de abban biztos vagyok, hogy jövőre is egy erős, jó csapatunk lesz.
– Ebben a szezonban célkitűzés volt a feljutás?
– Feljutóként nem az volt a célunk, hogy mindenképpen kerüljünk fel. Egyértelmű volt, és három-négy forduló után a csapat is érezte, hogy ez a lehetőség megvan, jók vagyunk. A filozófiánkkal, a mentalitásunkkal és a játékstílusunkkal minden ellenfelet meg tudtunk dolgozni, és mindenki ellen esélyünk volt a győzelemre. Szerencsére a csapat ráérzett erre, és az első néhány forduló után ott ragadtunk az elején. A végén pedig így alakult, úgyhogy szenzációs év volt.
– A csapat a Red Bull-család tagja. Ugyanaz a játékstílusuk, mint az Európa Ligában láthattunk a Salzburg esetében?
– Ralf Ragnick miatt valamilyen szinten ugyanaz a filozófia képviseli mindkét csapatot. Ezért is tartunk különböző összejöveteleket, edzői konferenciákat, ahol Ralf Ragnick és a mentora különböző edzésterveket, metódusokat tanít nekünk. Ezek alapján lehet elsajátítani ezt a filozófiát, és ez alapján tudjuk elérni a csapatnál, hogy minden ugyanúgy működjön, és ugyanúgy rá tudjuk erőltetni a játékstílusunkat az ellenfélre, mint a Salzburg.
– Mi a lényege ennek a Ragnick-féle filozófiának?
– A lényege nagyban hasonló a Dortmundéhoz. Labdaszerzés után minél gyorsabban mélységi passz fel az ellenfél kapuja elé, és sebességgel érkezni a kapu elé. Nem szétjátszani az ellenfelet keresztbe, hanem vertikálisan a mélységi passzok minél előbb legyenek meg, és egy meglepetésszerű, özönvízszerű támadásbefejezés a végén. Amiket mi nagyon gyakorolunk, és mondjuk a magyar fociban nincsenek meg, azok a labda elleni mozgások, ezek sokkal erőteljesebben benne vannak a stílusunkban. Labdavesztés után azonnal visszatámadni már az ellenfél térfelén, és minél magasabban védekezni, hiszen akkor már eleve nem vagyunk olyan messze a kaputól. Ehhez kellenek jó játékosok, és olyan fiatalok, akiket úgy tudunk formálni, ahogy szeretnénk. Legyen sebességük, gyorsak legyenek, jó legyen a mentalitásuk és ehhez kellünk mi is olyan szinten, hogy ezt az egész csapat át tudja venni, és a végén eredményesek tudjunk lenni.
– Lőw Zsolt a Salzburgnál dolgozik. Mondhatjuk, hogy gyakran találkoznak és edzőként abszolút egy iskolát járnak ki?
– Az túlzás, hogy gyakran találkozunk, de tény, hogy az elmúlt évben kétszer játszottunk egymás ellen. Az edzői konferenciákon persze összefutunk, szóval azért ez működik. Szorosabb kapcsolatunk nincs, mert a távolság elég nagy. A tanulás szempontjából úgy gondolom, egy edző soha nincs kész. Egy edzőnek folyamatosan képeznie kell magát, hiszen a labdarúgás fejlődik, és edzőként ott kell lenni abban a fázisban, ami éppen eredményre vezet. Zsoltnak ez az első állomáshelye edzőként, és még sokkal többet kell tanulnia, nincsenek még meg az edzői papírjai. Nagyon jó helyen van azonban, és biztos vagyok benne, hogy hasznosítani fogja ezeket az éveket.
– Ha két éven belül feljutnak a Bundesligába, akkor a szerződése másodedzőként automatikusan meghosszabbodik. Mit gondol, kétezer-tizenhétben is Lipcsében dolgozik majd?
– Nehéz megmondani, de bízom benne. Jelenleg minden működik, minden nagyszerű, és amíg az ember eredményes a csapatával, addig soha nem jönnek elő ezek a kérdőjelek, negatívumok. Lipcsében minden lehetséges, és rajtunk múlik, hogyan fog alakulni a következő két évünk. Nagyképűség nélkül mondom, hogy ez most nem csak arról szól, hogy fel kell kerülni a Bundesligába, hanem ott azért tartósan jó eredményt is kell elérni. Bízom benne, hogy ez velünk fog működni, mi mindent megteszünk ezért, és azon vagyunk, hogy akár kétezer-húszig kitöltsük a szerződésünket.
– Biztosan vannak vezetőedzői ambíciói is, vagy például Jürgen Kloppal a Mainzban még együtt is dolgoztak. Mik az álmai trénerként?
– Külföldiként soha nem egyszerű olyan csapathoz odakerülni, ahol célok vannak, és meg is lehet azokat valósítani. Pillanatnyilag nekem ez egy szenzációs lehetőség, és ahogy a csapat fejlődik, úgy fejlődök én is. Úgy gondolom, hogy ezt a lehetőséget jelenleg semelyik csapat nem tudná megadni itt Németországon belül sem, mert tényleg különleges ez a Red Bull Leipzig. Jürgen Kloppra visszatérve nagyszerű élmény volt együtt dolgozni vele, és olyan tapasztalat, ami felbecsülhetetlen. Annak idején, amikor kezdő edzőként a papírjaimat kellett megcsinálom, akkor nála hospitálhattam. Ahogy továbbfejlesztette és továbbadja a játékosoknak Dortmundban azokat a dolgokat, amiket velünk megcsinált Mainzban, abban biztosan lehet merítés. Amiket ott az ember tanul, azok komoly dolgok.
