Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hétfőn bejelentette távozását Marco Rossi, a Bp. Honvéd vezetőedzője. A kispestieket tavaly bajnoki bronzéremig vezető olasz szakember ötmeccses vereségsorozat után döntött a távozás mellett. Az élvonal utolsó négy fordulójában így az eddigi pályaedző, Simon Miklós látja el a vezetőedzői teendőket a nyolcadik helyre visszacsúszó együttesnél.
Az újdonsült mester a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem számított rá, hogy Rossi távozik a vereség után. A korábban a Honvéd utánpótlásában is dolgozó szakembert a kispesti tehetségekről is kérdeztük, hiszen ő vezette az MFA U17-csapatát két évvel ezelőtt, amikor a Puskás Suzuki Kupa döntőjében 7-0-ra kiütötték a házigazda felcsúti PFLA-t.
– Számított rá, hogy az utolsó fordulókban már ön irányítja a csapatot?
– Egyáltalán nem számítottam rá, teljesen váratlanul ért Marco Rossi távozása – mondta Simon Miklós.
– Milyen volt a viszonya a vezetőedzővel, illetve mit tud tanulni egy magyar edző egy olasz kollégától?
– Nagyon jó volt a kapcsolatunk. Szerettem vele dolgozni, úgy érzem, jól kiegészítettük egymást. A szakmai stáb azonban nem csak kettőnkből áll, hiszen itt van Cosimo Inguscio erőnléti edző, illetve Tóth Iván kapusedző is. Így négyen alkottunk egy csapatot, ebből most kivált az egyik szereplő. A munkát folytatnunk kell, mindent megteszünk azért, hogy az utolsó fordulókban olyan eredményeket érjünk el, amelyek méltóak a Honvéd nevéhez. Arra a kérdésre, hogy mit tudtam tanulni Rossitól, nagyon nehéz konkrét választ adni – mind a pályán, mind az életben nagyon sok mindent lehetett tőle ellesni, szakmailag és emberileg is nagyon jó kollégának tartom.
– Mi volt a gond az elmúlt fordulókban, hogyan sikerült zsinórban öt meccset elbukni?
– Sok minden megjelent a médiában a rossz sorozat kapcsán, de úgy vélem, nem kell túlmagyarázni ezt a dolgot. Önbizalomvesztés történt a csapatnál, ez pedig rányomta a bélyegét az eredményekre, nem úgy játszottunk az elmúlt fordulókban, ahogy szoktunk. Bízom benne, hogy sikerül kilábalni ebből az állapotból, sikerül visszaadni a hitet a csapatnak. Ezek a játékosok nem lettek rosszabb labdarúgók, ez még ugyanúgy a tavalyi bronzérmes együttes. A fejekben kell rendet tenni. Próbálunk pozitív impulzusokat adni a játékosoknak, hogy az utolsó fordulókban ismét önbizalommal telve tudjanak játszani.
– A keret több tagjával már az utánpótláscsapatoknál is együtt dolgozott. Előnyt jelenthet, hogy a csapat egy részét már régóta ismeri?
– Úgy érzem, ez előny lehet. Számomra a játékosok emberi oldala ugyanolyan fontos, mint például a technikai tudása. Sok játékossal már évekkel ezelőtt is együtt dolgoztam, ismerem őket, tudom, milyen hozzáállásra számíthatok tőlük. Ez mindenképpen pozitívum lehet.
– Sok Honvéd-tehetség mutatkozott be az NB I-ben az elmúlt években, mint például a Bobál-ikrek. Mit gondol, azt a karriert futják be ezek a fiatalok, amire hivatottak, esetleg érezhető néhányuknál a megrekedés?
– Nagyon nehéz megmondani, hogy egy-egy játékos milyen karrierre hivatott. A Bobál-testvérek esetében például elmondható, hogy éppen nagyon jó sorozatot futottak, amikor felfigyelt rájuk a nagyközönség. Fejlettebbek voltak, mint a korosztályuk, ezért is emelkedtek ki a mezőnyből. Nem mondanám az esetükben, hogy megrekedtek volna, ilyesmiről szó sincs. Az NB III-ban, illetve az U19-es válogatottban is meghatározó játékosoknak számítanak. Az is hozzátartozik, hogy mindketten hosszú sérülés után tértek vissza, ezért is lehetett kevesebbet hallani felőlük mostanában. Fejben is nagyon jó játékosokról van szó, ha teszik a dolgukat, és túl tudnak lépni a mostani helyzeten, akkor ismét sokat hallhatunk róluk. Sokan úgy vélik, a focink egyik nagy gondja, hogy nagy szakadék van az utánpótlás és a felnőtt csapatok között, ezt a rést minél szűkebbre kell húzni. Ezért nagyon jó döntésnek tartottam, amikor az év elején indítottunk egy NB III-as csapatot, ahol ezek a fiatalok ismerkedhettek a felnőtt focival. Úgy hiszem, sokat számít, ha a fiatal játékos már akkor is lehetőséget kap a felnőtt keretben, amikor még nem mondható kész NB I-es labdarúgónak. Először tíz-tizenöt perc erejéig, aztán folyamatosan egyre több lehetőséget kell biztosítani nekik, és akkor talán nem rekednének meg sokan az utánpótlásból kikerülve.
