NB I

„Még mindig jó kapus vagyok”

Az NB I-ben tavasszal eddig a KTE montenegrói kapusa, Vukasin Polekszics kapta a legkevesebb gólt.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az élvonal 23. fordulójában a Kecskemét hazai pályán 3-1-re legyőzte a Videotont. Az alföldiek tavasszal több élcsapatot is megtréfáltak, amiben nagy szerepe volt a télen Debrecenből kölcsönkapott Vukasin Polekszicsnek is. A 31 éves montenegrói hálóőr eddigi hat mérkőzésén összesen három gólt kapott. Ez egy élcsapatban is kiváló mutató lenne, hát még egy olyan klubban, amelynek sokak szerint a kiesés ellen kellene harcolnia.

A Rangadó.hu megkeresésére Vukasin Polekszics elmondta, Kecskeméten bizonyította, hogy még mindig nagyon jó kapus, és hozzátette, szerinte a Debrecen bajnoki címére kilencven százalék esély van.

– Hogy élte meg Videoton elleni győzelmet?
– Nagyon nehéz mérkőzésre számítottunk, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy a Videoton egy rendkívül erős csapat. Folyamatosan a bajnoki címért küzdenek. Próbáltunk koncentrálni, és figyelni a védekezésünkre. Szerencsére sikerült gólokat lőnünk, és irányítani tudtuk a találkozót – kezdte Vukasin Polekszics.

– A tavaszi szezonban a nagy csapatok nem tudtak győzni Kecskeméten. Mitől megy ellenük ilyen jól?
– Nagyon egységes a csapat, és mindenki száz százalékot nyújt, de van, amikor még többet is. Nagyon jó a közösség. A pályán és a pályán kívül is segítjük egymást. Nem véletlen, hogy jönnek az eredmények az utóbbi időben.

– Az eddigi hat tavaszi mérkőzésen csak három gólt kapott, ami nagyon jó átlag. Elégedett a teljesítményével?
– Több mint elégedett vagyok, mert nem emlékszem arra, hogy hat meccsen ilyen kevés gólt kaptam volna valaha. De ez nem csak az én érdemem, hiszen a csapat nagyon jól együtt mozog.

– Említette, hogy jó a közösség. Ezek szerint már teljesen beilleszkedett?
– Igen, teljes mértékben. Ez szerintem minden futballista életében kulcskérdés. Mindent együtt csinálunk, és nagyon jól érzem magam. Ebben van talán a legnagyobb ereje a csapatnak.

– A Debrecennel két bajnoki címet nyert. Miért nem számoltak önnel?
– Bővebben nem szeretnék belemenni a dolog miértjébe. Lehet, hogy én is hibás voltam, amiért így alakult. Számomra az a legfontosabb most, hogy folyamatosan védjek. Élvezem a játékot, a válogatottban is számítanak rám. Hátrafelé már nem szeretnék nézni. Nem akarok hibáztatni senkit, de szerintem bizonyítottam, hogy még mindig jó kapus vagyok.

– Az eltiltása után nehéz volt újra felvenni a ritmust a kapuban?
– Nagyon nehéz. Két évig folyamatosan csak edzettem, de nem védhettem mérkőzéseken. Ez pszichológiailag nagyon nehéz volt nekem, de a családom sokat segített. A debreceni klubnak is csak köszönettel tartozom, mert kiálltak mellettem. Ez a két év sokkal nehezebb is lehetett volna. Hál’ istennek már túl vagyok rajta. Nem is szeretnék már belegondolni, mert csak ideges leszek.

– Télen kölcsönben érkezett Kecskemétre. Mi lesz nyáron? Visszamegy Debrecenbe, vagy szívesen maradna?
– Ez egy nehéz kérdés. Én egy dolgot szeretnék: játszani. Ha egy jó kvalitású futballista nem játszhat, az szörnyű dolog. Szerintem most bizonyítottam, hogy képes vagyok jó teljesítményt nyújtani. Ha úgy alakul, hogy a Debrecen számít rám, akkor szívesen megyek. Nyilván jó lenne a Lokiban védeni és a bajnoki címért harcolni, játszani a Bajnokok Ligájában. Ez viszont nem csak rajtam múlik. Ha Kecskeméten is számolnak velem, akkor szívesen maradnék. A futballban bármi megtörténhet. Én csak védeni szeretnék.

– Bajnok lesz a Debrecen?
– Szerintem igen. Egy nagyon masszív, stabil csapat, amely a NB I legjobb keretével rendelkezik. Most kilencven százalékot mondanék a Loki bajnoki címére.

– Viszont a második helyezett Győr is kiváló kerettel rendelkezik, és jó formában van…
– Biztos, hogy sokkal nehezebb meccs lesz, mint a Videoton ellen, mert most idegenben fogunk játszani. A Győr nagyon jó formában van. A lényeg, hogy nincs semmi veszítenivalónk. Bátran kell futballoznunk, és meg kell próbálnunk pontot szerezni. Ha sikerül, sikerül. Ha nem, nem.

Olvasói sztorik