Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szélesi Zoltán aláírta új szerződését Újpesten, megfelezett fizetéssel, majd húsz percet játszott a Pécs elleni Magyar Kupa-visszavágón, később azonban a papír eltűnt, és a játékost nem regisztrálták az MLSZ-nél, játékjoga a felszámolt régi cégben (Újpest FC Kft.) maradt.
A 32 éves védő később még edzhetett az első kerettel, de mezt már nem kapott, aztán a stadionból is kitiltották. Szélesi az elmúlt napokban több helyen nyilatkozott a helyzetéről, most pedig a Facebook-oldalán foglalta össze az elmúlt napok, hetek, hónapok eseményeit:
„Kedves Szurkolók, barátaim, a média munkatársai és a téma iránt érdeklődők!
Az elmúlt 8 hónap és különösen az elmúlt egy hét igazán mozgalmas volt számomra, melynek néhány részletéről már Ti is tudtok. Az engem érintő ügyekkel kapcsolatban azonban így is néhol egymásnak is ellentmondó információ jelent meg, így azokkal kapcsolatban a következő nyilatkozatot kívánom tenni.
2012 nyarán hosszú évek után Roderick Duchatelet hívására igazoltam vissza Újpestre, ahová 3 éves szerződést írtam alá. Tettem ezt úgy, hogy akkor még két év volt vissza a szerződésemből a NEC Nijmegen csapatával és az elnök úr ajánlata 20 százalékkal kevesebb volt akkori fizetésemnél. Ajánlatát mégis elfogadtam, hiszen hosszú távon számolt velem, elmondása szerint építve arra, hogy több nyelven folyékonyan beszélek.
Emellett tapasztalatomra és újpesti kötődésemre is számítva csábított haza, hogy szerves részét képezzem a csapat újjáépítésének, segítsem a fiatal játékosok fejlődését, valamint javítsam a kohéziót a többnemzetiségű csapaton belül és képezzek hidat a keret és a belga edzői stáb között. Az egyezségünk részét képezte az is, hogy kiemelten számít rám az épülő akadémia szakmai tervezésében és működtetésében. Mindezek figyelembevételével akkor örömmel igazoltam Újpestre, mondhatom azt, hogy tértem haza.
Bár a csapaton belül voltak aggályos történetek, jelek arra, hogy nincs minden rendben, az első egy év azonban tulajdonképpen rendben ment le, bár a csapat az elvárások alatt teljesített. Ennek okait sok területen lehet keresni, de jelenleg erre nem kívánok kitérni. Az új szezon kezdetekor azonban döbbenten értesültem, hogy néhány társammal együtt száműzve lettünk az első keretből. Az onnan szintén elküldött Víg Péter vezetésével gyakorlatilag napközis rendszerben töltöttem 8 hónapot. A napirendünk szigorúan úgy lett kialakítva, hogy az első keret tagjaival ne is találkozhassunk. Ezen időszak alatt az elnök úr engem nem keresett, a klub részéről pedig nem kaptam tájékoztatást, hogy hogyan kerülhetnék vissza az első keretbe és léphetnék pályára újból lila-fehér mezben.
Néhány héttel ezelőtt azonban megkaptam az információt a feltételekről: fizetésemnek a feléről a továbbiakban le kell mondanom. Ezt megtettem, ennek fényében pedig visszakerültem az első kerethez, a játékengedélyemet kiváltotta a klub, a Pécs elleni Magyar Kupa negyeddöntő mérkőzésen is pályára léptem. Őszintén hittem, hogy minden rendben lesz.
Hihettem, hiszen mindeközben a közismert gondok ellenére az újpesti klub megmenekült. Ennek természetesen mindannyian nagyon örültünk, hiszen sokuk számára ez nem csak egy munkahely. A fizetésemet, mint ahogyan a többi játékos és a klub alkalmazottjai is már a döntés előtt jóval az új kft-től kaptam. Ezek után az elnök úr kérésére mindannyian megszüntettük a szerződésünket az Újpest FC Kft-vel és alá is írtuk az újat. Ezen szerződést közösen adtuk át az ügyvezető részére, hogy azokat úgy kapjuk vissza, hogy már az elnök úr is aláírta. Velem ez azonban soha nem történt meg.
Úgy készültem, ahogyan az edzőm azt elvárta tőlem, hogy Szombathelyen kezdeni fogok. A szombati edzés után azonban jelezték, hogy engem nem vittek át az új kft-be, így nem utazhatok a csapattal. El tudjátok képzelni, milyen érzésekkel vezettem haza ezek után. Próbáltam egyeztetni az ügyvezetőnkkel, hogy miért nem volt az én szerződésem a többi között, amit az MLSZ-ben csak az Újpest számára kinyitott regisztrációs ablakban adminisztráltak, de ő sem tudott felvilágosítást adni. Ő is az elnök urat kérdezte, hogy tud-e róla, hogy az én szerződésem nem szerepelt a többi között, aki annyit felelt, hogy igen, majd letette a telefont.
Próbáltam őt a hétvége során többször is elérni, de nem sikerült, majd hétfőn azzal fogadott, hogy neki hétvégéje volt, ne zaklassam és majd tájékoztatja a képviselőmet.
Gém Zoltán úr – aki a MOB Fair Play-bizottságának elnöke, egykori vízilabda-játékos és egy sikeres, tisztán magyar vállalkozás vezetője –, aki az ügyemet intézte, hétfőn érkezett Duchatelet úrhoz, aki már letagadta azt is, hogy megegyezett vele korábban, és közölte, hogy nem kíván alkalmazni a továbbiakban. Gondolhatjátok, nem baráti viszonyban váltak el…
Azt még szeretném leszögezni, hogy az elnök úr által szintén említett 20 millió forintos ajánlatot sosem tette meg felém, ez egyszerűen hazugság.
Mindezek után adta ki az elnök úr a már ismert nyilatkozatot. Milyen érdekes, hogy a személyiségem, a mentalitásom és a tapasztalatom másfél évvel ezelőtt a szerződtetésem oka volt. Milyen érdekes, hogy amíg a belga edzőpárosunk éppen egymással veszekedett, a csapat az én vezetésemmel és az én unszolásomra ment inkább futni. Milyen érdekes, hogy a csapattársaim és az edzőim – köztük Nebojsa Vignjevicset – teljesen más véleménnyel vannak. Én pedig csak értetlenül állok a történések előtt… Jelenleg az MLSZ-től várom az állásfoglalást, hogy szabadon igazolható játékos vagyok-e.
Továbbra sem tudok mit kezdeni a dologgal és nem tudom megérteni a történéseket. Sokan, sokat tettünk ezért a klubért, mégis egy olyan listára kerültem, melyen olyanok vannak, mint Véber György, Kovács Zoltán, Rajczi Péter, Vermes Krisztián, Szlezák Zoltán, Víg Péter, Brockhauser István, Pálinkás András, vagy most mellettem a csapatból nagyon nehéz helyzetben lévő Balajcza Szabolcs, vagy éppen Kabát Péter. A klub iránt táplált érzelmeink mindenki előtt ismertek, az éppen aktuális vezetés azonban mostohán bánt velünk valamilyen oknál fogva.
Rettenetesen sajnálom a történteket, hiszen ahogy a múltamat, a jövőmet is itt képzeltem el. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, de az ügy rendezése immáron Duchatelet úr és az én jogi képviselőim között zajlik. Én továbbra is hiszem, hogy mindazok, akik akár egész pályafutásukat adták az Újpestnek, visszatérhetnek oda és együtt építhetik majd a jövőt. Ez azonban a jelek szerint nem a közeljövőben történik meg.
A csapatot továbbra is közeli barátaim alkotják, és a klubnál is nagyon sokan dolgoznak olyanok, akikkel remek a viszonyom, velük a kapcsolat nem szűnik meg. Ők jelenleg is mellettem állnak, ami nagyon sokat jelent nekem.
Nagyon köszönöm azt a támogatást, amit az elmúlt néhány napban tőletek kaptam, hihetetlen, hogy mennyien vagytok mellettem!
A pályán már nem segíthetem a csapatot, ahogyan az elnök úr utasítására a lelátóról sem biztathatom őket, de kívánok nagyon sok sikert nekik a jövőben. Pénteken és ezentúl a fotelból szorítok nektek srácok!
Hajrá Lilák!
Szélesi Zoltán”
