NB I

„Nem szeretnék edző lenni”

Kovács Zoltán sportigazgató beszélt a téli tervekről, de már a nyárra is készül.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A DVTK csapata a negyedik helyen zárta az NB I őszi időszakát. A téli felkészülés alatt Tomiszlav Szivics vezetőedzőnek lesz ideje még jobban összecsiszolni a társaságot, és talán egy-két erősítés is érkezik majd Miskolcra.

Ebben nagy segítség lehet a klub sportigazgatója, Kovács Zoltán, aki fél éve tölti be ezt a pozíciót, és a második helyen végzett az év labdarúgó sportvezetője választáson. Az újpesti közönség kedvence nemrég elvégezte az UEFA A-licences edzői tanfolyamot is, de a kispadot meghagyja a szerb mesternek.

Kovács Zoltán a DigiSport televízió péntek reggeli műsorában elmondta: a következő évben, ha emelik a lécet, akkor elvárás lehet a nemzetközi szereplés kiharcolása, ha van realitása.

– Miért fogadták el a lila vérével ilyen gyorsan Diósgyőrben?
– Ha röviden kéne válaszolnom, akkor az eredmények miatt. A Magyar Kupában és a Ligakupában is állva maradtunk a tavaszi folytatásra, a bajnokságban pedig a negyedik helyen vagyunk. Ilyen még a klub életében nem volt, úgyhogy elsők között nyilván Tomiszlav Szivicsnek és a csapatnak kell megköszönnöm, hiszen nélkülük semmit nem érne a munkám – mondta Kovács Zoltán.

– Kívülről jött emberként nyilván nehezebb volt a helyzete. Miért lett sikeres? Ne legyen szerény!
– Egyáltalán nem erről van szó, de én mindig a csapatmunkában hittem, már játékosként is, akkor is, ha éppen csapatkapitány voltam, mert anélkül ez nem megy. Úgy, ahogy a diósgyőri vezetők bíztak a munkámban, és megkaptam azokat a jogköröket, amelyek nélkül egy sportigazgató nem tud sikeres lenni. Legalábbis az én értékrendem szerint, mert én csak akkor tudok jól dolgozni, ha hagynak. Ezért is mentem Diósgyőrbe, mert úgy éreztem, hogy szükség van a munkámra. Ez ugyanaz, amit Újpesten is elvégeztem. Ami jellemző a magyar futballra, hogy próbáltam a hektikusságot kizárni az életünkből, és Tomiszlav Sziviccsel nagyon hamar lefektettünk egy irányt. Természetesen fájó döntéseket is meg kellett hoznunk, de egy sportvezető életéhez hozzátartoznak a napi szintű döntéshozatalok is.

– Mi ennek az iránynak a lényege?
– Az mindenképpen, hogy a büdzséhez viszonyítva, megfelelő gazdálkodással egy jó csapatot összehozzunk. Adott esetben ezen túlmenve egy sziszifuszi munkával, mert a büdzsé adta lehetőségeket is túl lehet szárnyalni, ha az ember jobban figyeli a piacot és jobban képben van a játékosokkal. Jobban mögé nézünk a dolgoknak, és talán ezért is sikerültek jól az igazolások. Meghagytuk mindenkinek a saját munkaköréhez tartozó feladatokat, és hagytuk, hogy mindenki nyugodtan tudjon dolgozni. Ez természetesen igaz a vezetőedzőre és a stábjára is. Ők is a feladatukkal foglalkoznak és én sem megyek túl a jogkörömön, mert az nem szerencsés, ha a másik beleszól bárkinek a munkájába. Nagyon szoros kommunikáció van közöttünk, az eredmények is ebből fakadnak. Egy nagyon jó együttműködés van kialakulóban.

– Nyáron elküldték Rudolf Gergelyt, és jött helyette Futács Márkó. Ez bombahúzásnak bizonyult?
– Nyilván most már egyértelmű, hogy meg lehet húzni, és az eredményességéről beszélni, de ezek a döntések azért fontosak, mert nem az számít a klubnak, hogy ki mennyit keres, vagy mennyibe került, csak az, hogy milyen a teljesítménye és az eredmény. Igazodni kell a klub lehetőségeihez, és ha ezt megcsináljuk – márpedig ezen az úton indultunk, és ha mindenki azt látja, a tulajdonos is, hogy gazdaságosabb, céltudatos ráfordításokkal jönnek a jó eredmények – akkor ez a bizalom még jobban megerősödik a részükről is.

– Ön milyen tulajdonost ismert meg Leisztinger Tamásban? Mennyire van véleménye, kívánságai?
– Nagyon jót, mert nem találkozunk. Ez is az ő dicsérete, mert minden biztosítva van a jó szerepléshez, és ebben benne van az, hogy mi nyugodtan tudunk dolgozni. Annyit talán elmondhatok, hogy Leisztinger Tamást, ha ideje engedi, néha a mérkőzéseken látni, mert nagyon szurkol, de ebben ki is merül a szerepvállalása.

– Dudás Hunor ügyvezető távozik. Megvan már az utódja? Milyen volt a kapcsolatuk?
– Nagyon jó volt, és elsők között talán neki kellett volna megköszönnöm, mert ő keresett meg engem valamikor kora nyáron, hogy rám gondolt ebben a pozícióban. Nagyon szerettem, illetve szeretek vele együtt dolgozni, mert még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz az új szerepe. Az biztos, hogy nem ő lesz az ügyvezető januártól, de bízunk benne, hogy ott marad a környékünkön. Nagyon jó vele együtt dolgozni. Komoly eredményeket ért el a klub életében. Nyilvánvaló, hogy az új stadion az neki is köszönhető, illetve ezen a télen lehet, hogy lesz olyan meglepetés, ami az ő nevéhez is köthető majd.

– Dudás Hunor utalt rá, hogy egy komoly szponzor érkezésével szeretné lezárni majd az ügyvezetői munkáját, de a sportigazgató felel az igazolásokért. Télen mi lesz?

– Vannak jelöltjeink, hogy ha sablonokban szeretnék válaszolni, pedig nem kenyerem. Ha lesznek érkezők, akkor nekik meg kell csinálni a helyet, hogy csúnya szóval fejezzem ki magam. Ez azért gazdálkodásról szól. Én nem a gazdasági igazgató vagyok, csak a sportigazgató, mégis a büdzsé hetven-nyolcvan százaléka hozzám tartozik, mert a játékosok, vagy a csapat érintik ezt. Róluk szól a futball, mert ők mennek ki a pályára. Természetesen lesznek távozók, de nem szeretnénk nagy mozgást a keretben, de egy futballcsapat már csak ilyen. Aki kevesebbet játszik, az szeretne elmenni, vagy többet játszani. Meg kell vizsgálni, hogy ha nálunk van erre lehetősége tavasszal, akkor maradjon, ha nincs, akkor őszintén el kell neki mondani, hogy nem fogsz tudni játszani. Ilyen esetben próbálunk neki segíteni, és megkönnyíteni az útját. Én amúgy is az a fajta ember vagyok, hogy azt szeretem, ha mindenki elégedett. Viszont aki nem játszik, az nem elégedett. Nyilván ilyenkor a vezetőedzővel is egyeztetek, hogy van-e esélye játszani, ha nem, akkor nem húzzuk egymás idejét, mert az nem túl korrekt, ha február végén közöljük vele és beszorul az illető, úgy ezt még ebben a hónapban, vagy januárban tisztázni szeretnénk. Ha lesznek távozóink, akkor nyilván pótolni is kell őket, de már nyárra is gondolunk. Szeretnénk feljebb emelni a lécet.

– Győrben és Debrecenben elmozdultak abba az irányba, hogy egyre kevesebb a légiós. Önök is erre haladnak?
– Mi rendszeresen két-három külföldi játékossal álltunk fel a kezdőcsapatban, így nem hiszem, hogy minket az a vád érhetne, hogy túlságosan támaszkodunk a légiósokra. Hét külföldi van a keretünkben, de szerintem a nyári igazolások is mutatták már, hogy milyen irányba mentünk el. Az eredmények minket igazolnak. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó felkészülés vár a csapatra, hiszen nyáron Tomiszlav Szivicsnek nagyon kevés ideje volt arra, hogy dolgozzon. A magyar futball szervezése miatt inkább télen lehet építkezni. Tavaly voltak ebből problémák, és mivel nagyon nagy mozgás volt, most inkább apróbb finomítások lesznek a télen, de nyáron is ez várható. Nem kell egy tucat játékostól megválni, csak egy-kettőtől, de természetes ez a fluktuáció.

– Keményen fog indulni a Diósgyőr tavasza. Bajnoki a Debrecen ellen, majd Magyar Kupa-negyeddöntő, utána ki-ki mérkőzések a Ligakupában. Mivel lenne elégedett a végén, és van-e prioritás?

– Nincs prioritás. A játékosokon érződik, hogy élvezik ezt a fajta sikerességet és a jó szereplést. Volt olyan meccsünk, ahol érződött, hogy nincsenek ehhez hozzászokva, volt egy-két betli, de ez teljesen természetes dolog. Kezdik megszokni, hogy a Diósgyőrrel számolnak. A Ligakupában és a Magyar Kupában is jónak mondható a sorsolásunk, a bajnokságban is elég jó pozícióban vagyunk. Elég sokat fogunk otthon játszani, szerintem minden fronton állva maradunk elég sokáig. Ha azt mondanám, hogy nem szeretnénk valamit nyerni, az nem lenne igaz, de nem szabad túlzott elvárásokat támasztani. Nem akarunk túl nagy terhet tenni a játékosokra. Fontos, hogy élvezzék a sikert, lubickoljanak benne, de mellette koncentráljanak a feladatukra és nagyon keményen kell dolgozniuk.

– A nemzetközi szereplés ezek szerint nem elvárás?
– Elvárásnak semmiképpen sem mondanám. A következő évben, ha emeljük a lécet, akkor elvárás lehet, ha van realitása. Nagy siker az őszi szereplésünk, de azt szokták mondani, hogy egy jó sportoló mindig nyerni akar, bármelyik játékosunk ülne itt, vagy a vezetőedzőnk, mindenki azt mondaná, hogy végezzünk minél előrébb minden sorozatban.

– Az edzőképzésen sikeres vizsgát tett. Látszik, hogy élvezi a jelenlegi munkakörét, de az is lehet, hogy egyszer edző lesz?
– Biztos, hogy nem. Nem az oktatóinkat szeretném megsérteni, de én csak azért végeztem el, mert nyílt egy ilyen lehetőség. Semmi másért, csak a nagyobb tudásért végeztem el. Jó volt a főiskola után egy picit megint beülni a padba, megmozgatni az agyamat másféleképpen is, de most azért is érzem jól magam, mert már játékosként is tudtam, hogy erre a munkára vágyom. Erre készültem, ezért diplomáztam a főiskolán. Most elmondhatom, hogy A-licences edző is vagyok. Lehet, hogy továbbmegyek, de abban egésze biztos vagyok, hogy nem szeretnék edző lenni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.