NB I

„Szeretni kell, amit csinálunk”

A Magyar Futball Akadémia edzője, Somogyi Krisztán mesélt a hollandiai tanulmányút tapasztalatairól.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Magyar Futball Akadémia edzői december 4-én, szerdán indultak Hollandiába, ahol hatnapos tanulmányi úton vettek részt. A szakmai stáb tagjai betekintést nyertek a Twente csapatának utánpótlásába, és két holland első osztályú bajnokit is végignézhettek. A Rangadó.hu érdeklődésére a kispesti utánpótlás-akadémia edzői stábjának egyik tagja, Somogyi Krisztián számolt be a frissen szerzett tapasztalatokról.

Az U21-csapat 34 éves edzője korábban a Goldball, az Újpest és az MTK korosztályos csapatainál is tevékenykedett, a Magyar Futball Akadémián már hét éve dolgozik.

– Néhány napot Hollandiában töltöttünk, legfőbb célunk a Twente együttesének tanulmányozása volt. Hat edzőkollégával mentünk, odakint pedig a Magyar Futball Akadémia vezetője, Gert Heerkers kalauzolt minket – mesélte Somogyi Krisztián.

– Milyen programokon vettek részt?
– Szerdán reggel indultunk, és este már a Go Ahead Eagles – Heracles mérkőzésen voltunk. Tulajdonképpen az volt az első programunk, és vasárnap a Heerenveen–Feyenoord meccsel zárult a kint tartózkodásunk.

– A két első osztályú mérkőzés között milyen programjai voltak az edzői stábnak?
– Csütörtök délelőtt a Zwolle vendégei voltunk, majd délután és pénteken a Twentével ismerkedtünk meg. Az ott dolgozó edzők és vezetők részéről előadásokat is meghallgattunk, valamint megnéztük az első csapat edzését. Az Alkmaar elleni mérkőzésre készültek, és a korosztályos csapataik edzését is megtekintettük. A helyzetünket némileg nehezítette, hogy Hollandiában december ötödikén volt a Mikulás-napi ünnepség, így az utánpótlásban nem volt olyan intenzív a mozgás, ráadásul az időjárás sem volt kegyes, de így is hasznos volt az ott töltött idő. Szombaton a Twente utánpótlás-csapatainak mérkőzéseit néztük meg, tíztől-tizenhat éves korig.

– Összességében milyen tapasztalatokkal gazdagodtak?
– Mindig jó egy olyan futball-kultúrájú országgal találkozni, ahol minden mozdulatban érződik, hogy fontos az emberek számára a labdarúgás és a saját klubcsapatuk élete. Gondolok itt egy Go Ahead Eagles csapatára, amelynek neve Magyarországon nem hiszem, hogy sok embert megmozgatna, de szerintem a szakemberek sem sorolnák a holland csapat összeállítását. Mégis egy szerdai újrajátszott mérkőzésen, este kilenckor a szintén nem egy nagynevű Heracles ellen nem lehetett jegyet kapni. Egy futballal foglalkozó szakember számára ez mindenképpen üdvözítő környezet, hogy fontos mindenkinek, amit csinál, a végterméke pedig eladható.

– Mennyire érezhető a különbség a két futballkultúra között?
– Hardenbergben voltunk, ott nyolc darab füves és műfüves pálya volt, és ez egy harmadosztályú amatőr csapatnak felel meg. A játékosok heti háromszor járnak edzésre. Csak azért mondom, hogy ne mindig a kiemelt klubokról beszéljünk… Nyilván mindenki tudja, hogy az Ajaxnál, vagy a PSV-nél milyen kaliberű dolgok zajlanak, így a túránknak az is az egyik célja volt, hogy a hozzánk kicsit közelebb álló csapatok, mint a Zwolle, milyen körülményekkel rendelkeznek az ottani lehetőségekhez képest. Itthon, ha egy csapatnak van két-három pályája, az már Kánaán, míg kint a harmadosztályú csapatok is hasonló feltételekkel rendelkeznek. Ott nem probléma, hogy egy rehabilitációs edző kimenjen a műfüves pályára egy játékossal fél nyolckor, felkapcsolja a világítást, és eddzenek, amíg gondolja, mert ott az van a középpontban, hogy jól végezzék a munkájukat. Senki nem fog rászólni, hogy ne égesse a reflektorokat, mert az húsz euróba kerül a klubnak. Ezek a kis klubok a mi szemszögünkből Kánaánban tudnak dolgozni.

– Lát arra esélyt, hogy ezek a dolgok Magyarországon is megvalósuljanak?
– Pénz nélkül nehéz. Esély van rá, mert jelen pillanatban azt a részét éljük a magyar futballnak, hogy kezdenek beleinvesztálni. Épülnek a pályák és a stadionok, csak hát hosszú éveken keresztül ennek pont az ellenkezője történt, és ezek a beidegződések beleivódtak az emberek gondolkodásába. Szemléletváltozás kell, és nem csak azoknak, akik a labdarúgásban dolgoznak, hanem azoknak a hétköznapi embereknek is, akik a klubokat fel tudják emelni a maguk módján, azzal, hogy kijönnek, és részesei a klubkultúrának. Én ezt nagyon hiányolom itthon, bár tisztelet a kivételnek, de nagyon fontos lenne, hogy ne csak az élcsapatoknak, hanem a másodosztálynak is legyen hangulata. Teljesen mindegy, hogy az egy falunak, vagy egy városnak a csapata, az a lényeg, hogy működjön. Fontos, hogy az emberek szeressék a csapatukat és áldozzanak rá, akár annyival is, hogy bevisznek egy tál gyümölcsöt a stadionba. A titok nyitja abban van, hogy szeretnünk kell azt, ami minket körülvesz.

– Ehhez jó alapot adnak az akadémiák, de a pénz sem utolsó szempont.
– Sokan beszélnek arról, hogy most áramlik itthon az akadémiákba a pénz, de ez nem új dolog. Ez a világon mindenhol így van. A Twente akadémiája két és fél millió euróból tartja el magát. Ilyen költségvetés kis túlzással egy magyar NB I-es csapatnál sincsen. Most vett a Twente egy kilencvenhatos születésű dán belsővédőt nyolcszázezer euróért. De ez is azért működhet, mert kimegy harmincezer ember a stadionba, és eltartják a klubot. Így működik a gazdasági társaság. A Go Ahead Eagles is világviszonylatban egy névtelen csapat, mégis minden meccsükön telt ház van, és ez csak egy a sok klub közül Hollandiában.

– Szereztek olyan tapasztalatokat, amelyeket itthon is lehet majd hasznosítani a gyakorlatban?
– A kirándulásnak pont az volt a célja, hogy esetleg olyan ötletekről és más megközelítésekről kapjunk képet, amiből át tudunk venni és hasznosítani tudunk a gyakorlatban. Fontos, hogy a mi pénztárcánkhoz legyen mérve, amit meg szeretnénk valósítani, de banális dolgokról is beszélhetünk, ami nem feltétlenül pénz kérdése. Mondok egy példát. Az utánpótlásban, a gyerekeknél a közösséget olyan módon is próbálják erősíteni, hogy ha egy kis csapatnál a pályán megsérül egy játékos, akkor nem egy szakképzett gyúró rohan be segíteni, hanem a kispadon ülő játékosoknak kell bemenniük a pályára, felsegíteni, megvigasztalni és lelket önteni a társukba. Nyilván itt nem olyan esetről beszélünk, amikor egy gyereknek eltörik a lába. Ezt a bíró is el tudja dönteni. Nyilván van orvos és gyúró is a közelben, ez nem spórolás, egyszerűen csak ez is egy tanulási fázis a gyerekeknek, hogy hogyan kell viselkedniük, vagy egymásért tenniük a pályán.

– A jövőben tervezik, hogy visszatérnek Hollandiába, vagy a következő utazás egy másik országba vezet majd?
– Most a komplett stábbal megmozdultunk, és ez szerintem érzékelteti, hogy mi itt a Honvédnál nyitottak vagyunk arra, hogy szakmai tanulmányi utakon vegyünk részt. Részünkről van erre fogadókészség és szeretnénk Olaszország felé venni az irányt a klub kapcsolatain keresztül. Minden ilyen alkalmat szeretnénk megragadni. Nehezíti a dolgot, hogy nem könnyű olyan időpontot találni, amikor egyszerre ennyi edző meg tud mozdulni. Most így a szezon vége felé könnyebben áthidaltuk a dolgot. Mindenképpen szeretnénk folytatni, és ha kell, áldozunk is rá, ahogy most is tettük, de meg kell említeni, hogy a klub nagyban segítette az utazásunkat. Remélem, tudunk gondolatokat csempészni a mi kis világunkba, a mi kis magyar futballunkba, ami valljuk be, egészen más gondokkal küszködik, mint a holland labdarúgás.

Köszönjük a fotókat Pintér Tamásnak, az MFA U18-as edzőjének.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.