Hírek

A magyar labdarúgás a vécében volt

George F. Hemingway szerint a magyar fiatalok számára Nobel-díjjal ér fel, ha a Magyar Futball Akadémiára kerülhetnek.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A SportKlub televízió Dodzsem plusz című műsorának vendége volt George F. Hemingway, a Bp. Honvéd, illetve a Magyar Futball Akadémia tulajdonosa, aki beszélt a magyar labdarúgás körüli felháborodásról, a fejlődésről és a fejlesztésekről, az MLSZ-ről, a problémákról és a megoldásokról, a szurkolói érzelmekről és az akadémiákról.

Mindenki kapott abból a sortűzből, ami a magyar labdarúgásra zúdult a bukaresti és az amszterdami válogatott vereségek után. Az edzők, a játékosok, a MLSZ és a klubtulajdonosok is, de a kispesti klubtulajdonost nem törik meg ezek a kritikák, ezúttal is a tőle megszokott lendületes stílusban képviselte a véleményét.

– Több minőségben is kapta rendesen a golyózáport ön is. Hogyan állja?
– Köszönöm szépen, és általában golyóálló vagyok, ahogy ezt a legtöbb Honvéd-szurkoló tudja – mondta George F. Hemingway.

– Hét éve, amióta klubelnökként tevékenykedik, nem ez az első sortűz, ami akár önre, akár a klubjára zúdult. Ez most más, mint a többi? Nagyobb a felháborodás?

– Ez butább, mint a többi, az a különbség. Egy teljesen várt esemény következett be, a magyar csapat kikapott Hollandiától, papírforma-eredmény született. Ha nem nyolc-egy lett volna, hanem négy-egy, akkor is ilyen felháborodás lett volna? Nem tudom. Harminc évig tartott, amíg nehéz, kemény, következetes, kitartó munkával sikerült a magyar labdarúgást lerombolni. Két és fél évvel ezelőtt jött egy új elnökség, és még nem sikerült a magyar labdarúgást visszavinni oda, ahol lennie kellene. Majd öt-tíz év múlva sikerülni fog, mert jó munka folyik. Ezzel kapcsolatban rengeteg kritika érte a magyar labdarúgást. Vannak dolgok, amelyeken változtatni kell, például az edzőképzésen, de ezen dolgoznak. Kétezer-tíz előtt egy ellenséges politikai és sportpolitikai hangulatban élt a labdarúgás. Semmi pénzt nem kapott, teljesen ki lett éheztetve, az infrastruktúra tönkrement, gyerekek nem voltak, tehát minden elképzelhető rossz összejött. Kétezer-tízben jött valami segítség. Elkezdték az infrastruktúrát fejleszteni, hetvenezer helyett most már százharmincezer igazolt labdarúgó van, de négyszázezer kell legalább, mint Hollandiában, vagy a hasonló nagyságú országokban. Ezek a dolgok lassan, de elindultak. Az edzőképzésben nagy változások várhatók. A külföldi kontaktusok felerősödnek. Ezek mind elkezdődtek, de hagyni kell az embereket dolgozni. Ráadásul az MLSZ egy rendkívül átlátható szervezet, ami segít ebben.

– Amíg az emberek a pályán történtek alapján alkotnak ítéletet, addig valamennyire a magyar labdarúgás szereplőinek is el kell fogadniuk, hogy minél nagyobb a zakó, annál nagyobb lesz a népharag.
– A fejlődés elkezdődött, de még messze nem történt meg, hiszen ez egy öt-tízéves projekt. A magyar labdarúgásnak nagyon sok problémája van. Isten őrizzen, hogy azt sugalljam, hogy a magyar labdarúgásban minden rendben van, mert nem így van. Nehogy azt higgye, hogy részemről rendben van a magyar válogatott nyolc-egyes veresége. Nincs rendben! Ne gondolja azt, hogy én érzéketlen vagyok a kritika iránt, ami a labdarúgás felé megy. Nem szeretem, hogy emberek, akik harminc év alatt lerombolták a magyar infrastruktúrát, most ellenzik a stadionépítéseket. Akik nem adtak egy fillért sem a magyar utánpótlás-nevelésre, most azt mondják, hogy milyen sok pénz megy az utánpótlásra… Most azok az emberek kérik számon, hogy miért nem teljesít már a jelenlegi MLSZ kétéves működés után, akik az égvilágon semmit nem tettek, sőt abszolút tönkretették az infrastruktúrát.

– Harminc-negyven évre visszamenőleg ez a sportág szinte csak elvett a szurkolóktól, ezért nem biztos, hogy most megvan az a türelem, ami újabb öt-tíz évre szükséges.
– Még egyszer mondom: a magyar labdarúgás kétezer-tízben a vécében volt. Most a vécé felett körülbelül három centiméterrel vagyunk. Idő kell ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Mi kell még? Az, hogy az infrastruktúra-fejlesztést befejezzék a következő két-három évben, és ne állandóan az legyen a téma, hogy ez nem kell. Sajnos a demagógia hatására nagyon sok ember úgy gondolja, hogy az infrastruktúrára költött pénz az rossz. Az infrastruktúra támadását nem szabad tovább csinálni.

– Mi a helyzet a Honvédnál? A legutóbbi bajnokin öt idegenlégiós volt a pályán, miközben büszkék arra, hogy az akadémiák közül az MFA-nak a legjobbak a versenyeredményei.
– Amikor én a Honvédhoz jöttem kétezer-hatban, nem volt egyetlen piacképes magyar játékos sem a klubnál. Hat éve működik az akadémia, van tizennégy játékos a harmincas keretben. Legutóbb hatan kezdők voltak, közülük csak Kemenes Szabolcs nem volt akadémista, és öten ültek a padon. Amíg nem tudjuk feltölteni az egész keretet, vagy a kezdőcsapatot akadémistákkal, addig lesznek légiósok, utána remélem nem, vagy csak egy-két kiemelkedő játékos.

– Van annyi fiatal, hogy folyamatosan töltődjön az akadémia?
– Ha engednénk, nálunk százszoros túljelentkezés lenne. A Magyar Futball Akadémián lenni megtiszteltetés! A tizennégy éves gyerekek Nobel-díja, hogy odakerülhetnek.

A Bp. Honvéd tulajdonosa az RTL Klub csatornán, a Fókusz Plusz szombati adásában is elmondta véleményét:

Olvasói sztorik