NB I

Az Adams-tragédia lett Moniz végzete

Úgy tűnik, az edző túl sokáig engedett teret az öltözőben a sajnálatos eset okozta sokkhatásnak, és ő maga is túl sokáig tartotta napirenden mindezt a nyilatkozataiban.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Kis túlzással emberemlékezet óta nem váltott ki akkora vitát egy edzőváltás, mint most Ricardo Moniz menesztése. Ez egyrészt érthető, hiszen a Ferencváros csapatáról van szó, másrészt már az elmúlt hetekben is vegyes volt a holland tréner megítélése. A Rangadó.hu elemzésében elsőként a pozitívumokat gyűjtöttük össze, amely a 49 éve szakvezető, illetve az általa az elmúlt bő egy évben elvégzett munka mellett szól.

Az emberi tényezők

Sokan sokszor elmondták, hogy pontosan ilyen embert képzelnek a Fradi élére. Moniz mentalitása, hozzáállása, szellemisége tökéletesen passzolt a klubhoz, és a mindig maximalista szurkolókhoz. Ez minden nyilatkozatában, minden gesztusában tükröződött. Nem véletlen, hogy november közepén készült, Miért nincs balhé a Fradinál? című elemzésünkben is kiemeltük fanatizmusát, elhivatottságát.

Az eredmények

Bár most az eredménytelenség miatt menesztették, ne feledjük, hogy szeptember végéig nagyon jól szerepelt vele az FTC. Az előző szezonban minden szempontból gyengélkedő csapatot vett át Détári Lajostól. Bár a dobogóról végül lemaradtak, összességében előreléptek a korábbiakhoz képest, nem mellesleg megnyerték a Ligakupát. Az idei szezonban szépen meneteltek, egészen Akeem Adams tragédiájáig.

Néhány héttel ezelőtt, szeptember végén tehát úgy tűnt, Ricardo Moniz a létező legideálisabb edző a Ferencváros számára. A nyolcadik fordulóban a csapat 3-1-re legyőzte az ősi rivális Újpestet a derbin, és egypontos hátránnyal a tabella második helyén állt. Azóta több mint két hónap telt el, de a Fradi csak egyszer tudott nyerni a bajnokságban, háromszor döntetlent játszott és négyszer kikapott. Elkezdtek gyűlni a negatívumok is, amelyeket szintén összegyűjtöttünk.

Az Adams-tragédia

Szinte nem volt olyan nyilatkozat, amelyben Moniz ne említette volna valamilyen formában a trinidadi fiatalember tragédiáját. Ne feledjük, a játékosokat és a szakmai stábot kettős sokkhatás érte, hiszen a súlyos szívinfarktus hír után néhány nappal kiderült, hogy az egyik lábát amputálni kell. A kívülállók nem tudhatják, legfeljebb sejthetik, milyen hatással volt mindez a közösségre. Ez egy-két hétig biztosan visszavetheti a csapatot, kizökkentheti a korábbi remek sorozatából, de már az 1972-es müncheni olimpia terrorcselekménye óta tudjuk, hogy a show-nak folytatódnia kell. Sajnos megannyi hazai példát is tudunk sorolni, kezdve mondjuk a veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma halálától egészen a győri női kosárlabda-csapat közelmúltbeli autóbusz-balesetéig. Úgy tűnik, Moniz túl sokáig engedett teret az öltözőben a sajnálatos eset okozta sokkhatásnak, és ő maga is túl sokáig tartotta napirenden mindezt a nyilatkozataiban.

A játékosok

Régebben a magyar klubok azért szerződtettek külföldi edzőket, hogy a tudásukkal, tapasztalatukkal, és a magyar kollégáikétól eltérő szakmaiságukkal segítsenek egy-egy csapatot. Manapság sajnos azért hoznak külföldi edzőket Magyarországra, hogy idecsábítsanak magukkal néhány játékost. Csakhogy ez a Fradi és Moniz esetében nem vált be. Nagyon nem. A képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjében a mali Ulysse Diallo és a brazil Leonardo van, ők NB I-es szinten valóban jó futballisták. Nem kevesebb, mint hét játékossal azonban alaposan befürdött az edző, hiszen a brazil Gerson, a spanyol David Mateos, a belga-ghánai Stanley Aborah, a brazil Júnior Fell, valamint a holland Jack Tuijp, Arsenio Valpoort és Quenten Martinus viszont még idehaza is harmatgyengének bizonyultak. Ők mind-mind Moniz kérésére, vagy jóváhagyásával érkeztek…

A szakmaisága

Moniz szakmaiságáról sokáig azt lehetett hallani, hogy kifogástalan, a közelmúltban viszont egyre többen vélekedtek úgy, hogy inkább utánpótlás-igazgatóként tudna hasznos, eredményes munkát végezni a klubnál, a felnőtt csapat vezetőedzőjeként kevésbé. Állítólag az általa irányított edzések kiválóak voltak, de a meccselés nem az erőssége…

A szerencse

Moniz közelmúltbeli, eredménytelen időszakában voltak olyan meccsek, amelyeken tényleg tompán játszott a Fradi, amit az ellenfelek kihasználtak, de nem szabad elhallgatni, hogy volt néhány olyan találkozó is, amikor a szerencse elpártolt a csapattól. A játék képe és a helyzetek száma alapján a Mezőkövesd, a Paks és a Pécs elleni mérkőzéseket is megnyerhette volna az FTC. A Haladás ellen a játékvezető nem adott meg egy teljesen jogos tizenegyest a fővárosiaknak az ötvenedik másodpercben, márpedig ha az bemegy, biztosan nem 3-0-s vereség a vége…

A holland edzővel kapcsolatos pozitívumok és a negatívumok után nézzük a semleges tényezőket, hiszen a csapat, a klub szempontjából sem mindegy, hogyan sül el az edzőváltás.

Jókor váltottak?

Erre természetesen csak az idő és az eredmények adják meg a választ, de számunkra most úgy tűnik, hogy nem. Két fontos idegenbeli meccs van hátra, az Újpest elleni kupavisszavágó, és a Videoton elleni bajnoki rangadó. A Pécs elleni vereséggel eldőlt, hogy a bajnoki cím elérhetetlen, de a nemzetközi kupaszereplés még összejöhet. Máté Csaba rendkívül szerény, szimpatikus ember, szakmailag bizonyára felkészült, de már Pakson is kiderült, hogy beugró vezetőedzőnek nem alkalmas. A mostani döntés egyrészt kapkodásnak tűnik, másrészt a téli szünetben Moniz minden bizonnyal képes lett volna felrázni, és ismét győzelmi pályára állítani a csapatot.

Jól kommunikálták?

Nem, de ezen már meg sem lepődünk, mert Magyarországról van szó… Orosz Pál vezérigazgató az elmúlt hetekben rendre azt nyilatkozta, hogy szó sincs edzőváltásról, erre tessék. Bár nyilván nem ő, hanem Kubatov Gábor klubelnök döntött, ezt azért intézhették volna elegánsabban is.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik