Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Balajcza Szabolcsnak nem szokása a gyakori klubváltás. A kaposvári juniorcsapatban kezdett futballozni, és az NB I-ben is somogyi színekben mutatkozott be. Ötvenhat első osztályú meccs volt a háta mögött, amikor 2006-ban leigazolta az Újpest. Azóta eltelt nyolc év. A szurkolók egyik kedvence lett, és csapatkapitány. Most mégis a váltáson gondolkodik.
A kapus a Magyar Lelátó című rádiós sportműsor vendégeként beszélt a fél év múlva lejáró szerződéséről, a továbblépés gondolatáról, és a sok külföldi futballistáról, akik most az Újpest keretét alkotják.
–A pályafutásából jól látható, hogy nem egy vándorló fajta.
– Ez nem csak rajtam múlt, hanem a vezetőkön is, akik a szerződésem lejárta előtt egy-két évvel mindig hosszabbítást kínáltak – mondta Balajcza Szabolcs. – Valóban nem vagyok egy vándormadár típus, hogy félévente máshová kelljen mennem. Most valóban érdekes a szituáció, mert nyáron lejár a szerződésem, és nem nagyon szóltak hozzám. Úgyhogy januárban most már sok mindenen el kell gondolkodnom…
– El is gondolkodik a váltáson, vagy önön nem múlik a hosszabbítás?
– Azért most már el kell ezen gondolkodni. A szerződésem lejárta előtt fél évvel még nem szóltak hozzám a szerződéshosszabbítás céljából, ez elgondolkodtat. Januárban megkeressük a lehetőségeket. Én nem zárkózom el az itteni folytatástól, de ha váltani kell, akkor nehéz szívvel, de váltok.
– Harmincnégy évesen kapusként még nem számít nagyon idősnek. Külföld is szóba jöhet?
– Külföldön, topbajnokságban nem hiszem, hogy helyem lenne már ennyi idősen, de kipróbálnám magamat egy olyan bajnokságban, amelyik egy kicsit erősebb, mint a magyar. Gondolok itt az osztrák, vagy a svájci bajokságra, esetleg Ciprus felé is vehetném az irányt. De nem tervem, hogy most külföldre meneküljek innen, pedig elég nehéz ez a futballközeg. Családos emberként megválogatom a lehetőségeket, és amelyik tetszik, azt elfogadom.
– Amikor bemutatkozott Újpesten, négy magyar védő állt ön előtt. Most viszont négy külföldi. Meggyűlik a baja a kommunikációval?
– Volt olyan meccs, amikor belga, spanyol, szerb és magyar védő állt előttem. Mindegyik más, de kommunikálni tudni kell. A vezetőedzőnk mondta, hogy egy a futball nyelve, de tíz-tizenöt szót akkor is tudni kell angolul. Engem például nagyon zavar, hogy nálunk nincs olyan, hogy a külföldiek magyar nyelvtanfolyamra járnának, pedig szerintem ez lenne a megoldás. Ne mi tanuljunk már meg franciául vagy flamandul, hanem ők alkalmazkodjanak. Persze, vannak olyan játékosok, akik erre vevők, úgyhogy szerintem öt-hat szóval el lehet kommunikáltatni az egész csapatot. Ez a félév arról szólt, hogy brutálisan csúnya gólokat kaptunk, ami nem arról szól, hogy harminc méterről kirúgják a felső sarkot, vagy kijátsszák. Egyszerűen rosszul helyezkedik a védő, vagy lepattan, esetleg bepattan róla a labda. Nagyon nehéz ezt megemészteni.
– Ezen hogy lehet segíteni? Ha megtanul az ember tizenöt szót, akkor ez jobb lesz? Vagy ez már a játékosok minőségének a kérdése?
– A minőségtől is függ. Én szeretem az állandóságot. Az sem jó, ha egy csapatban félévente cserélődik a jobb bekk, félévente a bal bekk. A belsővédőket két-három meccsenként cserélik. Szerintem itt az állandóságot kellene tartani.
