Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Nem sokaknak lehet ismerős Fritz Alejandro neve. A 20. évében lévő magyar labdarúgó New York állam egyetemén tanul, és az első osztályú egyetemi bajnokságban rúgja a bőrt. A ballábas támadó-középályás Magyaroszágon a Goldball kíváló utánpótlás csapatában nevelkedett, később pedig a Vasas akadémiájára került. A fiatal játékos a futball mellett a tanulásban is jeleskedik. Sportolói ösztöndíjjal került New Yorkba, ahol nagyszerű bemutatkozó szezonon van túl, a későbbiekben az sem kizárt, hogy egy profi csapat draftolja. Alejandro chilei származású édesapja, Pablo mesélt a Rangadó.hu-nak a fiatal , tehetséges labdarúgóról.
– Gyerekkoromban érkeztem Magyarországra, és itt is nőttem fel. Chiléből érkeztem, ahol a teniszt leszámítva csak egyetlen sport létezik a világon, ez természetesen a labdarúgás. Fociztam én is pár évet az MTK-ban, de aztán inkább a tanulást és a zenét választottam a futball helyett – mesélte Pablo Fritz. – Itt nősültem, elvettem egy kubai lányt, és az egyik fiunk Alejandro is a focit választotta. A Goldball-ban kezdte a pályafutását, ahol több országos bajnoki címet is begyűjtöttek, majd később az MTK-nál fejlődött, de mivel mindig is későn érő típus volt, és szinte a legkisebb, ezért nem számítottak rá, így a Goldball-Honvéd-hoz került. Később a Vasas is indított akadémiát, és odahívták, itt három évet töltött.
A családban a tanulás hagyományosan nagyon fontos dolog volt, édesapja elmondása szerint Alejandro is okos, jó tanuló fiú volt. A Vasas-időszakban a Szent István Gimnázium matematika tagozatára járt.
– Az volt a megállapodás, hogy a délelőtti és a délutáni edzéseket is látogatni kell, ezt az iskola támogatta is magántanulói jogviszonyban. Az utolsó két évben azonban már nem járultak ehhez hozzá, mivel a továbbtanulás szempontjából, nem lehetett tovább kockáztatni, hogy délelőtt nem jár iskolába. A Vasasban ekkorra már lehúzott három szezont, ő volt a csapatkapitány, és nagyon jól is ment neki a játék. Viszont azt is megmondták előre, hogy ha délelőtt nem tud edzésre járni, akkor nem viszik fel az U19-es csapatba. Alejandro ekkor úgy döntött, hogy abbahagyja focit. Azonban még ugyanezen a télen egy megyei első osztályú együttes, a Tápiószecső kereste meg, mert nagyon fel akartak jutni NB III-ba. Itt végigjátszotta a szezont és végül a feljutás is összejött. Később több ajánlatot is kapott, amelyek közül a RKSK hívására mondott igent. Itt végig harcban voltak az NB II-es feljutó helyekért, de a szezon végén már tudta, hogy a tanulmányok miatt el fog kerülni Magyarországról.
Ennyit a kezdetekről, de Alejandro édesapja, Pablo arról is mesélt a Rangadó.hu-nak, hogy fia hogyan került végül az Egyesült Államokba.
– Alejandro több külföldi egyetemre is felvételizett, többek között Finnországba is, de Dániába is felvették Koppenhágába no meg a Corvinusra is. Úgy volt, hogy ha kimegy tanulni, akkor keres magának egy focicsapatot, és ezzel adott esetben még némi zsebpénzre is szert tehetett volna, de ez még önmagában nagyon bizonytalannak tűnt. Ehhez képest azt láttuk, hogy az Egyesült Államokba ki lehet jutni sportösztöndíjjal, akkor az egy viszonylag jó üzlet. Nem tud az ember dolgozni mellette, de a tanulmányokat részben vagy akár egészében fizeti az egyetem, ha nagyon jól sportolsz. Csináltunk Alejandro-ról egy videóanyagot, amivel promóztunk az amerikai egyetemeknél, a cél az volt, hogy olyan helyre kerüljön, ahol a legfelsőbb egyetemi bajnokságban tud szerepelni, amelynek szintje nagyjából NB II közeli. Alejandrót végül New York-ba vették fel tavaly nyáron, és most fogja kezdeni a második évét, ahol közgazdásznak és matematikusnak tanul.
Alejandro édesapja beszámolt arról is, hogy nagyszerűen sikerült a húszéves játékos bemutatkozó szezonja, és a nyáron már egy profi klubnál járt edzőtáborban.
– Briliánsan sikerült az első szezon számára, a bemutatkozó meccsén az ötödik percben gólt rúgott. A csapatkapitány egy nagyon ügyes brazil srác volt a csapatban, aki végül házi gólkirály is lett, de Alejandro újoncként a csapat kanadai táblázatán a második helyen zárt – mesélte Pablo Fritz. – Ez a brazil fiú egyébként annyira ügyes volt, hogy elvitte egy profi klub. A Philadelphia csapatához került, és már be is mutatkozott az együttesben, pályára lépett például a New York Red Bull ellen, ahol Juninhóval, vagy Henry-val csapott össze. Ez hatalmas plusz, és ezek azok az élmények, amelyekből erőt meríthet, és lendületet adhat neki. Elvileg még három szezonja van hátra az egyetemi bajnokságban, ha időközben nem draftolják.
Általában februárban van a kiválasztás, de a profi csapatoknak tilos hamarabb draftolniuk, mint az utolsó év, tehát Alejandrónak minimum két szezont kell még játszania az egyetemi bajnokságban.
– Ezeknél az egyetemi csapatoknál teljesen profi körülmények között készülhetnek a srácok, névre szóló öltözőszekrény van, mossák az edzőfelszerelésüket. Ha háromszáz kilométernél messzebbre utaznak, akkor repülővel mennek, és csak a Hiltonban szállhatnak meg – mesélte a büszke édesapa. – Minden mérkőzés előtt csapatösszetartó vacsora van, és az étrendtanácsadástól elkezdve mindenben segítik a sportolókat. Az USA-ban nincs olyan probléma, hogy nem lehet összeegyeztetni a focit a tanulással. A sportolóknak óriási presztízsük van az egyetemeken, mindenben az ő érdekeiket nézik először. Alejandro idén nyáron haza sem jött, mert a csapatból egyedüliként az edzője beajánlotta egy profi együtteshez, és Tampában volt kéthónapos edzőtáborban. Nagyjából hét-nyolcszáz fős közönség előtt lépnek pályára az egyetemi bajnokságban, de a legnagyobb meccseken kétezer ember előtt is játszhatnak.
