Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Áprilisban már a 37. születésnapját ünnepelte Király Gábor, az 1860 München kapusa, aki egyénileg újra remek szezont tudhat maga mögött. A szombathelyi származású örökifjú kapus fejében még meg sem fordult a visszavonulás gondolata, hiszen a következő szezonra is aláírt a bajoroknál. A Király Sportegyesület és az Illés Akadémia együttműködéséről szóló sajtótájékoztató után beszélgettünk a 89-szeres válogatott hálóőrrel, aki az eseményen ugyanúgy tett-vett, irányított, mintha csak a kapuban állna.
– Hogyan értékelné csapata, az 1860 München mostani szezonját?
– Úgy érzem, hogy szakmailag kihoztuk a maximumot ebből a szezonból – kezdte Király Gábor. – Nagy vihart kavart télen az edzőváltás, illetve a vezetői pozícióban történt váltás, hiszen az elnökünknek lejárt a mandátuma, és még a mai napig sincs elnökünk. Természetesen ezért a sajtó kereszttüzében voltunk, de mi, játékosok megpróbáltunk a pályán jó teljesítményt nyújtani. A hatodik helyen végeztünk, ami jónak mondható, a célunk persze minél feljebb lett volna a tabellán, most erre futotta. Az egyesület évről évre stabilizálódik, jövőre talán már egy dobogós helyezést is megcsíphetünk, ez az én meglátásom, hiszen a csapat már két-három éve együtt van, tehát összeért.
– Egyénileg sikerült megfelelnie a saját elvárásainak?
– Harminchét évesen második lettem a kapusok ranglistáján az osztályzatok alapján, úgy hogy két századdal maradtam le az első helyezett mögött. A legkevesebb gólt kaptuk a csapat elmúlt tíz évében, tizenháromszor pedig nem sikerült gólt szereznie az ellenfélnek, ami szintén egy jó eredménynek számít.
– Mit szól a német labdarúgás idei hegemóniájához? Mennyit érzékelt ebből?
– Azt a szezon közben is lehet érezni, hogy a német foci folyamatosan fejlődik, hiszen ez egy folyamat vége, tudatos felépítéssel már jó néhány éve kezdtek erre készülni. Sok türelemmel álltak ehhez az egész folyamathoz, ami talán a legfontosabb a mai világban, és nem véletlenül volt ott a Bayern és a Dortmund a Bajnokok Ligája döntőjében. Én akkor már hazajöttem, és itthonról néztem a finálét. Érdekes mérkőzés volt, én edzőire járok, már kicsit ilyen szemüvegen keresztül is figyeltem az eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy így leköt ez a szakma. Visszatérve a német focira, nem meglepetés, ha megnézzük a Bayern szezonját, hogy rengeteg gólt rúgott szezon közben, mert így játszanak, erőteljes, magabiztos csapat. A másodosztályba pedig sokan jönnek kölcsönbe olyan játékosok, akik nem játszanak az első osztályban, ami jelentősen emeli a liga szintjét. Ez évről évre így van kitalálva, ezáltal nincs is leírható csapat, ott van például a Braunschweig, amely szorgalmas munkával érte el azt, hogy feljusson az élvonalba.
– Meddig tervezi még, hogy folytatja a pályafutását?
– Nekem a focin kívül is rengeteg munkám van, amit nem látnak a szurkolók, hiszen a sportlétesítményemben is számtalan a teendőm, de ez rendkívül fontos számomra, ugyanis gondolnom kell már az aktív labdarúgás utáni életemre is. Már tíz éve teszek-veszek, folyamatosan tanulok a pozitív és negatív dolgokból is, csak ez a járható út. Egyéves megállapodásom van az 1860 Münchennel, ebben a korban hosszabb időre már nem is kötnek szerződéseket, mert a játékos és az egyesület sem tudja, hogy az illető meddig tudja kihozni a maximumot magából. Én motiváltnak érzem magam folyamatosan, addig pedig nincsen probléma. Egyértelmű, hogy a szervezetemre már jobban kell figyelnem, a regenerálódás már sokkal fontosabb tényező, de amíg bírom és örömömet lelem a játékban, addig szeretnék a kapuban maradni.
