NB I

Hosszú volt az út hazafelé

A szezonzárón gólt is szerző Vernes Richárdnak óriási élmény volt a bronzérem ünneplése.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Március végén, az MTK elleni bajnokin súlyos arcsérülést szenvedett, de május közepén már visszatért, és újra a Honvéd hasznos tagja volt Vernes Richárd, aki a szezonzárón gólt szerzett a Haladás ellen. A kispestiek elhoztak egy pontot Szombathelyről, ami azt jelentette, hogy 19 év után újra érmet szereztek a bajnokságban. A 21 éves középpályás a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, örül, hogy idén bizalmat kapott, amit igyekezett is meghálálni.

– Ha kezdő vagyok, akkor általában eredményes tudok lenni, ez most is sikerült Szombathelyen – kezdte Vernes Richárd. – A mutatott játékkal nem voltam elégedett, érthetetlen módon nem játszottuk a megszokott játékunkat. A lényeg azonban, amiért jöttünk, hogy minimum egy pontot elhozzunk, ez sikerült is.

– Nagy ünneplés kezdődött a lefújás után?
– Életem egyik legnagyobb élménye volt a hazafelé tartó buszút. Tizenkilenc éve nem volt dobogón a Honvéd, és minden szurkolónk extázisban ünnepelte a csapatot, a benzinkutaknál megálltunk, és megragadtuk a lehetőséget az örömre. Éjfél is elmúlt, mire hazaértünk, de a buli akkor sem állt le.

– Minek volt köszönhető a kiváló tavaszi teljesítmény?
– A csapategységnek! Nagyon együtt voltunk. Az eredmények is számunkra kedvezően alakultak, mert persze ez is kell. A taktikai dolgokat fegyelmezetten betartottuk, és az is hasznunkra vált, hogy a csapatba kerülésért is egészséges rivalizálás folyt, hiszen nem mindig ugyanaz a tizenegy játékos futott ki a pályára.

– Kijelenthető, hogy ebben a szezonban már alapemberré vált a bajnoki harmadik Honvédban?
– Azt azért kategorikusan nem jelenteném ki, hogy alapember lettem, mert sajnos több sérülés is hátráltatott, de tény, hogy idén jóval több szerepet kaptam. Előző szezonban még nem kaptam annyi bizalmat, mint idén, pedig ez az alapja szerintem a jó teljesítménynek, hogy egy edző bízzon a játékosában.

– Nem volt nehéz ilyen fiatalon feldolgoznia a sérülését?
– Komoly arcsérülésem volt, de nem vagyok az a lelkizős típus, most sem vettem annyira a szívemre az ügyet. Jól tudom kezelni ezeket a helyzeteket, mert öt éve már volt egy lábtörésem, akkor is jól tudtam kezelni, most is. Nagyon rosszkor jött a sérülés, mert pont kezdtem formába lendülni, de a rehabilitációm gyorsan történt, amiért nagy köszönettel tartozom Cseh Krisztinának is. Szerencsém is volt, mert a posztomon sérülések és eltiltások miatt engem kellett bevetnie a mesternek, és végül is jól sült el, mert hasznára tudtam lenni a csapatnak.

– A hosszú szezon után most a pihenésé lesz a főszerep?
– Minden játékosnak szüksége van a regenerálódásra. Mivel én az U21-válogatottban biztonsági tartalék vagyok, így péntekig, az Albánia elleni mérkőzésig edzésben maradok, hogy ha úgy alakul, akkor a szövetségi kapitány rendelkezésére tudjak állni. Addig egyénileg készülök, utána viszont van pár napom az alapozás június 17-i kezdetéig, ezt az időt pihenéssel fogom tölteni, illetve több időt szentelek a családomra, és a barátaimra, hiszen év közben kevesebb időm jutott rájuk.

Olvasói sztorik