Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A DVTK 2-1-re kikapott a PMFC otthonában az OTP Bank Liga 29. fordulójának hétfő esti találkozóján. Érdekesség, hogy mindkét félidő elején rendkívül gyorsan született egy-egy gól. A szünet után Rudolf Gergely volt eredményes, aki ezzel megszakította hosszú góltalan időszakát. A miskolciak az utolsó játéknapon a Pápát fogadják. Annak az összecsapásnak több pikantériája is lesz.
Egyrészt a bakonyiak az életükért, a bennmaradásért küzdenek, ezért okvetlenül pontot kellene szerezniük, hogy a Siófok nehogy megelőzze őket. Másrészt ezúttal búcsúzik a Diósgyőr két spanyol légiósa, Luque és Fernando, akik a szezon végeztével visszavonulnak. Harmadrészt minden bizonnyal ott lesz a pályán a borsodiak között Takács Péter, aki korábban a Pápa együttesében is szerepelt.
A DVTK 23 éves középpályása a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy bár sajnálja egykori csapatát, de vasárnap az lesz számára a legfontosabb, hogy szépen tudjanak búcsúzni a közönségüktől, és két csapattársuktól.
– Felemás félidőket játszottak Pécsett. Milyen volt a játék képe a pályán belül?
– Nagyon megzavarta a csapatot, hogy rögtön a legelején, húsz másodperc elteltével gólt kaptunk. Ez nem megszokott dolog, nagyon balszerencsés szituáció volt. Bennragadtunk az öltözőben a meccs elején. Aztán amikor kezdtünk volna a kezdeti sokkból kilábalni, megkaptuk a másodikat is – mondta Takács Péter. – A szünetben az öltözőben arról beszéltünk, hogy mi irányítjuk a játékot a középpályán, lehetőségeink is voltak, ezért bármi benne lehet a folytatásban. A második félidőt úgy kezdtük, ahogy terveztük. A gólunk után nagyon visszaállt a Pécs, és nem tudtuk feltörni őket, hiába voltak helyzeteink. Sajnálom, mert sok szurkolónk elkísért bennünket, de nem tudtuk boldoggá tenni őket. Ezért is lesz nagyon fontos, hogy az utolsó meccsen szépen és eredményesen búcsúzzunk.
– Viccelődtek korábban Rudolf Gergellyel a hosszú góltalansága miatt?
– Nem, szó sincs róla. Inkább mindenki segítette őt. Köztudott, hogy nagyon jó játékos, akinek kivételes képességei vannak, egy az egyben mindenkit meg tud verni a magyar mezőnyben. Reméljük, a kritikák most alábbhagynak, bár én nem nagyon szoktam őket olvasni. Mi egy csapat vagyunk, próbáljuk segíteni a másikat. Az öltözőn belül mindenki tisztel mindenkit.
– Két spanyol játékosuk is búcsút int hazánknak. Milyen érzésekkel köszön el tőlük?
– Fernando és Luque személyében két nagyon jó futballistát sikerült megismernem, akiktől nagyon sokat lehet tanulni. Én leginkább Fernandótól próbálok mindent ellesni. A középpálya közepén szerepel, bár támadó felfogásban játszik, én pedig védekező vagyok. Luquét a szurkolók imádják, és kivételes rúgótechnikája van. Megpróbáljuk emlékezetessé tenni számukra az utolsó mérkőzést. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian odatesszük magunkat a Pápa ellen, és minden megteszünk a győzelemért.
– A Pápa az életéért, a bennmaradásért küzd. Az ön számára különösen pikáns lesz ez a meccs, hiszen korábban játszott a Lombard csapatában…
– A futballban nem nagyon lehet teret engedni az érzelmeknek. Szép időszakot töltöttem ott, de az már a múlt, nem akarok az ő helyzetükkel foglalkozni. Persze, sajnálom a Pápát, hiszen nagyon szép és jó volt az a szezonom, és nagyon örülök, hogy megismerhettem Véber Györgyöt, aki az edzőm volt. Nem pikáns dolog számomra a pápaiak elleni meccs, tisztelem őket, jó csapatnak tartom a Lombardot, de számomra most az a legfontosabb, hogy a diósgyőri közönség ki tudjuk szolgálni, illetve két csapattársunkat szépen tudjuk búcsúztatni.
