Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Hazai oldalon Gaál Miklós és Balogh Béla sérülés miatt hiányzott a keretből, Lázár Pál pedig kimaradt a kezdőből. A vendégeknél Gosztonyi, Abdouraman, Tisza Tibor, Tajti Norbert és Csirszki Martin nem játszhatott, Rudolf Gergely visszakerült a kezdőbe, de Elek Ákos kimaradt.
A hazai szurkolók bojkottálták a meccset, indokként kedvenc csapatuk gyalázatos, lélektelen, a pécsi színekhez méltatlan játékát, illetve az MLSZ időpont-módosító döntését említették.
Mindössze 18 másodperc kellett a PMFC vezetőgóljához: Márkvárt Dávid beadására Ribánszki László nem mozdult ki határozottan, így a középen érkező Grumics akadálytalanul fejelhetett a hálóba (1-0). A nyolcadik percben Dibusz tolta ki Rudolf Gergely hétméteres lövését. Tíz perccel később Gohér fejelt a léc fölé egy méterrel, majd Kádár lőtt a jobb alsó sarok mellé 14 méterről.
A 19. percben Szatmári Lóránd elhúzta a labdát Gohér előtt, és mielőtt Kádár odaért volna, 12 méterről a hálóba lőtt (2-0). Két perc elteltével Simon Attila kiugratása után Wittrédi Dávid már csak a kapussal állt szemben, de amikor cselezni kezdett volna, Ribánszki tisztázott. A 35. percben Luque távoli bombáját védte a vetődő Dibusz. A 41. percben Márkvárt közeli lövését hárított a vendégek kapusa. Két perccel ezután az őrizetlenül hagyott Fernando hét méterről csúnyán a kapu fölé lőtt.
A szünet után megtört Rudolf Gergely átka: kicselezte Uzomát és Krejcit is, majd az ötös sarka elől, 11 méterről a hálóba lőtt (2-1). Ez volt az első gólja diósgyőri színekben. Az 52. percben ismét Rudolf lőtt, ezúttal hét méterről, de a labda az oldalhálóban landolt. A 67. percben Beke Péter lapos beadását Ribánszki nem tudta megfogni, de Kádár felszabadított Grumics elől. A 72. percben Gallardo veszélyesen emelte be a labdát a kapu elé, de a századik élvonalbeli meccsét játszó Lantos Levente kifejelte.
A 77. percben Wittrédi emelt 24 méterről, de Ribánszki nagy vetődéssel mentett. A 82. percben Luque szabadrúgása arasznyival süvített el a léc fölött. A hajrában már nem változott az eredmény, így a pécsiek némileg kozmetikázták gyatra hazai teljesítményüket.
A mérkőzést Rangadó.hu szakértője, Őze Tibor, a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Kispest-Honvéd egykori edzője elemezte:
Bár nem szeretem a valóságshow-kat, de tudom, hogy nagyon érdekesek. Általában egy mérkőzésen óriási hangorkán van, tizenkét kamera pásztázza a játékosokat, az arcukról le lehet olvasni a reakciókat. Ebből a szempontból nagyon jó volt ez a meccs, hiszen aki kíváncsi egy csapat belső életére, az most figyelemmel kísérhette, mert minden szót lehetett hallani. Egyszer még egy telefon is belecsöngött az adásba. Ez volt a magyar futball valóságshow-ja.
Egyébként nem lett volt rossz, annak ellenére, hogy mindkét együttes számára tét nélküli mérkőzés volt. Nemhogy az éljen-éljent, de még az éljent sem mondták ki a diósgyőriek, máris gólt kaptak, s ez meghatározta az első félidőt. A várakozásokkal ellentétben a Pécs dominált. Mindkét csapat belőtte a labdát középen a védők mögé, de a DVTK hatékonyabban csinálta.
A második hazai gól előtt érthetetlenül kiürült a baloldali védőzóna. Ekkor úgy nézett ki, hogy eldőlt a parti. A második félidő elején szépítettek a vendégek, és mezőnyfölényben játszottak, irányították a játékot. A csúszós talajon a védőik nem nagyon tudtak megállni, nehezen találták az egyensúlyukat, de elől Luque és Rudolf Gergely nagyon jól alkalmazkodtak a pálya adottságaihoz. A lelkesen, nagy akarattal játszó PMFC végül meg tudta őrizni az előnyét. Pontozásos alapon a döntetlen lett volna a reális eredmény.
A magyar labdarúgás valóságshow-ja a lefújás után is folytatódott. A mérkőzés legszebb mozzanata Márkvárt Dávid nyilatkozata volt, mert az arcán látszott, hogy szereti, amit csinál, és nagyon lelkes. A legnagyobb ambícióval egyébként is a fiatalok játszottak. Nem biztos, hogy a több millió forintért bóklászó híres játékosok helyett nem lennének jobban a motiváltabb fiatalok. A kivételt ezúttal is Luque képezte, aki nagyon lelkesen és jól játszott. Rendkívül sajnálom, hogy egy ilyen szimpatikus játékos el fog tűnni a magyar futballból. Megérdemelne egy nagy fesztivált az utolsó meccsen, amelynek külön pikantériát ad, hogy ott lesz vele szemben egy életéért küzdő csapat.
Rudolf Gergely végre gólt rúgott, és nagy területen, jól teljesített, a neki leginkább megfelelő árnyékék poszton szerepelt. Ezt az évet egyik klub sem fogja a krónikák arany oldalain említeni. Elgondolkodtató, hogy éppen ott hiányzik a teljesítmény, ahol a pénzek rendben vannak…
