NB I

Elmozdult Sztevanovics csigolyája

Ha felépül a nyári alapozás kezdetére, akkor folytatja pályafutását a rutinos kapus.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Több szempontból is emlékezetes lehet a Ferencváros elleni győztes találkozó a bajnok Győri ETO kapusa, Szasa Sztevanovics számára. Az aranyérem megszerzése mellett egy makacs sérülés árnyékolja be a rutinos hálóőr számára az összecsapást, ugyanis egy szerencsétlen mozdulatot követően a szünetben le kellett cserélni az 1-0-ra megnyert mérkőzés során.

A 38 éves kapus a szezon közben többször is azt nyilatkozta, hogy amennyiben felér a csúcsra a Győrrel, akkor visszavonul. A szerb hálóőr nemrégiben már úgy fogalmazott, az aranyérem ellenére is szívesen folytatná, segítené az ETO-t a Bajnokok Ligája-selejtező küzdelmeiben. A Rangadó.hu most nekiszegezte a kérdést: a sérülés tudatában folytatja-e pályafutását?

– Ugyanaz a helyzet, amit korábban is nyilatkoztam. Attól még, hogy megvan a bajnoki arany, továbbra is szeretném segíteni a csapatot – kezdte Szasa Sztevanovics. – Előttünk állnak a Bajnokok Ligája-selejtezők is, ahol nagyon szeretnék pályára lépni. A Ferencváros elleni mérkőzésen sajnos megsérültem, pont ma voltam MR-vizsgálaton, ahol kiderült, hogy elmozdult egy csigolyám. Az orvosok tizenöt-húsz nap gyógytornát javasolnak, addig egyéb mozgással nem szabad terhelnem. Ha teljesen rendben leszek, és el tudom kezdeni a gárdával a felkészülési időszakot, akkor mindenképp folytatom, és segítem az együttest. Azonban ha nem jövök rendbe addig, akkor valószínűleg a visszavonulás mellett döntök.

– Mennyire volt rossz érzés, hogy olyan sok év várakozás után nem lehetett ott a pályán a bajnoki cím megszerzésének pillanatában?
– Nagyon nehéz volt, de sajnos nem tudtam folytatni a játékot. Én ki akartam futni a második félidőre is, mondtam, hogy injekciózzanak be, de az orvos nem engedte, nehogy később súlyosabb következményei legyenek. Végül jól döntöttünk, hogy nem folytattam, de így is nagyon boldog vagyok, amiért megvan a hőn áhított bajnoki arany, és a végén így is mindenki együtt ünnepelt.

– Mit vár a Magyar Kupa döntőjétől?
– Szörnyen rossz érzés, hogy ma sem tudok védeni. Itt vagyok a csapattal a szállodában, szorítok nekik, de nagyon sajnálom, hogy nem tudok az együttes segítségére lenni. A játékosok és a klub számára is nagyon fontos összecsapás ez a döntő, hiszen mi lehetnénk a klub történetében az a generáció, amelyik ugyanabban az évben megnyeri a bajnokságot és a kupát is. Ezzel mindenki tisztában van, és biztos vagyok, benne, hogy aki pályára lép, mindent el fog követni a győzelemért. A maximumot kell nyújtaniuk a srácoknak, hiszen a Debrecen is a végsőkig fog harcolni, ezért nem lesz könnyű dolgunk. A Loki számára is fontos a kupaarany, hogy idén is nyerjenek valamit. Jó meccset várok, nagyon szurkolok a társaknak, és nagyon nehezen viselem, hogy csak a pályán kívül biztathatom őket.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik