Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke nem hiába büszkélkedett azzal, hogy a magyar élvonalbeli meccsek átlagos nézőszáma emelkedett. A tények makacs dolgok, és a számok is a szövetség első emberének igazát támasztották alá.
Ezzel jelenleg mindössze annyi a probléma, hogy a történet tavalyi, és a tendencia azóta ismét romlásnak indult. Nem is akárhogy: rohamosan! Nem véletlen, hogy a vezetők mostanság kínosan kerülik a témát. A Rangadó.hu legújabb összeállításában nem csak az adatokat, illetve azok változását mutatjuk be, hanem az okokat is megpróbáljuk boncolgatni.
Minden esetben a sportnapilap nyomtatott változatának adatait használtuk, amelyek a legtöbbször becslésre alapulnak, de a változásokat így is megfelelően mutatják. Néhány esetben kerekítettünk.
Átlagnézőszámok az NB I-ben
Ferencváros: tavaly 5900, idén 5700 = -200
Debrecen: tavaly 7300, idén 4600 = -2700
Diósgyőr: tavaly 7800, idén 5700 = -2100
Újpest: tavaly 3900, idén 3100 = -800
Videoton: tavaly 4100, idén 3000 = -1100
Haladás: tavaly 5400, idén 4100 = -1300
Kecskemét: tavaly 2900, idén 2000 = -900
Kaposvár: tavaly 3200, idén 2900 = -300
Győr: tavaly 4500, idén 3500 = -1000
Siófok: tavaly 2300, idén 1000 = – 1300
Pápa: tavaly 1600, idén 1000 = -600
Honvéd: tavaly 2400, idén: 1600 = -800
Pécs: tavaly 3300, idén 2300 = – 1000
Paks: tavaly 2100, idén 1200 = – 900
Vasas: tavaly 2600, idén NB II…
Zalaegerszeg: tavaly 3000, idén NB II…
Eger: tavaly NB II, idén 450
MTK: tavaly NB II, idén 1600
Ha hinni lehet a számoknak, akkor napjainkban a Fradinak és a Diósgyőrnek van a legnépesebb szurkolótábora. A fővárosiak esetében tapasztalható a legcsekélyebb visszaesés, ami nyilván Ricardo Moniz vezetőedző és a minőségi játékosok érkezésének, illetve a játék ennek köszönhető javulásának tudható be. Kérdés, mekkora törést okoz majd a látogatottságba, hogy az Üllői úti létesítmény bontása miatt a csapat albérletbe költözött a Puskás Stadionban.
A miskolciak egyáltalán nem lehetnek büszkék az 5700 fős átlagnézőszámra, hiszen a második legjelentősebb veszteség az övék. Ne feledjük, tavaly nagy volt az öröm a visszajutás miatt, és a Benczés Miklós-féle csapat az élvonalbeli szereplést is nagyon jól kezdte. Aztán jöttek a kudarcok, és úgy tűnik, Diósgyőrben sem akkora divat már meccsre járni…
A legdöbbenetesebb a DVSC szurkolóinak távolmaradása. A 2011-es ötödik hely nagy csalódás volt, de a tavalyi példa azt mutatja, hogy a drukkerek hamar túltették magukat rajta, annál is inkább, mert a kedvencek veretlenül meneteltek a bajnokságban és a kupában is. Az idei szezon megint a vergődésről, a gyenge játékról és a vereségekről szól, ami drasztikusan meglátszik a nézőszámon is.
Újpesten a játék és az eredményesség továbbra is hullámzó, és bár a Fradi elleni teltházas derbi hangulata felejthetetlen, az „átlagos” bajnokikra egyre kevesebben kíváncsiak. Olyannyira, hogy kijelenthetjük, a háromezret alig meghaladó átlag méltatlan a klub történetéhez. Meglepő a Videoton adata is, de az már ősszel is feltűnő volt, hogy az Európa Liga-meccsekre sokkal többen kíváncsiak a helyszínen, mint a magyar találkozókra. Pedig a nemzetközi eredményesség kicsábíthatta volna a drukkereket a hazai mérkőzésekre is, de a Paulo Sousa-féle csapat produkciója sokszor messze volt a közönségszórakoztatótól…
A Haladás, a Kaposvár és a Kecskemét esetében nem nagyon változott a klubfilozófia és az eredményesség mértéke sem, ezért némileg érthetetlenek a kisebb-nagyobb veszteségek, pláne Szombathelyen! Külön történet a Győri ETO, amely megállíthatatlanul halad a bajnoki cím felé, mindössze 3500 fős átlagnézőszámmal… A legutóbbi, Videoton elleni rangadót 9400-an látták a helyszínen, s ezt már kezdik úgy emlegetni országszerte, mint egy kisebbfajta csodát, pedig korábban elképzelhetetlen volt olyan rangadó, amelyre tízezren sem jönnek össze. Kíváncsian várjuk, mikor kezd gyarapodni az ETO Park látogatóinak száma, hiszen a játékosállomány, az eredményesség és a mutatott produkció is adott a minőségi szórakozáshoz.
A Honvédnál hosszú ideje visszatérő probléma az alacsony nézőszám, ami talán arra vezethető vissza, hogy a stadion inkább a város pereméhez, mint a központjához van közelebb. Persze, ha a bajnoki aranyért küzdenének a kispestiek, ez nyilván nem lenne probléma, de ahogy tavaly, idén is csak tisztes távolságból követik a dobogósokat, ezért pedig csak a legfanatikusabbak utazzák át fél Budapestet. Pécsett a játék színvonala és az eredményesség hiánya okozhatja az ezres veszteséget, Pakson pedig az, hogy a bajnoki ezüstérmes, Ligakupa-győztes és Európa Liga-résztvevő csapatnak köszönhetően jobb játékhoz és helyezésekhez szoktak a szurkolók.
Úgy tűnik, Pápán már nem sikerként élik meg a bennmaradást a nézők, inkább kezdik unni, hogy örökké az életben maradásért küzdenek a kedvencek. Az sem csoda, hogy Siófokon a tavalyi kilencedik hely több embert vonzott, mint a mostani vergődés. A Vasas akármilyen gyatrán szerepelt tavaly, a számok azt mutatják, átlagosan 2600 ember így is kíváncsi volt rájuk meccsenként, Zalaegerszegen pedig még többen voltak. Helyettük az MTK jutott fel, amely csak annak köszönheti ezer fölötti átlagos látogatottságát, hogy a fővárosi riválisok drukkerei számára könnyen megközelíthető célpont a Hungária körút.
És végül elérkeztünk az egész téma egyik sarkalatos pontjához, az Eger-ügyhöz. Ha a szövetségnek tényleg olyan nagyon fontos lenne a nézőszám, akkor nem tiltotta volna be a villanyvilágítás hiánya miatt már a kezdet kezdetén az újonc hevesiek stadionját, hogy albérletről albérletre vándorolva, egy-kétszáz ember előtt kelljen játszaniuk, majd kiesniük…
