Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Ha a magyar válogatott kerül szóba, egy ideig még biztosan a Románia elleni, balszerencsésen elbukott mérkőzés fog eszünkbe jutni. Az utolsó pillanatokban kapott góllal két pontot vesztett péntek este csapatunk, a mérkőzés után a vendégek is elismerték, hogy csak szerencsével értek el döntetlent. Pénteken mindenki gondterhelten feküdt le aludni, a szombati reggelinél már mosolygós arcokat is lehetett látni, és szép lassan elkezdtek a jövő feladataival, elsősorban a keddi, isztambuli mérkőzéssel foglalkozni a játékosok.
Az Egervári Sándor vezette szakmai stáb hamar beszerezte a törökök pénteki, Andorra ellen 2-0-ra megnyert selejtezőjének felvételét, és megkezdte a keddi rivális játékának elemzését. Szombat reggel egy regeneráló edzés szerepelt a programban. Azok a játékosok, akik nem kaptak szerepet pénteken, normál tréninget tudtak le. Vasárnap kora délutánig kimenőt kaptak a kerettagok, mindenki hazamehetett a családjához pihenni.
A szövetségi kapitány hétfő délelőtt a ferihegyi repülőtéren elmondta, lát esélyt arra, hogy csapata akár Isztambulban is képes lehet pontot, vagy pontokat szerezni!
– Melyek voltak az elmúlt egy-két nap legfontosabb feladatai?
– Arra törekedtünk, hogy megőrizzük és megerősítsük a játékosokban azokat az értékeket, amelyeket meg tudtunk mutatni a románokkal szemben – mondta Egervári Sándor az utazás előtt. – Mentálisan szerettünk volna hozzátenni a talpra állásukhoz, hogy abból az apatikus állapotból, amit nyilvánvalóan érthető módon aznap este megéltünk, minél hamarabb dolgozzuk fel, és a hitünk meglegyen ahhoz, hogy ezen a – számunkra nagyon fontos – isztambuli mérkőzésen mindenki felvértezetten, mentálisan megerősödve tudjon küzdeni.
– Hogyan készültek Törökország ellen?
– Elsősorban regeneráltunk, nem csak fizikai értelemben, hanem mentálisan is, de kiegyenesedtünk, mert hamar túl kellett lépnünk azon a sokkon, ami a kilencvenkettedik percben sújtott minket. Arról szólt a vasárnapi edzés, hogy picivel más csapatjátékot gyakoroltunk, mint a románok elleni mérkőzésen. Abszolút reményteljesen indulunk neki ennek a meccsnek, és már nagyon várjuk!
– Tízes skálán hányas volt a hangulat a meccs után, és most hányas?
– Nem tudom, mert ezeket a skálabeosztásokat nem lehet így lemérni. Mindenki másképp dolgozta fel a történteket, de örömteli volt, hogy a közösség tudott segíteni azokon a játékosokon, akik apatikusabb állapotba kerültek, hogy egy-egy hiba következtében ne rágják magukat. Összességében a teljesítmény egyénenként és csapatrészenként is megfelelő volt, hiszen egy jó román válogatottal szemben tudtunk meghatározó játékot nyújtani a mérkőzés jelentős részében. Ez mindenképpen segíthet minket a későbbiekben.
– Lesznek-e változások az összeállításban?
– Egy-két poszton elképzelhető, a hétfői edzés nyilván választ ad néhány kérdésre. Mindenki eltérő állapotban van fizikailag és mentálisan is. A mai mozgás után nagyobb valószínűséggel tudom majd kijelölni a kezdő-tizenegyet.
– Mit tud a jelenlegi török válogatottról?
– Nemrég játszottunk velük, de természetesen az összes mérkőzésük megvan azóta is. A csehek elleni, februári találkozójukat, illetve az Andorra elleni meccsüket is láttuk. Jelentős változások vannak a keretükben a budapesti összecsapáshoz képest. Képzett, nagyon jó futballisták, akik Európa meghatározó csapataiban játszanak. Nyilván nagyon nehéz ellenfélről van szó, de nem féltem a mieinket!
– Továbbra is tartja, hogy most már bravúr kell a továbbjutáshoz?
– Már korábban is azt mondtuk, hogy ebben a csoportban csak bravúrok árán lehet esélyünk a második hely megszerzésére, ezt továbbra is fenntartom.
– Nehezebb lesz, mint a románok elleni mérkőzés?
– Természetesen mindig a soron következő mérkőzés a legnehezebb. Mindig győzelmet tervezünk, mert azt szokták mondani, hogy a vereség jön magától. Látok esélyt arra, hogy akár Isztambulban is képesek lehetünk pontot, vagy pontokat szerezni!
– Mindenképpen nyerni kell, vagy egy pont is elég lehet?
– Győzelemre kell játszani, mint minden mérkőzésen. Ez az, ami elvárható tőlünk, még akkor is, ha egy nálunk esélyesebb, futballkultúrájában előttünk járó csapatról van szó. De ezeken a mérkőzéseken ezzel folyamatosan szembe kell nézzünk.
– Mennyire lehetett vagy kellett felkészíteni a csapatot arra, hogy a zártkapus meccs után pár nappal pokoli hangulatban kell játszaniuk?
– Ez a játékosokat csak segíti, függetlenül attól, hogy a saját szurkolóink, vagy az ellenfél szurkolói csinálják a hangulatot. Ötvenezer ember szurkolásának mindenkit fel kell dobnia, élesre kell állítania. Ebben nem látok semmi hátrányt. Nyilván a török válogatott is győzelmi kényszer alatt küzd ebben az évben a pontokért. Ezt meg is hirdették, és alapvetően más felállást alkalmaztak a csehek és Andorra ellen is: kétékes rendszerben, támadásban négy felálló támadóval. Biztos, hogy egy parázs hangulatú, magas fordulatszámú mérkőzés lesz. Úgy érzem, hogy az utóbbi két nap mindenképpen segített minket abban, hogy talpra álljunk, és azokat az értékeket, amelyeket eddig fel tudtunk vonultatni, meg tudjuk jeleníteni Isztambulban is.
