NB I

Nem túl rózsás a helyzet

Posza Zsolt nem adja fel, a sérült kapus minél előbb teljes értékű munkát szeretne végezni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

„Hamarosan kiderül, hogy az őszi tartós sérültjeink – Waltner Róbert, Posza Zsolt és Hegedűs Dávid – hogyan tudnak majd bekapcsolódni a munkába” – mondta a klub honlapján Prukner László, a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője az újesztendő második napján. Azóta már munkába álltak a tabella nyolcadik helyén telelő somogyiak, de a rutinos, 35 éves kapus továbbra sem egészséges. A Siófok, a Győr, az Újpest és a Vasas egykori játékosa öt éven keresztül védett Görögországban, majd Ciprusra igazolt, végül Balatonlelle érintésével érkezett Kaposvárra, másfél évvel ezelőtt, de nem jöttek be a számításai.

Csapattársa, a szlovák Lubos Hajdúch teljesítményére nem lehet panasz, kezdőpozíciója megkérdőjelezhetetlen. Posza az előző szezonban csak két bajnoki mérkőzésen, valamint kupameccseken lépett pályára, a jelenlegi idényben pedig csak egy Ligakupa-találkozó jutott neki, azon is megsérült, és a 48. percben le kellett cserélni. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hiába telt el több mint négy hónap a sérülése óta, valószínűleg hamarosan orvosi beavatkozásra lesz szükség…

– Még mindig nem térhet vissza a pályára?
– Sajnos rossz hír, és éppen szerdán derült ki, hogy valószínűleg bele kell nézni a térdembe artroszkópos eljárással, ezen a héten, vagy a jövő héten. Nem tudok belsővel rúgni és passzolni, mert fájdalmaim vannak. Futásnál és irányváltoztatásnál semmit nem érzek, az MR-vizsgálat nem mutat ki semmit – mesélte Posza Zsolt.

– Mióta akadályozza ez a probléma a játékban?
– Szeptember ötödikén, a Videoton elleni Ligakupa-mérkőzésen egy hazaadást rosszul vettem át, és összerúgtam az ellenfél egyik játékosával. Egyből éreztem, hogy gond van a térdemmel. Sajnos hosszúra sikeredett a pihenő, de úgy nézett ki, hogy nem kell megműteni. Javult a lábam, a szabadság alatt is bizakodtunk, én is, illetve az orvosi és a szakmai stáb is, hogy minden rendben lesz, de sajnos nem így lett.

– Volt már hasonló sérülése korábban?
– Görögországban hat éve ugyanebben a térdemben volt porcleválás, de a kettő között nincs összefüggés. Akkor végig védtem, és Németországban operálták meg, aztán helyrejött. Most nem érzem magam túl rózsásan, de ezen is túl kell tennem magamat. Bízom benne, hogy nem lesz nagy probléma, és vissza tudok állni a kapuba.

– Bár a harmincöt éves kor a kapusoknál még nem ok a visszavonulásra, de gondolkodott már, mihez kezd, ha már nem futballozik?
– Ezzel még nem foglalkoztam. Nyárig van szerződésem, és most az a legfontosabb, hogy minél előbb össze tudjam szedni magam, és edzésbe állhassak. Harminchat éves leszek májusban, bár tétmeccsen nem védtem jó ideje… Szerencsére a kapusunknak és a csapatnak is jól megy mostanság. Nem adom fel, minél előbb teljes értékű munkát szeretnék végezni!

Olvasói sztorik