Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Téli szünet van az OTP Bank Ligában, a csapatok túl vannak a bajnoki szezon felén, plusz két fordulón. A meccsmentes hónapok az értékelés, a számvetés időszakát jelentik. A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán is elkészítette csapatokra, klubokra lebontott visszapillantóját, amelynek negyedik fejezetében a kétarcú Videoton szerepel, amely az Európa Ligában jól teljesített, a bajnokságban viszont botladozott.
Videoton FC
4. helyezett
17 mérkőzés
7 győzelem
5 döntetlen
5 vereség
Gólok: 21-15
26 pont
Európai kalandozások
A csapat két fronton szerepelt, hiszen a bajnokság mellett az Európa Ligában is érdekelt volt. Bekerült a csoportkörbe, és sokáig úgy állt, hogy onnan is továbbjuthat, két vereség azonban szertefoszlatta az álmokat. Ettől függetlenül régen volt már olyan, hogy egy magyar csapat így szerepelt a nemzetközi porondon. Nem bántásként mondom, de a történeti hűség kedvéért meg kell említeni, hogy nem ez a négyes volt a legerősebb a ligában… Egy ideig szépen menetelt a Videoton, ami megsüvegelendő. Nagyon sok mérkőzését láttam, és nem tagadom, számomra nem volt szimpatikus, hogy hazai pályán is védekező célfutballt játszott, amely csak akkor lett támadóbb, amikor kellett az eredmény. Taktikailag nagyon sokat fejlődött a fehérvári együttes, amelyről látszott, mit akar játszani, de elég defenzív volt. Egy ilyen szintű kerettel, ilyen anyagi háttérrel többre lehetett volna képes ennél a visszahúzódó stílusnál. De a szakmai stáb ezt találta ki, a csapat pedig végrehajtotta.
Hazai környezet
A bajnokság más kérdés, hiszen hazai szinten nagyon nagy talány számomra a Videoton, amely olyan szintet képvisel Magyarországon, mint a Bayern München a németeknél, illetve az Anzsi vagy a Zenit az oroszoknál. Sok „szakember” azt mondja, sok az a terhelés, ami két fronton érte a fehérváriakat, de ilyen nincs! Huszonöt-huszonnyolc fős kerettel ezt bírnia kellett volna a csapatnak. A bajnokság azonban más kávéház volt, a hét győzelem kevés, azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel ők rendelkeznek.
Sok meccsüket néztem és elemeztem is, de a bajnokikon kevesebbet láttam tőlük azzal kapcsolatban, hogy mit szerettek volna játszani. Mintha inkább az Európa Ligára koncentráltak volna, és azt hitték, annak a teljesítménynek a töredéke is elég lesz itthon. Nem volt elég, erre példa a pápai vereség, a Győr elleni rangadóvesztés, és még sorolhatnám. A védelmükön lehetett lyukakat találni, pedig Szolnoki Rolandon kívül nem is volt benne magyar játékos. A támadójátékukon sem éreztem nagy látványosságokat, lehetőségeket a futball szempontjából.
Játékosok
Minimum két azonos képességű játékosuk van egy-egy posztra, olykor három is. A játékos-politikájukkal nem értek egyet, mert hemzsegnek a keretükben a légiósok. A kispadon is külföldiek, illetve magyar válogatottak ülnek. Nikolics, vagy a debreceni Coulibaly gólokat rúg, jól teljesít, csapata vezéregyénisége, meghatározó játékosa. De Renato Netót és Waltert ki találta ki? Ők nem alkottak maradandót… Csak akkor legyen itt külföldi játékos, ha jobb, mint a magyar vetélytársa. Győrben ez megvalósul! Nem mondom, a fehérváriaknak is akadtak jó meccseik, de maradandót nem alkottak. Brachit vagy kiállították, vagy azzal foglalkozott, hogyan tudná felrugdosni az ellenfél játékosait. A megsérült Stopira, valamint Oliveira minőséget jelent, a belsővédő Kaká viszont nem. Névre jó, szívesen elfogadnám, de az a brazil Kaká, a Real Madridból, ez meg kaka…
A székesfehérváriaknak a Győrrel kellene versenyezniük, de nagyon messze vannak tőle. Sok volt a sérülés és két fronton meneteltek? Ilyen nincs! Szakma van, bázis van, háttér van, ehhez képest a magyar bajnokság negyedik helyére azt nyilatkozzák, hogy sokat fejlődtek? Ez leszereplés! A dobogót sem kapták el, ami arra enged következtetni, hogy gond van…
Extrák
Pozitívumként a pontrúgások és a rögzített helyzetek variációit említeném, a szögleteket, a bedobásokat, az oldalszabadrúgásokat. Védekezésben is lehet látni, mit akarnak csinálni ezek ellen. Negatívum a viselkedés. Én a magyar bajnokságban csapatot az utóbbi tíz évben nem láttam ennyire fegyelmezetlenül viselkedni, ilyen „ki, ha én nem” felfogásban. Sándor György jó futballista, jó ember, intelligens játékos a pályán belül és kívül is, de átvette azt a stílust, ami a kispadról indult. Ha egy külföldi edző Magyarországon dolgozik, nem hiszem, hogy négy-öt alkalommal a lelátóra kell kerülnie. Alkalmazkodnia kellene, és sokkal szerényebben viselkednie. Nem kellene összeesküvés-elméleteket gyártania. Biztos vagyok benne, hogy jó szakember lehet, de nagyon sok olyan meccsük volt, amely után azt vizionálta, hogy összeesküvés folyik ellenük.
Üde színfolt
A magyar futballt nem szabad temetni, amikor olyan értékekkel rendelkezik, mint Kovács István, aki egyre több lehetőséget kapva egyre jobban beilleszkedett a Videotonba. Húszévesen csodákra képes, és ha megerősödik, további csodákat hozhat a magyar labdarúgás számára, elsősorban külföldön. De már az őszi idényben is jó dolgokat, jó futballt láttam tőle, a játéka és a viselkedése üde színfolt volt, tavasszal még több szerep juthat neki.
