Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Téli szünet van az OTP Bank Ligában, a csapatok túl vannak a bajnoki szezon felén, plusz két fordulón. A meccsmentes hónapok az értékelés, a számvetés időszakát jelentik. A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán is elkészítette csapatokra, klubokra lebontott visszapillantóját, amelynek második fejezetében a bajnokság meglepetéscsapata szerepel.
MTK
2. helyezett
17 mérkőzés
9 győzelem
5 döntetlen
3 vereség
Gólok: 28-18
32 pont
Személy szerint nagy meglepetés számomra az MTK ezüstérmes pozíciója. Gondoljunk csak vissza: a csapat másfél évvel ezelőtt teljesen jogosan, megalapozottan kiesett az első osztályból. A fiatalok még nem értek be, az idősebbek elmentek, a klub pedig válságban volt anyagilag, és a játékot tekintve egyaránt. A folytatásban aztán agyonverték a teljes NB II-es mezőnyt, döntőt játszottak a Magyar Kupában, ezáltal kiléphettek a nemzetközi porondra, és az élvonalba való visszajutást követően különösebben nagy pénzmozgásról nem hallottunk, nem lett belga tulajdonosa a csapatnak, nem egyesültek az Audival, nem sírtak, nem panaszkodtak, hanem egy-két új játékos igazolásával, fiatalok további beépítésével olyan őszt produkáltak, amit részemről tisztelet övez.
Játékosok
Nincsenek benne sztárok, nem hemzsegnek a légiósok, hiszen csak két külföldi kap rendszeresen szerepet: Vukmir hozza a rutint, jól és megfelelően teljesít. Wolfe nekem nem jön be, egy elég nagy képzavarral élve: fehér holló, ettől függetlenül a csapat tizennyolc kapott gólja nem mutatja azt, hogy bántanom kéne, hiszen a védekezésük rendben volt. A szisztematikusan felépített akadémiai rendszer hosszú évek óta jól működik, és újra sikerült olyan játékosokat nevelniük, mint Csiki Norbert, aki most robbant be igazán az élvonalba. Tischler Patrik már korábban is bontogatta a szárnyait, de számára is ez az év volt eddig a legsikeresebb. A védelemben Kelemen Dávid érdemel kiemelt dicséretet, illetve Hegedűs Lajos, aki visszatért, elsőszámú kapus lett, és meg is hálálja a bizalmat. Öreg MTK-s rókáknak tartom Kanta Józsefet és Pál Andrást, akik már hosszú ideje a klubot szolgálják, benne voltak a bajnokcsapatban és a kiesésben is. Kanta kimondottan jól mozgatta az együttest, a játékával nagyon kitűnt, de egyben szellemi vezér is volt.
A játékrendszer
Garami József mesteredző újra megtalálta a hangot a fiatalokkal. A játékrendszerükön nem változtatnak már évek óta, hiszen a négy-kettő-három-egyes szisztémára épül az akadémiai képzés is. Ezt kifogástalanul alkalmazták ezúttal is. Offenzív, támadófutballra alkalmas játékrendszerről van szó, amelyet gyorsaságukkal, kombinatív készségükkel, technikai tudásukkal az MTK-nál képesek jól játszani. Jók és gyorsak az átmeneteik, ebből a szempontból a fővárosi csapat nekem jobban tetszik, mint a Győri ETO, mert fönt kezdik a védekezést a labda elvesztésének vonalában, akár idegenben is. Nem engedik kibontakozni az ellenfelet, olykor totális támadófutballt játszanak. Egy hullámvölgyük volt, két vereség és egy döntetlen után sokan azt hitték, kipukkadtak, és Garami kapkodni fog, de semmi ilyesmi nem történt, semmi nem változott, a mester nem nyúlt bele a csapatrendszerbe, és együttese nagyon jó fél szezont produkált.
Extrák
Nagyon tetszik a kreatív egyéni játékuk, a gyorsaságuk, a játékosságuk. Merik alkalmazni a rövidpasszos, mélységi játékot, és mindenáron megpróbálják véghez vinni. Különösebben nagy extrák egyébként nincsenek, de van egy őszi második pozíció, amellyel olyan csapatokat utasítottak maguk mögé, mint a Debrecen, vagy a Videoton, amelyek sokkal jobb lehetőségekkel rendelkeznek a játékosállományt és az anyagi hátteret illetően egyaránt.
