Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A PMFC elnök-tulajdonosánál, Matyi Dezsőnél nehéz egy teljes évig, pontosabban egy bajnoki szezonon keresztül a kispadon ülni. Markánsabban fogalmazva, a dolog maga a lehetetlen! Számos váltás akadt, eddig senki sem tudta befejezni, amit elkezdett – írta bő egy évvel ezelőtti cikkében a pecsiriport.hu. Supka Attila a könyvmágnás kilencedik vezetőedzője, és a Rangadó.hu értesülései szerint ő sem húzza a tavasz végéig, mert a téli szünetben megválnak tőle.
A legutóbbi NB I-es búcsú után a baranyai városban ismeretlen Kis Károly hamar távozott, még 2007 őszén. Utána érkezett Nagy Tamás, akivel megfelelően szerepeltek a pécsiek, de a bajnoki címet nem érhették el, mert arról már korábban lecsúsztak. Ezek azonban csak részben tartoznak Matyi Dezsőhöz, hiszen 2007 decemberében lett többségi tulajdonos, vagyis Kishez még nem volt köze, Nagy eredményeit viszont nehéz lenne kettébontani, szezon közben.
Ezt követően Nagy Tamás már 2008 őszén, a Baja elleni vereség után vehette a kalapját. Róth Antal váltotta, utána viszont Botos Antal követezett. Előbbit elküldték, utóbbival meg a Pápa ellen nem tudott nyerni a gárda, vagyis az év legfontosabb összecsapását veszítette el. A sor folytatódott 2009-ben is, mert Botossal sem villogott a PMFC, Márton Gábor csak epizodista volt, de Várhidi Péter sem tudott maradandót alkotni. Vagyis maradtak a labdarúgók a második osztályban.
A 2010-es őszt még túlélte Kiss László, ám a második tavaszi fellépés a végzetét okozta: a Kozármisleny elleni hazai döntetlennek köszönhette a búcsút. Meg annak, hogy egy héttel korábban, a tatabányai siker után, az öltözőben nekitámadt Bérczy Balázs ügyvezetőnek. Az ilyet pedig csak addig nézik el egy edzőnek, ameddig győz. Az meg 2011-ben második próbálkozásra már nem sikerült neki.
Mészáros Ferenc folytathatta a szakmai munkát, akihez korábban az akadémia felépítése, illetve az utánpótlás tartozott. Hosszú évek próbálkozása és várakozása után tavaly tavasszal végre feljutott a csapat az élvonalba, ráadásul remekül rajtolt, hiszen 17 forduló után 28 pontja volt, és a hatodik helyen töltötte a téli szünetet. Igen ám, de tavasszal jött egy győzelem, két döntetlen és két vereség, s a trénernek nem volt maradása! Na, ez volt igazán a rossz döntés, hiszen a PMFC ekkor még mindig hatodik volt, de a pályaedző, Mink Olivér irányításával egy iksz és hét vereség volt a mérleg, így az együttes a 12. helyre süllyedt.
A tulajdonos hétfőn furcsa, szokatlan nyilatkozatot tett a sajtóban a jelenlegi trénerrel, Supka Attilával kapcsolatban. Arra voltunk kíváncsiak, vajon a korábbi edzőknek milyen volt a kapcsolatuk a 44 éves nagyfőnökkel, hogyan élték meg a PMFC-nél töltött időszakot, illetve a kényszerű távozást? Elsőként Botos Antalt kerestük meg, aki kendőzetlen őszinteséggel és részletességgel mesélt a baranyai megyeszékhelyen töltött hónapokról.
– Kettős szerepben voltam, hiszen engem utánpótlás szakmai igazgatónak hívott oda, de időközben el kellett vállalnom a felnőtt csapat irányítását is a szezon utolsó néhány fordulójában – elevenítette fel a múltat a 61 éves szakember. – Ez a rövid időszak jól sikerült, csak Pápán kaptunk ki, de végül kiderült, éppen ezért nem juthattunk fel. Gondoltam, itt vége is szakad a dolognak, és megyek vissza az utánpótláshoz, amiért jöttem, de Matyi Dezső úgymond felkínálta a folytatást, tehát nagyjából azt mondta: el kell, hogy vállaljam a továbbiakban is. Mivel látta rajtam, hogy nem éppen lelkesedtem az ötletért, közölte, nyugodjak meg, mert az utánpótlás szakmai igazgatói székbe vissza fog helyezni, bármi történik is, hiszen megismert, és értékes vagyok a számára. Ezért vállaltam, és valóban tartotta, hogy nem vett fel senkit az utánpótlás élére mindaddig, amíg az első csapatnál dolgoztam.
Elkezdődött tehát a 2009–2010-es bajnokság, és Botos Antalnak 13 forduló után nyolc győzelem, három döntetlen és két vereség volt a mérlege, 36 lehetséges pontból 27-et szerzett meg, ami 77,14%-os mutató. Nem rossz, mondhatnánk, de ez is csak a második helyhez, és a listavezető Gyirmóttal szembeni hétpontos hátrányhoz volt elég.
– Olyan pechem volt, ami az életben soha nem fog megtörténni: a Gyirmót egy meccs kivételével még döntetlent sem játszott! Ez az én szerencsétlenségem volt. Az utolsó két őszi forduló előtt menesztettek, és sajnos elvesztettem a bizalmat, azt éreztem, hogy az utánpótlásban sincs visszaút. Ezt rendkívül sajnáltam, mert nem ebben állapodtam meg a tulajdonossal. Győrben feladtam mindent, Pécsett telepedtem le a feleségemmel együtt. Hosszútávra terveztem, ahogy megbeszéltük. Ehhez képest még most is ott van az eladatlan házunk, felfordult az életünk! A feleségem visszament Győrbe, én meg Kaposváron dolgozom, az akadémia utánpótlás szakmai igazgatójaként.
„Nem ezt érdemeltem!”
– Rendkívül jó kapcsolatot ápoltam Matyi Dezsővel. Én voltam az első, és lehet, hogy az egyetlen olyan edző, aki nem az Alexandra-irodába, hanem a házában, a kertjében konzultált vele. Már majdnem barátinak tekintettem a viszonyunkat. Jól éreztem magam, és derült égből villámcsapásként ért, hogy idő előtt menesztett. Ezer százalék, hogy bajnokságot nyertem volna, és máig is úgy vélem, hogy idő előtt vesztettem bizalmat. Ezt követően már úgy voltam szakmai igazgató, hogy ha ki sem mentem volna a pályára, senki nem kérdezi meg, miért nem vagy itt? Azt megérzi az ember, ha már nem él a bizalom, ezért számítottam rá, mégis lesújtva éreztem magam, amikor mennem kell. De ezek után is barátként, egy ajándékcsomaggal mentem be Dezsőhöz, és elköszöntem tőle. Óriási csalódás volt ez, és a mai napig nem értem, miért történt. Nem ezt érdemeltem, hiszen az utánpótlás rendszerét felépítettem, és egy kivételével az edzőkkel is remek volt a viszonyom. Persze, abba az egybe bele is bukhat az ember, ha éppen egy nagy kegyeltről van szó…
Talán már átértékelte…
– A mai napig nem dolgoztam fel, és nem csak az eladatlan ingatlan miatt, amivel kapcsolatban a helyzetünk majdnem kilátástalan. Hát ilyen helyzetbe keveredtem én, pedig tényleg a pályán voltam reggeltől estig, és jó eredményeket értem el. Mindezt annak tudom be, hogy a tulajdonos akkoriban még tanulta a futballtulajdonosi szakmát, azok voltak a tanulóévei, és erre nagyon sok szakember ment rá, nem csak én. Két nagyon jó képességű, általa menesztett utánpótlásedzőt hoztam el Kaposvárra, tehát összesen hárman vagyunk itt, akik értékei lehetnénk a pécsi labdarúgásnak. Talán már átértékelte, talán már máshogy gondolja a történteket a személyemmel kapcsolatban…
Az élet általi igazságszolgáltatás
– Szakmailag vagyok, aki vagyok, de ha találnék magam mellé egy pénzembert, aki az anyagiakat biztosítja, csodákat tudnék művelni. Mindig erre vágytam, és még mindig bízom abban, hogy egy ilyen nagy pénzember, aki benne van a magyar top százban, felül tud kerekedni ezen a pozícióján, és ki tudja mondani, hogy „Tóni, bocs! Hibáztam.” Iszonyú nagy emberi kvalitás kell, hogy valaki beismerje a hibáját, de szerintem Dezsőben ez benne van. Abban bízom, hogy egyszer eljön a pillanat, és ki tudja majd mondani. Ha nem, akkor megsebzetten, de megyek tovább. Nem is elégtételnek, hanem az élet általi igazságszolgáltatásnak nevezném, ha ezt megkaphatnám az élettől, a futballtól. Nagyon bízom benne, hogy egyszer eljön az idő… Nem kell visszavennie, csak mondja azt, hogy: „Gyere, igyunk meg egy kávét, mert barátok voltunk. Az élet, meg az eredmények igazolták, hogy nem jól döntöttem.” Sőt, nem is kell kimondania, csak egyszer hívjon fel, hogy: „Tóni, hogy vagy, mi történt veled?”
Tudom, hogy ő tudja!
– Garami Józsefet annak idején Várszegi Gábor menesztette, aztán visszavette, mert belátta, hogy tévedett. Az ő emberi nagysága ettől csak emelkedett, nem csökkent. Én benne nem a pénzembert láttam, inkább azt a Matyi Dezsőt, aki könyvekkel, irodalommal, humánummal foglalkozik. Nagyon sokat beszélgettünk például az irodalomról. Meghívtam a vőm koncertjére is, aki világhírű jazz-zenész. Ezért is csodálkoztam, hogy engem menesztett?! Elenged engem?! Pont ő?! Ez nagy seb volt nekem, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy ő tudja, engem ott kik csináltak ki. Szerintem már láthatja a labdarúgás fonákjait, láthatja, hogy ennek ő bizonyos értelemben áldozatául esett, és én is.
Persze, az élet Botos Antallal sem állt meg, ahogy ő is említette, napjainkban a kaposvári Bene Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatójaként tevékenykedik, és nagyon élvezi a munkát.
– Építgetjük az utánpótlást, és szeretnénk egy közepes akadémiai színvonalra felkapaszkodni, ha nem is az elitbe. Itt nincs egyszemélyi tulajdonos, itt az önkormányzat a tulajdonos, pályázati pénzek vannak, egy középiskola igazgatója az elnök, nagyon korrektek a viszonyok, nagyon igyekeznek, hogy mindent megadjanak számunkra, támogatnak abban, hogy ezeken a kereteken belül felépítsem az utánpótlást. Jó edzőket szeretnék magam köré venni, mert ez szerintem fontosabb, mint a létesítményhelyzet. Az első és legfontosabb a kitűnő szakmai munka és a háttér, azoknak az embereknek a megtalálása, akikkel meg lehet valósítani a célokat. Palaczki Jánossal és Szabó Zsolttal nagyon sokat dolgozunk, ennek még csak a mi szintünkön van meg a látszata, de tudom, hogy oda fogunk kerülni, ahova igyekszünk. Nem juthatunk Felcsút vagy Győr szintjére, de közvetlenül mögéjük igen. A tehetségkutatás és a fejlődés terén meg kell adnunk a somogyi gyereknek a lehetőséget!
„Drukkolok Dezsőnek”
– Sajnálom azokat a pécsi kollégákat, akiket ott kellett hagynom. Jó kapcsolatban vagyunk, a mai napig telefonálnak, szakmai tanácsokat kérnek. Drukkolok Dezsőnek, hogy találja meg saját magát, mint futballklub-tulajdonos. Vegye körül magát olyan emberekkel, akik segítik, hogy meg tudja valósítani az elképzeléseit. Tudom, hogy jó gondolatai vannak, de egyedül nem fogja tudni ezeket megvalósítani, ehhez team kell, és azt meg kell találni. Az értékeket jobban felismerni, és azokhoz jobban ragaszkodni, ez nagyon fontos. Azért drukkolok, hogy ez sikerüljön. A pécsi, és az egész magyar labdarúgás érdeke, hogy aki a futballt így támogatja, ne csússzon el olyanokon, hogy nem méltó emberekkel veszi magát körül. Találja meg, és ne engedje el azokat, akiket értéknek tart. Ragaszkodjon hozzájuk hosszútávon. A gazdasági és a filozófia hátteret ő adja, de találja meg hozzá a szakmaiságot is. Úgy érzem, bennem megtalálta.
