Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Egy plusz egyéves szerződést kötött a DVTK csapatával a húszéves utánpótlás-válogatott kapus, Ambrusics Róbert. A fiatal hálóőr a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, leginkább Sisa Tibor személye, és a Diósgyőrt körülvevő közeg győzte meg a szerződés aláírásában. A kapusnak nem volt nehéz az átállás a két különböző stílusú kapusnevelés közt, sőt véleménye szerint, ha a két kapusiskola elemeit ötvözni tudja, az csakis előnyére válhat a jövőben.
– Több ajánlatom is volt a nyáron, de mind Sisa Tibor személye, mind a diósgyőri közeg meggyőzött arról, hogy a DVTK lesz számomra a legjobb döntés – válaszolta a Rangadó megkeresésére ifj. Ambrusics Róbert. – Tavaly a Vasas csapatával jártam már itt, akkor is megfogott az a közeg, ami a diósgyőri labdarúgást körülveszi. Mind a szurkolók, mind a körülmények kiválóak, ezért döntöttem a csapat mellett.
– Külföldről hazatérni, ilyen fiatalon azért mégsem szokványos dolog. Főleg a magyar futballban.
– Mint mondtam, voltak lehetőségeim, de ahová mehettem volna, ott sem lenne könnyebb dolgom. Fiatal vagyok, kapusoknál ez korántsem előny, a kemény munka mellett légiósként nem kis szerencsére lett volna szükségem ahhoz, hogy a kezdőbe verekedjem magam ezeknél az együtteseknél. Sisa Tibornál viszont tudom, hiszen ismerem az ifi-válogatottból, hogy a munka dominál, így megfelelő hozzáállással a játékra is több esélyem lehet. Minden héten összegzi a játékosokat, de naponta is kapunk tőle pozitív, vagy adott esetben negatív kritikát. Ez az irány az, ami előre visz egy játékost a karrierjében, és nekem ennyi idősen erre van szükségem ahhoz, hogy tovább fejlődhessek.
– A fejlődésben tehát nem akadályozza az sem, hogy eleinte várhatóan második vagy harmadik számú kapusként számol önnel a szakvezető?
– Ez nem befolyásolja az edzésmunkámat, a fejlődésemet. A tréningek hajtósak, pörgősek, Veréb Györggyel kiválóan tudunk együtt dolgozni. A hangulat is remek, egyből befogadtak a társak, hiszen ismerősök közé kerültem. Több társammal is játszottam már együtt a korábbi klubcsapataimban, nevelőegyesületemben, vagy éppen a korosztályos válogatottban. Úgy érzem, kicsivel könnyebb dolgom lesz, de persze a kemény munkát nem hanyagolhatom. Harcolni fogok a csapatba kerülésért. Tudtam, egyáltalán nem biztos, hogy egyből bedobnak a mélyvízbe. A szerződésemet is úgy írtam alá, hogy semmi ígéretet nem kaptam, és nem is vártam a kezdőcsapatbeli pozícióval kapcsolatban. Megvívok a helyemért, ha kell, ehhez hónapokat védek a tartalékoknál, vagy a kupákban. Kemény munkával odaérhetek.
– Említette a pörgős edzéseket. Mennyire mások az itthoni tréningek, és ezekhez mennyire sikerült alkalmazkodnia?
– Angliában az erős fizikum jellemzi a kapusokat, és inkább a kijövetelekre, a kapu előtti öt-nyolcméteres terület lefedése kell figyelnie egy hálóőrnek. Elvárják, hogy ezen a területen belül megnyerjük a párharcokat, miénk legyen a labda, így erős fizikumra van szüksége egy kapusnak. Itthon inkább a technika számít, több a vetődés, jobban dominálnak az apróbb mozgások. Úgy érzem, nincs gond azzal, hogy most ehhez kell alkalmazkodnom, hiszen ebben nőttem fel, a magyar kapusiskola alapjaival szerződtem külföldre. Mindkét felfogásnak megvannak az előnyei, és a két stílust igyekszem is összekovácsolni a pályán. Ha ez sikerül, akkor elég jó kapus lehetek ahhoz, hogy kezdőként számoljanak velem a jövőben.
