Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Idén tavasszal mutatkozott be a szombathelyi közönségnek Radó András. Rövid időn belül aztán az NB I-es mezőny is megismerte a 18 éves támadó nevét, hiszen góljaival és gólpasszaival igazi vezéregyénisége lett a szezon második felére feltámadó Haladásnak. A játékos az idei szezont ott folytatja, ahol az előzőt abbahagyta: gólokkal és gólpasszokkal segíti a Haladást, amely az első három forduló után még veretlen a bajnokságban, és hét pontjával a tabella második helyéről várja a szombati, Diósgyőr elleni folytatást.
Radó a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem szállt a fejébe az előző szezon jó teljesítménye, továbbra is motiváltan, kellő alázattal áll a futballhoz. A játékos a jó felkészülésben érzi a siker kulcsát, de azt is hozzátette, nem tartana itt az együttes, ha nem lenne meg a kellő csapategység a kereten belül.
– Én is úgy érzem, hogy jól megy a játék – kezdte a Haladás utánpótlás-válogatott támadója, Radó András. – Sikerült két gólt lőnöm és két gólpasszt adnom az első három fordulóban. Jó formában érzem magam, ez leginkább annak köszönhető, hogy egy nehéz, de sikeres, sérülésmentes felkészülési időszakon vagyok túl.
– Az előző idényt is hasonlóan jó mutatókkal zárta, karrierje szempontjából pedig sokan vízválasztónak mondják az idei szezont. Fejben mennyire volt nehéz átmenteni ezt a formát az idei bajnokságra?
– Nem szabad elszállni a sikerektől, ez a lényeg. Ott akartam folytatni a játékot, ahol abbahagytam. Futballozni senki nem felejt el egy nyár alatt, de ha nem koncentrálok a labdarúgásra, akkor nem is sikerült volna ilyen jól a szezonkezdet számomra.
– És talán a Haladásnak sem…
– Nagyon jó keretünk van. A csapategység kiváló a Haladásnál, ezért is sikerült a tavaszi szezonunk olyan jól. Az elmúlt években nem éppen a jó rajt jellemezte a csapatot ősszel, de idén végre sikerült jól kezdenünk a szezont. A csapatrészek nagyon együtt vannak, a védelmünk alig kap gólt, emellett a támadósor termeli a találatokat, mi lőttük a legtöbb gólt az NB I-ben. A sorsolás is kedvezett nekünk, két gyengébb, az Eger és a Siófok, és egy erősebb csapat, a Győr ellen kezdtük a bajnokságot, így elvárható volt, hogy pontokat gyűjtsünk az első fordulókban.
– Nem csak az NB I-ben, hanem az U21-válogatottban is meg kell állnia a helyét. Melyik a nehezebb?
– Az NB I-ben sokszor rutinos, idősebb védőkkel találom szemben magam, őket kell megvernem egy az egyben ahhoz, hogy megoldjam a feladataimat a támadózónában. Az U21-ben nincs ekkora kor-, illetve rutinbeli különbség az ellenfeleinkkel szemben, de a válogatott az mégis csak válogatott, ez már egy komoly szint a labdarúgáson belül. Olyan játékosokkal kerülök szembe, akik hazájukban a legjobbak az adott korosztályban, gyakorlatilag a felnőtt válogatott kapuján kopogtatnak. Ezen játékosok nagy többsége az NB I-ben is megállná a helyét, így ellenük is hasonlóan nehéz játszani.
– Említette, hogy az U21 már a felnőtt válogatott kapuja. Ön mikor léphet be ezen?
– Sok mindenben kell még javulnom ahhoz, hogy felnőtt válogatott lehessek. Leginkább rutint kell szereznem, anélkül lehetetlen a nemzeti tizenegy közelébe kerülni.
– A rutinszerzésre jó lehet az NB I. Milyen szerepléssel lenne elégedett? Illetve ilyen jó ajánlólevéllel, mint a mostani teljesítménye, mekkora az esély rá, hogy a Haladásban fejezi be a szezont?
– Szeretnénk minél több meccsünket megnyerni az ősszel, hogy a tavaszi szezonnak minél jobb pozícióból vágjunk neki. Ha sikerül folytatni a megkezdett sorozatunkat, akkor elérhetjük az élmezőnyt is. Jelenleg érvényes szerződésem van a Haladással. Nem tudok róla, hogy lennének komolyabb érdeklődők irántam, a nyáron sem volt megkeresésem ilyen ügyben. Jól érzem magam a csapatban, maradok Szombathelyen.
