Több nagy fogás akadt a diósgyőri klubvezetők horgára a közelmúltban, elég csak Tisza Tiborra, Gosztonyi Andrásra, illetve Elek Ákosra gondolni. Utóbbi tulajdonképpen hazatért Borsod megyébe, hiszen ózdi születésű, és annak idején a Kazincbarcika csapatából került a Videotonhoz. Miután a portugál Paulo Sousa szétverte a székesfehérváriak bajnokcsapatát, nem tartottak rá igényt, de a törökországi kaland sem váltotta be a reményeket. A mostani átigazolási szezonban sokáig úgy tűnt, megoldhatatlan ügyről van szó, ám végül jól jött ki a dologból ő is, és új egyesülete, a DVTK is. A játéknélküli időszak után fokozatosan lendül újra formába, az eddigi két meccsen, az Újpest és a Honvéd ellen is csereként lépett pályára. Mindkét alkalommal 2-1 lett a végeredmény, azzal a különbséggel, hogy az első fordulóban nyert, a második körben viszont kikapott a borsodi együttes.
A 24 éves középpályás a vasárnapi, kispesti találkozó után a Rangadó.hu érdeklődésére elárulta, a legnagyobb hibát abban látja, hogy türelmesebbnek kellene lennie a Diósgyőrnek, s többet kellene a földön tartania a labdát.
– Jobb volt a Honvéd, vagy inkább ikszesnek érezte ezt a mérkőzést?
– Úgy gondolom, hogy egy pontra mindenféleképpen rászolgáltunk. reális lett volna a döntetlen, mert mindkét csapatnak megvoltak a helyzeti. Sajnos így alakult. Igazándiból nyerni szerettünk volna, talán éppen erre fáztunk rá, mert a második gólt egy kontrából kaptuk. Bízom benne, hogy a csapatra nem az lesz a jellemző ebben a szezonban, hogy otthon, nagy közönség előtt hozza majd a meccseket, idegenben meg behúzza fülét-farkát és hibát hibára halmoz. Csak akkor érhetjük el a céljainkat, ha idegenben is gyűjtögetjük a pontjainkat. A legnagyobb hibát abban látom, hogy türelmesebbnek kellene lennünk. Sokszor siettetjük a játékot, sokszor próbálunk előreívelgetni, ráadásul a csatárunk ebbe el is fárad. Többet kellene a földön tartanunk a labdát, és abból építkezni. Szerintem a jövőben ezzel nem lesz probléma, de kell még a csapatnak egy kis idő az összecsiszolódásra.
– A lelátóról, a semleges néző számára izgalmas, fordulatos meccsnek tűnt. Belülről jobban érződtek a hibák?
– Az Újpest elleni meccset is a cserepadon kezdtem, és akkor is azt láttam, hogy az első félidőben sokkal több labdát íveltünk el, mint kellett volna. Most is ezt éreztem. Amikor a nyolcvanötödik percben vezet az ellenfél, akkor nyilván előre kell ívelgetni a labdákat, mert nem biztos, hogy sikerül jól és gyorsan felépíteni a támadást, de azt gondolom, hogy a hatvanadik-hetvenedik percben ez még indokolatlan volt. A hazaiak talán valamivel összeszokottabbnak tűntek, mint a mi csapatunk, de így is csak egy kontrából szerzett góllal tudtak nyerni…
– Vajon megvan már a szakvezetés fejében végleges kezdőcsapat, vagy még alakul az összetétel?
– Igazándiból ezt az edzőktől kellene megkérdezni, erre én nem tudok választ adni, de szerintem a mai futballban nem lehet olyasmit kijelenteni, hogy végleges kezdőcsapat. Az elképzelhető, hogy van egy váz, és mellé kell embereket rakni.
– Milyen az élet a klubnál, a csapatnál? Meg lehet egyáltalán szokni azt az atmoszférát, ami a hazai meccseken van?
– Azt kaptam, amit vártam, nagyon jól érzem magam, az erőnlétem is kezd alakulni, és azt gondolom, hogy rövid időn belül újra jó formába lendülök. Ezért igazoltam Diósgyőrbe, ezért erőltettem mindenféleképpen a Videotonnál, hogy hadd mehessek el, mert tudtam, hogy ott ilyen atmoszféra van, ami minden futballistának a vágya, hogy ilyen közönség előtt játsszon. Fantasztikus az is, hogy idegenbe is ennyien elkísérnek bennünket. Sajnálom, hogy nem sikerült nyernünk, mert akkor biztosan többen lettek volna az Eger elleni meccsünkön. Összességében úgy érzem, elkeseredésre nincs okunk, a bajnokság elején járunk még, a következő mérkőzést mindenképpen hozni kell!
