Mórickának, a viccfőszereplőnek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Kicsit ilyenek vagyunk mi is: az MTK-stadion látványáról mindig Fülöp László tévériporter közelmúltbeli megjegyzése jut eszünkbe, aki valami ilyesmit mondott élő adásban: – Itt a kommentátorállásban olyan rozsdás minden, hogy ha legközelebb idejövök közvetíteni, előtte beadatom magamnak a tetanuszt!
Az nb2.hu pedig így jellemezte az aréna állapotát: „a stadion jobban hasonlít egy lebombázott sztálingrádi traktorgyárhoz, mint egy labdarúgásra alkalmas létesítményhez.”
Csodálkozásuknak adtunk hangot, amikor az UEFA engedélyezte a Hidegkuti Nándor Stadiont a szlovák Senica elleni Európa Liga-selejtezőre. Most a „nyomokból” láttuk, hogy a nemzetközi találkozón vezeték nélküli internet segítette az újságírók munkáját. Ha már az előírások miatt muszáj volt telepíteni, akkor a bajnoki szezonra vajon miért kellett felszámolni?
Persze, nem mindenről a fővárosi klub tehet, ilyen például az évszakhoz képest rendkívül korai kezdési időpont, amelyet valószínűleg a tévéközvetítés indokolt. A lelátón gyülekező idős törzsszurkolók azt találgatták, vajon összejön-e háromszáz néző a kezdésre, mert aki normális, az 40 fokos kánikulában vasárnap 1. a Balatonnál van, 2. egy budapesti strandon van, 3. az olimpiát nézi a tévében, 4. a Formula-1-es Magyar Nagydíjat nézi a tévében, 5. ezt a meccset nézi a tévében, a hűvös szobában…
Akik mégis eljöttek – jóindulattal mondjuk ezren –, azt láthatták, hogy hazai oldalon a Kozármislenyből érkező Rácz Ferenc – a Senica-meccsekkel ellentétben – most csak a kispadon kezdett. Az NB II Nyugati-csoportját imponáló fölénnyel megnyerő együttesbe csak a Zalaegerszegről igazolt Hidvégi Sándor tudott bekerülni az újoncok közül rendkívül összeszokott tizeneggyel kezdett tehát az MTK. A Kaposvár új emberei közül a fiatalságot a Győrből érkező Zámbó Bence, a rutint pedig a visszatérő Oláh Lóránt és Waltner Róbert képviselte a pályán, a kezdés pillanatában.
A várakozásoknak megfelelően lagymatagon kezdődött a meccs a pályán és a lelátón egyaránt, de ezúttal senki nem tehet szemrehányást a játékosoknak, amiért nem diktáltak öldöklő iramot. Rólunk az árnyékos sajtótribünön, ülő helyzetben is szakad az izzadtság, ezért eszünk ágában sem volt irigyelni a pályán lévőket. Nem is történt semmi különös a 12. percig, akkor viszont Csiki Norbert forgatta meg a védőjét a baloldalon, az alapvonalról középre gurított, Tischler Patrik pedig az ötösről a bal alsó sarokba helyezett (1-0)!
A gól után tíz percen keresztül inkább a Kaposvár kezdeményezett és támadott, de eredménytelenül, majd a 21. percben Okuka könnyelműségét kihasználva Tischler szerzett labdát, az alapvonalon elindult befelé, majd éles szögből passz helyett az oldalhálóba lőtt. A 28. percben könnyedén egyenlítetett volna a Rákóczi, hiszen Oláh már az ötösön belül járt, de lövése a vetődő Hegedűs Lajost, illetve a kaput is elkerülve a reklámtáblán csattant. Az ellentámadás végén Tischler ívelt tökéletesen Kanta Józsefhez, a csapatkapitány kapáslövése nyomán a labda túljutott Hajdúch kapuson, de a kapufát súrolva elhagyta a játékteret.
A folytatásban is voltak helyzetek mindkét oldalon, a hőmérséklethez képest igazán nem lehetett panasz az iramra. Az MTK tetszetősen, tudatosan alakította támadásait, de több gól már nem esett a szünetig. Az újrakezdést követően is szükség volt tíz percre, hogy a csapatok akklimatizálódjanak a trópusi körülményekhez. Utána ismét a házigazda lendült támadásba, ezt Prukner László a 64. percben megelégelte, és Bojan Vrucina személyében csatárt küldött a pályára. Helyzetet azonban megint a fővárosi együttes harcolt ki, és bár Tischler bombáját ujjheggyel hatástalanította a somogyiak kapusa, a szöglet után Rafa Wolfe megduplázta a házigazdák előnyét (2-0).
Az őrületes kaposvári rohamok ezután is elmaradtak, nem is nagyon lehetett látni, mit akar játszani a Rákóczi az eredményesség érdekében. Az MTK ettől persze nem zavartatta magát, sőt! A 78. percben jött a harmadik hazai gól: a csereként beállt Balajti Ádám passzolt a jobbösszekötő helyén érkező Könyves Norbert elé, aki átvette, majd spiccel a hosszú alsóba lőtt. A kilencvenedik percben Waltner révén összejött a becsületgól a vendégeknek, így 3-1 lett a vége.
Az MTK élvonalbeli visszatérése nagyszerűen sikerült, a csapat az előző szezonban megismert, és bevált stílusát megtartva játszott és győzött. A kaposváriaknál azonban a nagy semmin kívül nem sok mindent lehetett felfedezni…
– Szakmai szemmel idény eleji mérkőzésnek éreztem, amelynek iramára rányomta a bélyegét a hőség. Az MTK végig kézben tartotta a meccset, többet volt náluk a labda és veszélyesebben játszottak – értékelte a látottakat Híres Gábor, az MTK korábbi játékosa, a Vác legutóbbi vezetőedzője. – Az első félidőben volt körülbelül négy helyzetük, amelyből egyet tudtak értékesíteni, míg a Kaposvárnak csak egy lehetősége volt. A második félidő első negyedórájában a Rákóczi némileg magára talált, de annyira nem volt veszélyes, utána pedig megint kijött az MTK fölénye. Wolfe gólja sorsdöntő volt, megfogta az ellenfelet, mert úgy éreztem, a kaposváriak akkor lélekben is feladták a meccset, és már csak azt várták, mikor fújják le. A hazaiak jól játszottak, passzolgattak, helyzeteket dolgoztak ki. Ha picivel pontosabban passzolnak, és a végjátékokban határozottabbak, akkor még több gólt rúghattak volna.
Bár az MTK újonc, a Rangadó.hu szakértője úgy gondolja, nem a bennmaradás a mérce az együttes számára, ezt mutatja ez a meggyőző siker is.
– Több gólt is szerezhetett volna az MTK, a Kaposvár alárendelt szerepelt játszott – vélekedett Híres Gábor. – Nagyon remélem, hogy nem a bennmaradás lesz a cél az MTK számára, hiszen ez a csapat már összeszokott. Ha továbbfejlődnek, és az NB I-es meccsek iramát megszokják, sikeresek lehetnek. A védelem egészen stabil volt, a középpályán is ügyesen játszottak, és gólhelyzeteket is alakítottak ki, úgyhogy különösebb probléma nem volt a játékukkal.
