A várakozásoknak megfelelően a hazaiak kezdtek aktívabban, bár azért negyedóra elteltével már túlzónak hatott a nyomásuk. Szerencse, hogy nem a legnagyobb labdaművészek alkották az albán válogatottat, így egy léc fölé fejelt helyzetet és Uzuni távoli lövését leszámítva sok veszélyt nem jelentettek Gulácsi kapujára.
Bezzeg a 19. percben az első igazi magyar kontra máris ziccerben találta Kleinheislert, aki éppen annyival vette át hosszabban a labdát, hogy már nem tudta eltolni a kapus mellett.
A 26. percben Gulácsi mentett önfeláldozóan a kilépő Balaj elől, a magyar kapust ápolni is kellett.
Aztán Gazdag kerülhetett volna ziccerbe, de védője a testi erejét kihasználva csak tisztázott előle. De olyan helyzetet senki sem hagyott ki, mint Kumbulla, aki két lépésről csizmaszárral találta el a labdát, amely az üres kapu helyett a léc fölé pattant.
A kétperces hosszabbításban még Szoboszlai vállalt el 26 méterről egy lövést, ami nagyon meglepte Berishát, de üggyel-bajjal csak felszabadult a kapu.
A félidőben Gulácsi jelezte, az ütközés nyomán még érzi a fejsérülését, így kényszerű csereként Dibusz érkezett a helyére. Hamarosan résen is kellett lennie, az 51. percben Uzuni passzával Balaj lépett ki, de miután a magyar kapus jól zárta a szöget, végül a kaput sem találta el.
A félidő közepén Rossi úgy érezte, kell a frissítés, Gazdag helyére beküldte Sallóit, de majdnem a másik oldal cseréje, Cekici ment a mennybe, azonban ziccerét Dibusz gyönyörűen védte.
A hajrát még megpróbálták megnyomni a hazaiak, de Cekici, majd Uzuni is a sorfalba lőtt egy-egy szabadrúgást.
Amikor már úgy tűnt, megússzuk 0-0-val, a 87. percben Broja gólja eldöntötte a mérkőzést.
A csoport másik mérkőzésén az angol válogatott hazai pályán győzött Andorra ellen, bár a többgólos különbség csak a második félidő második felében alakult ki. Jesse Lingard két góllal és egy gólpasszal zárta a mérkőzést.
