A pazarul végződő 2020 – Eb-kvalifikáció és Nemzetek Ligája-csoportelsőség – után a 2021-es évet egyből egy tétmeccsel kezdte a magyar labdarúgó-válogatott, amely a nála a világranglistán 21 hellyel előrébb álló (mi a 40., ők a 19. pozíciót foglalták el) lengyel csapatot látta vendégül.
Az ősszel Marco Rossi csapata hozzászoktatott minket, hogy az erősebb csapatok ellen is képes komoly karaktert mutatni, és hiába volt a lengyel kezdőben nyolc topligás játékos (a másik háromból kettő az orosz élvonalban, egy az angol másodosztályban játszik), az első félidő a magyar válogatottról szólt.
Kezdésnek Fiola olyan labdát tett a védők mögé beinduló Sallainak, hogy az egy pengés irányítónak is becsületére válna, nemhogy egy védőnek, a Freiburgban idén hat gólnál tartó szélsőnk pedig kihasználta, hogy Szczesny nagyon látványosan felkínálta a rövid sarkot (1-0).
A korábbi fehérvári edzővel, Paulo Sousával első tétmeccsét játszó lengyel csapat jóval többet birtokolta a labdát, de a magyar csapat stabilan állt a lábán, és nagyon jól ment át védekezésből támadásba. Az egyik jól kinéző kontránk végén Lovrencsics került nagyon ígéretes lövőhelyzetbe, de ballal Szczesny kezébe emelt.
A lengyelek csak egy mérsékelten veszélyes Milik-fejest tudtak felmutatni, míg nálunk Szalai került kis híján ziccerbe Lovrencsics beadása után, de a vele együtt berobbanó lengyel védő szorításában nem tudott kibontakozni.
Az első félidőben az volt a legnagyobb pozitívum, hogy milyen szervezetten, tudatosan játszott a magyar csapat, igaz, ez a két jelző Rossi idején szinte mindig illik a válogatottra.
Tartottunk attól, hogy a lengyel csapat nekünk ugrik a fordulás után, de nem így történt, sőt, csak dörzsöltük a szemünket, amikor az ellenfél térfelének közepén labdát szereztünk, majd a Sallai lövése utáni lecsorgót Szalai Ádám bepofozta. A magyar válogatott csapatkapitánya ezt megelőzően utoljára 2019 novemberében, a Puskás Aréna avatóján volt eredményes a nemzeti csapatban (2-0).
Sousa hármas cserével reagált a kétgólos hátrányra, de talán ő sem gondolta, hogy ez ilyen hamar meghozza a gyümölcsét, előbb az egyik csere, a korábban a Milanban, ma Dárdai Pál keze alatt a Herthában játszó Piatek kotort be egy labdát (2-1).
Majd Lovrencsics nagyon csúnya labdaeladása után a vendégek tökéletesen kihasználták, hogy el van tolódva a védelmünk, és a szintén a kispadról beszálló Józwiak egyenlített (2-2).
A lélektani előny a lengyeleknél volt, de a magyar csapat pár perc után éledezni kezdett a sokkból, és Szalai beadása után két védő összehozta a harmadik gólunkat, Lang csúsztatásába Orbán kapott bele a legjobban sípcsonttal (3-2).
Na, de hol van Lewandowski? – tehették fel a kérdést a lengyel drukkerek, a Bayern sztárja ugyanis nagyon sokáig nem hallatott magáról. Aztán a 83. percben a lengyelek mögénk kerültek a védelmünk bal oldalán, Lewandowski pedig megmutatta, miért világklasszis, a 16-oson belül levette a labdát, egyet igazított, majd irgalmatlanul beverte a léc alá (3-3).
Több fordulat már nem volt a meccsben – bár Fiolát kiállították második sárgával a hosszabbításban –, maradt a 3-3, és azt mondhatjuk, félig tele a pohár, hiszen előzetesen sokan aláírtuk volna a döntetlent, de az első 59 perc remek játéka után nagy kár volt azért a rövidzárlatért, amikor a lengyelek 2-0-ról kiegyenlítettek.
Folytatás vasárnap, amikor San Marino lesz az ellenfél.
