Sosem volt profi focista, de edzőként komoly csapatokban kapott lehetőséget. Mindig is ez a pálya érdekelte?
Nagyjából 17 éves koromban kezdtem edzősködni, akkor 5–6 évesekkel foglalkoztam. Minden korosztállyal dolgoztam, végigjártam a szamárlétrát Belgiumban. Apránként küzdöttem föl magam, míg a Sint-Truiden U17-es csapatát, majd a tartalékcsapatát is edzettem a 2011–2012-es szezonban. Ezután kaptam először profi felnőtt csapatnál munkát Újpesten. Nem mondanám magamat erőnléti edzőnek. Elsősorban futballedző vagyok, azon belül vannak erőnléttel kapcsolatos feladataim. Kialakítottam a filozófiámat, az edzéseken, amit csak lehet, labdával végzünk. A gyorsaságot és a fizikai kondíciót egyaránt fejlesztjük.
A filozófiát, a gyakorlatokat tanulta, vagy az évek során állt össze?
Ezt minden edzőnek saját magának kell kialakítania. Sok ember munkáját látod folyamatosan, ez persze befolyásol, főleg amikor tanfolyamok keretein belül követsz egy szakembert. Nem lehet egy az egyben átvenni mindent, de nem is kell. A saját filozófiádhoz, a saját elképzeléseidhez kell gyűjtened olyan elemeket, amik azt kiegészítik, jobbá teszik. Néha az apróságok is segíthetnek.
Tanulási lehetőségből új otthon
A belga csapatok után az Újpest FC-nél dolgozhatott először profi futballistákkal. Hogyan jött ez a lehetőség?
Két kapcsolódási pont volt. Egyfelől a klub tulajdonosa ekkor már Roderick Duchatelet volt, akinek édesapjáé volt a Sint-Truiden. Másfelől az akkori vezetőedző, Jos Daerden segédedzője, Marc Leliévre korábban dolgozott már velem. Mindenképp profikkal dolgoztam volna 2012 nyarától, mert a Sint-Truidennél is átirányítottak volna az első csapat mellé, de én az Újpestet választottam.
Miért?
Ha a Sint-Truidenben maradok, ugyanazt kellett volna csinálnom ugyanazokkal az emberekkel, mint korábban. Ehelyett egy új kultúrát ismerhettem meg, kikerültem a komfortzónámból, új gondolkodásmóddal találkoztam. A fejlődésemben fontos változás volt ez.
Milyenek voltak az első benyomásai?
Nem láttam Budapesten kívül szinte semmit, főleg a csapattal foglalkoztam. Nehéz szezonunk volt, rosszul kezdtünk, nekem pedig alkalmazkodnom kellett sok újdonsághoz. A klubban minden olajozottan ment, az emberek elsőre ugyan barátságtalannak tűntek, de hatalmasat tévedtem velük kapcsolatban. A magyarok kimondottan nyitottak, ha megismernek téged, roppant kedvesek hozzád. Ezt most már tudom, de elsőre nem erre számítottam. Azóta felfedeztem magamnak az országot, igazán gyönyörű. A feleségem magyar, Szentendréről származik, imádom azt a környéket, sokat járok a Duna mellé futni. Van saját házunk, amikor csak tehetem Magyarországon vagyok.
Egy belgától talán furcsa ezt hallani, de Magyarország vonzóbb lakhely, mint Belgium. Az itteniek vendégszeretete és mentalitása is tetszik, szeretek itt élni, az otthonommá vált.
A magyar nyelv viszont elég nehéz. Mennyit tanult meg belőle?
Amikor Újpestre kerültem, elkezdtem ismerkedni vele. Az alapvető focis kifejezéseket tanultam meg, mint sárga lap, les vagy szöglet. Ezeket használja, sokat hallja az ember, úgyhogy hamar megmarad. Azután fektettem több energiát ebbe, hogy találkoztam a feleségemmel, jelenleg is tanulok magyarul. Tudok ételt rendelni, számolni, sok beszélgetést meg is értek, a beszédet viszont még gyakorolni kell.
Nehéz egy idegen országban érvényesülni?
Nehéz idényünk volt, az eredmények miatt Marc Leliévre márciusban átvette az irányítást. A játékosok partnerek voltak a munkában, de nyelvi nehézségek akadtak, hiszen magyarul, angolul, franciául vagy németül is el kellett mondani, mit kérünk. Hatalmas segítség volt Mezei Tamás, aki már a klubnál volt az érkezésemkor, ő vezetett körbe és segített tájékozódni. Marc is sokat segített nekem. Egy percig sem éreztem magam kívülállónak.
Mégis távozott egy idény után.
A tulajdonos úrral nem tudtunk megegyezni az új szerződésről, közben pedig befutott az al-Ahli ajánlata, amely az ázsiai Bajnokok Ligájában döntős volt 2012-ben. Ez egy hatalmas klub, így elvállaltam a felkérést. Nincs harag bennünk a válás miatt az Újpesttel, a mai napig van, akivel tartom a kapcsolatot a klubból.
Roderick Duchatelet-ről nagyon negatív kép alakult ki a szurkolókban az elmúlt évek során. Milyen volt a közös munka vele?
Jó munkakapcsolatunk volt. Megértem a szurkolókat, akik csak azt látják, hogy nagyon rosszak az eredmények. Az újpesti szurkolók rendkívül kritikusak, ez a szenvedélyükből ered. Ugyanakkor azt is láttam, hogy mennyi mindent csinált a színfalak mögött.
Nehéz döntést hozott a címer megváltoztatásával, de működőképes klubot hozott létre a romhalmazból, amit átvett. Tökéletesen megértem a drukkerek csalódottságát, hiszen azt látják, hogy nem jönnek az eredmények. Láttam viszont azt is, hogy milyen edzőpálya volt a Megyeri úton, és hogy nézett ki néhány öltöző.
Higgye el, ezt nem azért mondom, mert én is belga vagyok. Én azt láttam, hogy igyekeznek fenntartható klubot építeni.
Az ön idejében még az UTE labdarúgó akadémiája adta a fiatalokat a felnőtteknek, Roderick Duchatelet szerint viszont nem volt megfelelő az ottani munka, és saját akadémiát indított.
Nem látok bele, így erről nem tudok hiteles véleményt formálni. Remélem, hogy az új akadémiából profitál majd a magyar foci. Ha jól végezték a munkát, a következő 2–3 évben már lennie kell eredménynek, általában 3–6 év, mire egy akadémia minőségi játékost tud felmutatni.
„Soha nem láttam olyan profi mentalitású focistát, mint Torghelle Sándor”
Sokszor kritizálják a magyar focisták állóképességét a szurkolók.
Magyarországon ebben a témában hatalmas feltérképezetlen területek vannak még, ahol fejlődni lehet. Amikor az MTK-hoz érkeztem, teljesen hiányoztak a felszerelések például. Csak fociedzések voltak, nem készült erőnléti felmérés a szezon előtt, nem gyűjtöttek semmilyen adatott GPS-szel és más eszközökkel, egyszerűen semmilyen módon nem foglalkoztak a területtel. Még életemben nem dolgoztam annyit, mint az MTK-nál töltött első szezonban!
Amikor aláírt, tudta, hogy ez várja?
Már az Újpestnél töltött év alatt láttam, hogy a csapatok elfáradnak a második félidőre. Ebből tudtam, hogy ha a taktikai és technikai képzés mellett az állóképességet is fejlesztjük, jól fogunk szerepelni. Negyedikek lettünk az első évben és az Európa Ligában is játszottunk, úgyhogy sikertörténet lett belőle.
Motiválta ez a kihívás, amikor elvállalta a feladatot?
Abszolút. Amikor az MTK megkeresett, László Csaba vezetőedzőn éreztem, hogy kimondottan engem akar a stábba. Amikor az ember tárgyal egy csapattal, be kell mutatnia egy prezentációt az elképzeléseiről, és ilyenkor már lehet érezni, mennyire lesztek egy hullámhosszon. Az első pillanattól szimpatikus volt az MTK, Deutsch Tamás elnök pedig teljesen szabad kezet adott. László Csabával nagyon jó volt a munka, sokan hiszik azt a szakmában, hogy az én feladatom annyiból áll, hogy futtassam meg a játékosokat, és másba ne szóljak bele, de az MTK-nál meghallgattak és adtak a véleményemre.
A játékosok mit szóltak a változáshoz?
Nagyon jó egyensúlyban volt a rutinos és a fiatal játékosok aránya a csapatban. Fontos volt a sérülések megelőzése a fiataloknak a fejlődéshez, ha jól emlékszem nem is nagyon akadt ebből gondunk. Néhány játékosunk egyébként óriási segítség volt.
Még soha nem láttam olyan profi mentalitású focistát, mint amilyen Torghelle Sándor volt. Tökéletes példát mutatott a fiataloknak a küzdeni akarásával és a profi hozzáállásával. Ugyanilyen példakép volt Kanta Józsi is, aki kiváló labdarúgó, és ugyanilyen komolyan vette a feladatot.
Ha a meghatározó, rutinos futballisták ilyenek, a fiatalok is követik őket, így könnyű összedolgozni. Nagyon jó klub az MTK, mindenki kedves és támogatja a másikat, a mai napig tartom pár emberrel a kapcsolatot. Amikor László Csabát menesztették, és a másodedzőjével együtt távozott, én is arra gondoltam, hogy felmondok, mert a futballban ez amolyan íratlan szabály, hogyha ő hozott engem a klubhoz, akkor én is távozzak. Deutsch Tamás azonban maradásra bírt, mert a futballisták külön kérték, hogy én ne menjek. Teodoru Vaszilisz lett az új edző, akivel szintén jól megértettük egymást, és végül negyedikek lettünk a bajnokságban.
Követi még az NB I-et?
Természetesen. Úgy látom, a Ferencváros és a Fehérvár kimagaslik a mezőnyből, de mögöttük élesebb lett a verseny, bárki legyőzheti a másikat, amitől izgalmasabb lett a liga. Ez számomra előrelépésnek tűnik.
Fejlődött a bajnokság?
A Ferencváros bejutott az Európa Liga csoportkörébe, majd a Bajnokok Ligája főtáblájára is, mindkettőben helytállt. Az a kérdés, hogy jövőre sikerül-e nekik. Azért mondom ezt, mert minden magyarnak jó ez. A Fradi drágább játékosokat tud igazolni, akik emelik a liga minőségét, a többi csapatot pedig még jobban motiválja majd, hogy egy ilyen erős csapatot legyőzzön, és hasonló sikereket érjen el. Látok pár jó játékost is, az MTK-nál pedig sok fiatal játszik, ennek külön örülök, mert hűek maradtak a klub filozófiájához.
Keleten Dzsudzsák miatt érdeklődtek a magyar foci iránt
Mi a különbség a magyar és a belga futball között?
A belga foci azért tart előrébb, mert intenzívebb a liga, és jobb játékosokból állnak a csapatok. Anyagilag is jobban állnak a klubok, ezért jobb játékosokat tudnak szerződtetni, mint a magyarok. Ha a magyar bajnok újra és újra nemzetközi sorozatokban tud szerepelni, akkor azonban szépen lassan utol tudja érni a belgákat.
Jelenleg a szaúdi Al-Raednél dolgozik. Az ottani liga milyen játékerőt képvisel?
Nagyjából a belga bajnokság szintjén van. Akad néhány remek játékos. A csapatokban maximum hét külföldi lehet, azok viszont mindig nagyon jók. Ha nem lennének azok, nem érné meg őket preferálni a helyi labdarúgók helyett. Szinte minden klubban kezdő az összes légiós.
Tudom, Európában azt hiszik, itt két teve közt a sivatagban fociznak mezítláb az emberek, de profi közeg van, erős bajnokság ez.
Ugyan másik országban játszott Dzsudzsák Balázs, de azért a szomszédban. Látta esetleg?
Egy meccsén igen, azon nem volt rossz, a mutatói jók voltak. Vannak kapcsolataim az Egyesült Arab Emírségekben, akik azt mondták, profi a hozzáállása, elégedettek voltak vele. Úgy tudom, hogy Dzsudzsák jót tett a magyarok megítélésének, miatta érdeklődtek a magyar foci iránt. Csodálkoztam is, hogy a magyar másodosztályba igazolt. Szerintem lenne NB I-es csapat, ahová befér.
Debrecenben lett profi focista, erősen kötődik a klubhoz.
Ezt nem tudtam, de így érthető a döntése.
Ön Szaúd-Arábia és Magyarország mellett megfordult a Legia Varsóban és az Olympiakoszban is. Ez volt a terv eredetileg is, hogy különböző országokat ismerjen meg, mint az újpesti ajánlat idején?
Nem, engem mindig az motivált, hogy hol kapok olyan feladatot vagy kihívást, amellyel jobb edzővé válhatok. Az Újpest után az al-Ahlinál egy BL-csapathoz kerültem, majd az MTK-nál egy izgalmas projektbe kezdtem, és az Európa Liga-selejtezőbe is eljutottunk. A Legiával és az Olympiakosszal is Bajnokok Ligájában szerepeltünk, mindig fejlődhettem. Jelenleg Besnik Hasival dolgozom együtt, tőle rengeteget tanultam az elmúlt öt évben.
New challenge! I joined the technical staff of Besnik Hasi in Athens and Will work as football fitness coach @ Olympiacos Piraeus FC pic.twitter.com/QfqHJiCTXR
— Vanharen Steven (@StevenVanharen) June 15, 2017
Ő a legjobb edző, akivel dolgozott?
Azt hiszem, igen. Az Anderlechttel bajnok lett, az Európa Ligában pedig negyeddöntős volt a belga klubbal. Nagyszerűen nyúl bele a meccsekbe, és az edzései is ragyogóak. Több rendszerben is tud játszani a csapatával, nagyon erős a kapcsolata a játékosaival. Hatalmas tapasztalata van, nagyon hálás vagyok, amiért mellette dolgozhattam ilyen hosszú ideig.
Van olyan magyar edző, aki ha nem is hasonlóan nagy, de mély benyomást tett?
Herczeg András, aki a Bajnokok Ligájába is eljuttatta a Debrecent.
A csapata az ő elképzeléseit mutatta a pályán, amit csak a legnagyobb tiszteletnek örvendő edzők érnek el.
Mindig úriember volt, az oldalvonalnál is nyugodt maradt, ez pedig átragadt a játékosaira is. Horváth Ferencre, aki akkoriban még kezdő edző volt, azért emlékeztem, mert Belgiumban bajnok lett a Genkkel futballistaként.
