Magyar foci sport

Kalmár Zsolt: Tapintható az összhang Rossi és a játékosok között

17 évesen bemutatkozott az NB I-ben, 19 évesen a válogatottban, majd még azon a nyáron az RB Leipzig játékosa lett. A Bundesliga 2-ben megakadt a pályaíve, de megküzdött a felnőtt és a nemzetközi futball nehézségeivel. A 24-szeres válogatott középpályás a győrsági kezdetekről, hullámhegyről, hullámvölgyről és arról mesél, mitől jó jelenleg ez a válogatott, mit csinál Marco Rossi másképp, mint az elődei. Interjú.

Arra emlékszik, kit váltott 2014. augusztus 22-én, amikor először pályára lépett az RB Leipzig csapatában?

Joshua Kimmichet. A Bayern Münchenben szép karriert futott be azóta.

Önnek is állt a zászló, hiszen Ralf Ragnick annyira beleszeretett a játékába, hogy miután kollégái 7-8 alkalommal, olykor titokban megfigyelték, személyesen is eljött, hogy élőben lássa, beszélgethessen kiszemeltjével. Éppen a súlyos vereséggel záródó 2014-es U19-es Eb-selejtező meccsre (Magyarország-Portugália 1-6) érkezett, de így is ragaszkodott a leigazolásához. A karrieríve eddig szépen emelkedett felfelé, később mégis megtört Lipcsében. Kimmich-kel ellentétben miért nem sikerült gyökeret eresztenie az akkor Bundesliga 2-es, majd később már élvonalbeli lipcsei csapatban?

19 évesen igazoltam a Bundesliga 2-be, ahol akkoriban inkább darálós futballt játszottak, mint technikásat. A csapatok zöme átrugdalta a középpályát, és a második labdákért való verekedés nem feküdt nekem. Egyrészt csak 72 kilogrammot nyomtam, másrészt az ETO-ban a labdabirtoklásra épült az oktatás. Azt tanultuk tíz éven át, hogyan kerüljem el a párharcokat azzal, hogy egy-két érintővel azonnal továbbpasszolom a földön a labdát.

Ami a magyar NB I-ben megfelelt fizikailag, az kevésnek tűnt a Bundesliga 2-ben?

Ugyan a Lipcse a pressingjével, a párharckereséssel merőben más filozófia szerint építkezett már akkor is, de az ellenfelek zöme inkább verekedett a labdáért. Mi sem mindig tudtuk azt játszani, amit az utóbbi években mindenki lát, ami ma már nekem is feküdne, hogy a földön hozzák fel a labdát, igénybe véve a középpályások játékszervező képességét.

Kudarcként élte meg, hogy két szezon alatt csak olykor és csereként jutott szóhoz, majd folyton kölcsönadták?

A labdarúgó minél többet szeretne játszani. Ilyen megközelítésből persze. Viszont mint a csapat legfiatalabb játékosa türelemmel viseltem mindezt, mert rengeteget tanultam, profitáltam erőnlétben, a védekező játékomban. A 2016-os Eb előtt is kifejezetten azzal a céllal mentem Frankfurtba, hogy ha ott rendszeresen szóhoz jutok és jól játszom, esetleg visszakerülök a válogatottba és beférek az Eb-keretbe. Ebben a klubom is partner volt, ami abból is látszik, hogy kölcsönbe engedtek el, végleg nem.

Frankfurt miért nem jött be?

A Bundesliga 2-ben kiesőhelyen álltak amikor megérkeztem. Bebizonyosodott, a játékunk nem olyan minőségű, amely kiemelte volna az erényeimet. Ki is estünk, le is maradtam a 2016-os Eb-ről.

Tényleg feltámadt a magyar futball 2020-ban?
2020 őszén szinte sztratoszférikus magasságokba jutott a válogatott: Bulgária és Izland legyőzésével vigaszágon kivívtuk az Eb-részvétel jogát, sőt, Nemzetek Ligája-csoportunkat megnyerve a kontinens legjobbjai közé is bekerültünk. De vajon minek köszönhető az ugrásszerű fejlődés?

Ezt hogy élte meg?

A kiesést is és a válogatottat is kudarcként. Minden játékosnak álma, hogy válogatott legyen, és a csapattal ott lehessen egy-egy nagy tornán. 2014-15-ben hét alkalommal is pályára léphettem nemzeti mezben, mondhatni tűzközelbe kerültem, később azonban már nem. Fájt, de plusz erőt adott. És célt.

Lipcsében és a Bundesliga 2-ben szembesültem a hiányosságaimmal, láttam, hova kell eljussak, miben kell fejlődjek.

Fotó: Jan Woitas/dpa /AFP

Klubja a frankfurti fiaskó után visszarendelte Lipcsébe, de újra csak a kispadig jutott, ezért megint kölcsönadták.

Alexander Zorniger és Bódog Tamás is edzőm volt Lipcsében, így amikor Dániában vállaltak munkát, kézenfekvő megoldást, garanciát jelentett a több játéklehetőségre, ha kölcsönbe a Bröndbyhez igazolok. Itt már játszottam, de amikor a kölcsönadásom lejárt, nyáron megkeresett Marco Rossi, aki akkor került DAC-hoz. Először oda is kölcsönbe érkeztem, majd végleg megvásárolták a játékjogomat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Dániában Zornigernél, majd Dunaszerdahelyen Rossinál, Peter Hybalánál, és most Bernd Storcknál is sikerült fejlődnöm minden téren.

Mostanában is gyakran olvasni olyan kritikát, hogy a labda elleni játéka, a modern pressingben való részvétele nem az igazi.

Inkább az erősségeimre koncentrálok. Próbálom olvasni a játékot, hova passzolhat az ellenfél, és így elcsípni a passzokat, felvenni a szabad, vagy második labdákat. Ez jobban fekszik nekem, mint birkózni az ellenféllel. Ugyanakkor ma már védekezésben sem kerülöm a párharcokat, holott most sem vagyok kifejezetten erős alkat.

Mit gondol, ha 15 évesen megy Lipcsébe, más lenne a játékstílusa?

Az enyém és Szoboszlai Dominik példája azt bizonyítja, ha U15-től U19-ig ugyanott építenek föl, ahol debütálsz a felnőttek között, könnyebb egyből megugrani az első csapat szintjét.

Ha korábban kerülök Lipcsébe, négy éven keresztül gyakorolhattam volna azt a stílust, amilyet minden olyan edző, csapat képvisel, amelyik a Ragnick-iskolát követi, és meglehet, fizikálisan is kellő erővel rendelkeztem volna a párharcokhoz. De minden karrier más és más.

Szoboszlaié – akinek az édesapja saját egyesületet hozott létre fia fejlődése érdekében, ahol 14 éves koráig egyéni elképzelése szerint nevelte, majd innen terelte Salzburgba – közismert. Kalmár Zsolté ezzel szemben hogyan indult?

Győrságon éltünk, a futballpálya mellett laktunk öt méterre. Rengeteg időt töltöttem ott a haverokkal. Gyakran reggel 10-től este 8-ig szabadon fociztunk, és annyi srác gyűlt össze, hogy 11 a 11 ellen játszhattunk.

Fotó: Kisbenedek Attila / AFP

Mibe ment a játék?

A vesztes hozta a kútról a vizet.

Szokatlanul későn, tíz és fél évesen lett igazolt játékosként. Miért?

Addig csak elvétve vettem részt szervezett edzéseken, mígnem az egyik ilyen alkalommal a helyi edző bemutatta a játékunkat figyelő Hajszán Gyulát. A győri klublegenda javasolta, hogy próbáljam meg az ETO-t. 2005 nyarán történt ez, eztán lettem igazolt labdarúgó. Győrtől 15 kilométerre laktunk, így az edzések érdekében reggelente buszra szálltam, és bementem a városba a Fekete István általános iskolába. Délután következett az edzés, ahonnan este apuék hoztak haza. 10-13 éves korom között így ment ez nap, mint nap, sokat köszönhetek a szüleimnek ezért. Ezután kerültem be a bentlakásos Fehér Miklós Akadémiára.

Úgy hírlik, kezdetben onnan sem lógott ki felfelé. Korosztályából inkább Mervó Bence és Borkai Ádám tűnt favoritnak.

Szó mi szó, kezdetben a tornasor végén álltam, így már akkor sem az erőmmel tűntem ki. Ettől még az edzőim támogattak, különösen Both Józsi bácsi, aki behívott az U16-os válogatottba is. Később ahogy nőttem, erősödtem, úgy kezdtem egyre gyorsabban felfelé lépni. Miután az egyik U17-es tornán a legjobb játékosnak választottak, Pintér Attila egy edzésen megnézett, majd télen elvitt az első csapattal a törökországi edzőtáborba. Ezután kerültem fel a felnőtt kerethez, de stabil NB I-es játékos már Horváth Ferencnél, a 2013/14-es bajnokságban lettem, amelynek a végén, május 22-én a válogatottba is behívott az akkor már szövetségi kapitány Pintér Attila.

Ha már párhuzamot húztunk Szoboszlai Dominikkal: jelenlegi klubcsapataikban ugyanazon a poszton, baloldali vagy belső középpályásként szervezik a játékot. Eddig úgy tűnt, a válogatottban is váltótársak lesznek, mígnem pont az Eb-re való kijutás szempontjából legfontosabb meccsen, Izland ellen Marco Rossi mindkettőjüket a kezdőbe vezényelte. Mit mondott, miért?

Amikor a mester kihirdette a kezdőt és kiderült, a másik nyolcas én leszek, meglepődtem. Úgy gondolom azonban

a jövőben jó páros lehetünk, mert mindketten hasonlóan gondolkodunk. Játsszuk a focit, technikásak vagyunk.

Izland ellen ez még nem úgy működött, ahogy szerettük volna, de Szerbia ellen már jobban ment.

Az eddigi mérkőzéseken eléggé kiszámíthatóan a baloldalunkon vezettük a támadások zömét, ezzel viszont megoldódhat a válogatott féloldalassága is?

Ha összecsiszolódunk, és megismerjük egymás gondolatát, ki mikor, hova mozog, akkor valóban változatosabb lehet a támadójátékunk, két oldalról érkezhetnek az ellenfél védekező harmadába a kulcspasszok. Ehhez azonban sokat kell még együtt játszanunk.

Mi a legnagyobb erénye a jelenlegi válogatottnak?

Kifejezetten jó társaság gyűlt össze, amelyik egy célért küzd.

Fotó: Mohos Márton /24.hu

Volt olyan tapasztalata, hogy korábban ez nem mindig így működött?

A küzdelemmel sosem akadt probléma, a játékban viszont korábban inkább alkalmazkodtunk az ellenfélhez. Most azonban nagyrészt olyan fiatal labdarúgók alkotják a keretet, akik játszanak a klubcsapataikban, és így a nálunk jobbnak tartott ellenfelekkel szemben is irányítani tudjuk a meccseket. A kulcs azonban az, hogy tapintható az összhang Rossi, az edzők és játékosok között.

„Merjük kimondani: ha a magyar válogatott jól szerepel, az Orbán Viktor sikere is”
De tényleg látszik érdemi előrelépés? S ha igen, minek köszönhető?

Mekkora ebben Marco Rossi szerepe?

Nagy szívvel érkezett a válogatotthoz. A csapatnak is önbizalmat, hitet adott. Olyan rendszert alakított ki és ehhez olyan játékosok válogatott be, hogy ha – mint legutóbb a törökök ellen – 5-6 stabil kezdőjátékos nem játszott, úgy is hoztuk a meccset. Remélem ezen az őszön sok embernek szereztünk örömet a játékunkkal, az A divízióba kerüléssel, és azzal, hogy ezzel a sikerrel jövőre az európai futballelitet hozzuk Magyarországra.

Ha már beszélgetésünk elején felvetődött a karrierpárhuzam az ugyancsak 25 éves Joshua Kimmich-kel: lát esélyt arra, hogy visszakapaszkodjon az elitbe, és ha nem is a Bayern Münchenben, de Európa valamelyik topbajnokságában legyen meghatározó játékos?

Minden héten azért dolgozom, végzek különmunkát, hogy előbb-utóbb feljebb lépjek, nívósabb bajnokságokba kerüljek.

Hova?

Ahogy mondta, a top 5 bajnokság valamelyikébe. Vissza arra a szintre, amit 18-20 évesen már elértem.

Mikor lehet ennek realitása?

Nem tudom, mit hoz a jövő, de egyelőre nem is foglalkozom ezzel. Csak az köt le, hogy hétről hétre a DAC-ban, és a magyar válogatottal az Eb-n is jól szerepeljek. Utána meglátjuk.

Kiemelt kép: Marjai János /24.hu

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.