Tíz év hallgatás után megszólalt az MLSZ korábbi elnöke

Kisteleki István, aki közvetlenül a jelenlegi elnök, Dr. Csányi Sándor előtt, 2006-2010 között irányította a Magyar Labdarúgó Szövetséget, éppen tíz éve nem nyilatkozott futballal kapcsolatban. A Kossuth Rádió Sportvilág című műsorában hétfőn mégis megtörte a csendet.

Kisteleki 2009 decemberében azért mondott le váratlanul az MLSZ elnöki tisztségéről, amelyet a 2010-es közgyűlésen is fenntartott, mert a fogadási botrány kereszttüzébe került, a korabeli cikkek utaltak arra, hogy ő is bundázhatott játékosként. Érdekes lehet tehát, mit mond a bundázásról.

• Álságos vélemény lenne, ha azt mondanám, én ilyenről nem is tudtam. Abban az időszakban, amikor mi játszottunk, hihetetlen hibákat követtünk el. Velem együtt, hogy bizonyos kérdésekben nem voltunk tiszták. Annak ellenére mondom ezt, hogy olyannal vádoltak meg, amit soha nem követtem el – erről bírói ítéletem van.
• A labdarúgásunk így épült fel, hibáztam én is, mint labdarúgó és a vezetőink is, ebben a rendszerben nem tudtunk tisztán dolgozni.
• Bundának nem csak azt tartom, hogy megegyezek az ellenféllel az eredményről. Az is bunda, ha elcsalja az edzést, nem úgy készül a mérkőzésre. A teljesítményét lecsökkenti szándékosan. A mi időszakunkban nem az volt a legnagyobb baj, hogy időnként születtek megbeszélt eredmények, hanem ez.
• A társadalmi elvárások és a viszonyok úgy alakultak, hogy igazi profi teljesítmény nem jött ki a magyar futballból tíz, húsz, harminc, negyven éven keresztül. Az egész rendszer torzult, ennek a levét isszuk folyamatosan, mert a saját valós teljesítményét senki sem akarta megmérettetni, ezért nem jöttek az eredmények.

A kölni főiskolán edzői diplomát szerző sportvezető német példával rukkolt elő: „Az is baj, hogy itthon az edzőképzésben mindenki levizsgázott, minden hiányzás, egyéb képességbeli probléma felett szemet hunytak, szemben a német rendszerrel. Ott ezen a területe sincs bunda. Nem volt különbség Kisteleki István és Félix Magath (Európa-bajnok, 43-szoros német válogatott labdarúgó – a szerk.) között. Ott két egyenlő  hallgató volt.

Na most ezt Magyarországra visszavetítem, hogy itthon ez hogy történt, na ez a bunda. Itt úgy kaptak több ezren diplomát, hogy nem érdemelték volna meg. Sógor, koma, rokon segítségével megkapták a diplomát – régebben, remélem ma már nem ez a jellemző, nem is minősíteném a mai rendszert –, holott nincs meg a tudásuk hozzá. Németországban csak a teljesítmény után ítélték meg az embert, Félix Magathot is. Ezek mélyen gyökerező problémák és az évtizedek alatt nagyon megerősödtek itthon.

Érdekes az is, a 67 éves üzletember, sportvezető hogyan tekint vissza a saját MLSZ-elnöki korszakára:

• Amikor a magyar futballért dolgoztam, minden tőlem telhetőt megtettem. Más kérdés, hogy mennyire vagy miként sikerült.
• Tisztességesen és becsületesen dolgoztunk. Úgy érzem, tudtam volna tovább jól végezni a dolgomat, de nem így alakult.
• Azokat az eredményeket, amiket elértünk – az U20-as világbajnokságon szerzett bronzérem, a telki edzőközpont átadása, a Puskás-díj létrehozása (igaz, utóbbit kevesen kötik a nevemhez), pályaépítési program, ifi edzőtáborok, kiválasztás stb. – nem a véletlennek köszönhettük. Véletlenek nincsenek a fociban. Ezek olyan sikerek, amelyek a szakmai tudásunk és lelkes munkánk eredménye.
• Úgy gondolom, mint játékos, mint edző, mint kölni végzettségű szakember, mint üzletember rendelkeztem, rendelkezem azzal a know-how-val, ami sokszor hiányzik a labdarúgásban, amellyel ma sem rendelkezik a magyar futballban nagyon sok ember.  Bátran merem állítani, ezt jól használtuk ki azzal az elnökséggel, ami akkor működött.
• Meggyőződésem, ha további szerepet vállaltam volna, ilyen támogatással, több eredményt tudtam volna, ebben biztos vagyok, mint az elmúlt tíz évé. Óriási eredményeket értünk el ahhoz képest, hogy milyen szerény körülmények, támogatottság mellet dolgoztunk.
• Nem velem képzelték el a folytatást. Talán újra megválasztottak volna, de nem akartam küzdeni. A labdarúgás érdekében ez nem lett volna jó döntést, így volt tisztességes.
• Csányi Sándor remek elnök. Annak idején én is szerettem volna, hogy ő legyen, ám akkor még nem vállalta el a felkérést.

Kisteleki amondó, az általa irányított 2006-2010 közötti időszakban is sok probléma volt a magyar futballban, ezért nem úgy éli meg, hogy akkor minden rendben volt, most meg semmi sincs rendben, viszont küzdöttek érte, hogy átforduljon a szemlélet. Nézzük hát, hogyan tekint a jelenre a korábbi elnök:

• Azt látom, küzdenek azért, hogy jobb legyen.
• Olyan feltételrendszer teremtődött meg a magyar labdarúgás számára, ami csak álom volt korábban.
• Sikeresnek tartom a stadion- és pályaépítési programot. Olyan szerencsés csillagzat van, hogy nagyon nagy bűn, ha ezzel a magyar futball nem tud élni.
• A labdarúgásban lévő tudást nem tartom elegendőnek ahhoz, hogy ez a nagyon szép támogatás megfelelő eredménnyel párosuljon.
• A játékosokat baj lenne ezért hibáztatni, mert ha ezt tesszük, a saját munkánkról mondunk véleményt: nem tudtuk a játékost olyanná képezni, amilyenre kellett volna, hogy egy tehetséges tizenévesből európai klasszis játékost csináljunk.
• Arra az MLSZ-ben is rájöttek, a befektetett pénz nem hasznosul olyan mértékben – lásd akadémiai rendszer –, ahogy remélték.
• Úgy látom, nagy probléma, hogy a fejlődési utak iránya a közelmúltban gyakran változott, ami nem jó. Ebben mi jobbak voltunk, olykor kemény viták árán tudtuk véghez vinni, amit elterveztünk.
• Azok az országok, amelyek utcahosszal le voltak maradva tőlünk, megelőztek minket azzal, hogy a teljesítményt helyezték előtérbe.
• A magyar válogatottban nincs minőség.
• Nem hiszem, hogy az Európa-bajnokságon való részvétel alapján kellene minősíteni a magyar futballt, bár örülnék, ha a Puskás Arénában szurkolhatnék a magyar csapatnak az Eb-n.

A teljes interjú itt hallgatható meg.

A kiemelt képen Kisteleki István, korábbi MLSZ-elnök (balra) és Erwin Koeman, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya látható 2012-ben. Fotó: MTI/Kovács Anikó