Korábbi cikkünkben a csapatszintű statisztikai mutatókba ástuk bele magunkat, azokból vontunk le következtetéseket a magyar bajnokság végeredményére vonatkozóan, most a játékosok következnek.
Kezdjük rögtön a legegyszerűbb mutatóval, a kanadai táblával, amely a szerzett gólok és a kiosztott gólpasszok száma alapján rangsorol. A győztes természetesen a Ferencvárosból került ki, a nyáron szerződtetett, társgólkirály Davide Lanzafame személyében. Az olasz mellett-mögött a szintén gólkirály Holender Filip lett a második, az első tízbe vele együtt öt magyar játékos fért be:
- Davide Lanzafame (olasz, 32 éves, Ferencváros) 16 gól, 5 gólpassz = 21 pont
- Holender Filip (szerb-magyar, 24 éves, Honvéd) 16 gól, 2 gólpassz = 18 pont
- Varga Roland (magyar, 29 éves, Ferencváros) 12 gól, 5 gólpassz = 17 pont
- Horváth Zoltán (magyar, 29 éves, Kisvárda) 10 gól, 4 gólpassz = 14 pont
- Bódi Ádám (magyar, 28 éves, Debrecen) 7 gól, 7 gólpassz = 14 pont
- Marko Scsepovics (szerb, 28 éves, MOL Vidi) 10 gól, 3 gólpassz = 13 pont
- Josip Knezevic (horvát, 30 éves, Puskás) 12 gól, 0 gólpassz = 12 pont
- Molnár Gábor (magyar, 25 éves, Mezőkövesd) 9 gól, 3 gólpassz = 12 pont
- Stefan Drazsics (szerb, 26 éves, Mezőkövesd) 10 gól, 1 gólpassz = 11 pont
- Vernes Richárd (magyar, 27 éves, DVTK) 7 gól, 4 gólpassz = 11 pont
Ami a lejátszott meccseket illeti, az egész bajnokságban mindössze egyetlen játékos töltötte az évad minden percét a pályán: a Honvéd válogatott kerettag kapusa, Gróf Dávid. Sokáig fej fej mellett haladt vele az Év Játékosának választott fehérvári jobbszélső, Loic Nego is, ám a francia légiós a Haladás elleni utolsó bajnoki fordulóban mindössze 32 percet tölthetett a pályán. Bár nem végig, de szintén az évad összes meccsén pályán volt csapatában Holender Filip (Honvéd), illetve Bognár István (MTK) is.
Őket követik a 32 meccsel végzők, a játékpercek sorrendje alapján: Dibusz Dénes (FTC), Pillár Róbert (Mezőkövesd), Felipe (Kisvárda), Kovács István (MOL Vidi), Hahn János (Paks), Varga Kevin (DVSC), Pátkai Máté (MOL Vidi), Zsótér Dániel (Újpest), illetve Takács Tamás (DVSC).
Ha kicsit mélyebbre szeretnénk tekinteni, érdemes a valós gólok és asszisztok mellett az úgynevezett xG-modellre is vetni néhány pillantást. Miképpen a csapatok esetében, úgy az egyes játékosokra vonatkozóan is kiszámolható ugyanis, hogy egy nagy statisztikai mintából nyert adathalmaz alapján mennyi gólt szerezhetett és mennyi gólpasszt oszthatott volna ki egy átlagos játékos azokból a minőségű helyzetekből, amelyek egy adott játékos nevéhez fűződnek. Ez a módszer főleg azért hasznos, mert segít nekünk kideríteni, hogy a pályán mutatott játék alapján mely 20 játékos számít az NB I legveszélyesebb támadói közé:
Az ábrán a könnyebb értelmezhetőség kedvéért jelöltük is, hogy a koordinátarendszer egyes síknegyedeibe tartozás mit jelent.
Alatta, az ábra jobb alsó részében láthatóak a klasszikus befejező támadók: ők azok, akik inkább a gólszerzésben, a helyzetbe kerülésben jeleskednek és nem annyira az előkészítésben. Közülük egyértelműen Lanzafame emelkedik ki (sokkal magasabb xG-értéket ért el, mint a vele azonos gólszámmal záró Holender), de Danilo (Honvéd) nevét is érdemes megemlíteni.
A koordinátarendszer közepén egyedüliként a mezőkövesdi Molnár Gábor árválkodik. Ez azt mutatja, hogy a korábbi felcsúti tehetség Vargához hasonlóan sokoldalúan használható támadó, ám teljesítményének szintje – meglehet, a csapata minősége miatt is – elmarad attól, amit a ferencvárosi szélső képes nyújtani.
Baloldalt felül, szinte egy csomóban látni a liga asszisztkirályait: Huszti (Vidi), Bódi (DVSC), Petrjak (FTC) és Bognár (MTK) egyaránt leginkább a helyzetek kialakításában jeleskedik. (Érdemes megemlíteni, hogy ebben a mutatóban benne vannak a pontrúgások után kialakított lehetőségek is, ebben a műfajban pedig a liga két legjobbja toronymagasan Huszti és Bódi.)
Szintén nagyon hasonló mutatókat villantanak a liga klasszikus centerei, Scsepovics (Vidi), Torghelle (MTK), Knezevic (Puskás), illetve Takács Tamás (DVSC) is. A lista egyetlen védője, a fehérvári Loic Nego pedig simán képes nagyjából ugyanazokat a számokat hozni, mint a tavalyi év felfedezettje, az eredetileg szélső támadó Varga Kevin (DVSC).
Ha a legnagyobb xG-t elérni képes támadók teljesítményét összevetjük az általuk leadott kapuralövések számával, szintén érdekes következtetésekre juthatunk:
A csoportok elég tisztán elkülöníthetőek. Egyrészt vannak, akik sokat lőnek, és ebből viszonylag magas xG-értéket érnek el (Drazsics, Holender, Varga R., Danilo, Lanzafame). Igaz, különbségek itt is adódnak, jól kivehető például, hogy Holender hiába lőtt sokkal többször kapura, mint Lanzafame, az olasz kevesebb helyzetből is nagyobb xG-t ért el, azaz vélhetően többnyire a kapuhoz sokkal közelebbről, jobb pozíciókból adott le lövéseket, mint a Honvéd gólkirálya.
Másrészt ott van a két kilógó elem, Bognár és Horváth Zoltán. Előbbi durván annyit próbálkozott, mint a mezőny legveszélyesebb csatárai, az xG-je mégis jóval alacsonyabb maradt (tehát javarészt rossz helyzetből, messziről vállalt lövéseket), míg utóbbi 40-nél is kevesebb lövésből hozta az élmezőny xG-mennyiségét – hiszen igazi lesipuskásként többnyire a kapu torkából próbálkozhatott.
Talán érdemes megemlíteni, hogy kik vállalták a legtöbb lövést az idei szezonban a tizenhatoson kívülről:
- Bódi Ádám (Debrecen) 57
- Bognár István (MTK) 50
- Varga Kevin (Debrecen) 48
- Tőzsér Dániel (Debrecen) 48
- Florent Hasani (DVTK) 43
Ami a cseleket illeti, a statisztikákat érdemes két részre bontani, és egyrészt a mennyiség, másrészt a hatékonyság oldaláról vizsgálni.
Ami utóbbit illeti, az NB I-ben összesen hét játékos képes arra, hogy minden tíz cseléből legalább nyolc sikeres legyen – igaz, közülük egy sincsen ott a meccsenként legtöbb cselt vállaló húsz játékos között. Íme, a névsor:
- Kecskés Tamás (Paks) 83,3%
- Lucas (Kisvárda) 82,2%
- Bertus László (Paks, Mezőkövesd) 82%
- Jozef Urblík (Puskás) 80,6%
- Vass Patrik (MTK) 80,5%
- Varga Roland (FTC) 80,3%
- Gaál Bálint (Haladás) 80%
Ha összevetjük a mennyiséget a minőséggel, akkor az alábbi ábrát kapjuk:
Kiválóan látszik, hogy a legtöbb csellel próbálkozók közül csak kifejezetten az elit (Moutari, Tokmac) képes 70% fölé menni hatékonyságban, miközben a meccsenként átlagosan 8 csel körül teljesítők (Varga Kevin, Hugo Seco, Ofosu) egyaránt 65% alatt maradnak. Kifejezetten ijesztő Makrai mutatója, aki bár 6 csel/meccs felett átlagolt, ezeknek nem hogy a fele, de még a 45%-a sem sikerül (hozzá kell tenni persze, hogy a fiatal diósgyőri játékos esetén a minta kicsi, hiszen 1000 percnyi lehetőséget sem kapott az idei szezonban).
A cselgépek után egy pillantást vessünk a meccsenként átlagban legtöbbször faultolt játékosokra is. Lesz pár ismerős név eggyel fentebbről, nyilván nem véletlenül:
- Hugo Seco (brazil, Kisvárda) 3,92
- Fernando Gorriaran (uruguayi, FTC) 3,86
- Davide Lanzafame (olasz, FTC) 3,78
- Rui Pedro (brazil, Haladás) 3,56
- Mohamed Remili (magyar, Paks) 3,51
Védekezésben elsősorban a párharcerősséget és a labdaszerzések számát érdemes megnézni. Előbbi kategória így fest (csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik legalább 1000 percet pályán voltak a szezonban):
- Mijusko Bojovics (Újpest) 36,05%
- Kamen Hadzsiev (Puskás) 33,6%
- Tamás László (Haladás) 33,05%
- Anton Kravcsenko (Kisvárda) 33%
- Vit Benes (Haladás) 32,86%
- Juhász Roland (MOL Vidi) 32,38%
- Abraham Frimpong (FTC) 32,35%
- Anderson Pico (Kisvárda) 32,2%
- Varga Roland (FTC) 32,2%
- Lasa Dvali (FTC) 32,1%
Első blikkre leginkább az feltűnő, hogy a legjobb tíz között mindössze két magyar akad (Juhász, Varga R.), de ha jobban megnézzük a listát, észre kell vegyünk még valamit:
A ferencvárosi támadó párharcerősségéhez posztján senkié nem mérhető, sőt, a kategória legjobb 30 játékosa között rajta kívül összesen mindössze egyetlen másik csatár, Funsho Ibrahim Bamgboye (Haladás) található. A többiek vagy védők, vagy legjobb esetben labdaszerző középpályások.
Ami a labdaszerzések számát illeti, a meccsenkénti átlag alapján felállított lista így néz ki (szintén csak a legalább 1000 percet pályán töltő játékosokat figyelembe véve):
- Kusnyír Erik (jobbhátvéd, DVSC) 8,95 labdaszerzés/meccs
- Anton Kravcsenko (középhátvéd, Kisvárda) 8,75
- Szalai Attila (középhátvéd, Mezőkövesd) 7,79
- Cornel Ene (középhátvéd, Kisvárda) 7,17
- Kinyik Ákos (középhátvéd, Debrecen) 7,04
- Vit Benes (középhátvéd, Haladás) 6,95
- Lasa Dvali (középhátvéd, FTC) 6,57
- Szatmári Csaba (középhátvéd, DVSC) 6,56
- Batik Bence (középhátvéd, Honvéd) 6,55
- Dusan Brkovics (középhátvéd, DVTK) 6,52
Szintén a legalább 1000 percet játszók között válogatva, meccsenként átlagban a legtöbb faultot egy támadó, Könyves Norbert (Paks) követtel el, mögötte egy másik csatár, Funsho Bamgboye (Haladás) és egy középpályás, Vogyicska Bálint (MTK) következik a sorban. A rendszeresen játszó, és többnyire védőként szereplő játékosok közül a leggyakrabban Szolnoki Roland és Nagy Zsolt (Puskás) párosa szabálytalankodott a mezőnyben.
Sárga lapból a legtöbbet (14) a Paks fiatal magyar bekkje, Lenzsér Bence gyűjtött be a mezőnyben, de tíz figyelmeztetésig többen is eljutottak rajta kívül.
- 11 sárga lap: Lucas (középpályás, Kisvárda)
- 10 sárga lap: Kovács István (középpályás, MOL Vidi); Anel Hadzic (középpályás, MOL Vidi), Vinícius (hátvéd, MOL Vidi), Davide Lanzafame (csatár, FTC), Kinyik Ákos (hátvéd, DVSC), Tonci Kukoc (hátvéd, Honvéd).
Három olyan játékos akadt a mezőnyben, aki kétszer is a kiállítás sorsára jutott: Simon András (támadó, Paks); Batik Bence (hátvéd, Honvéd); Pavlo Lukjancsuk (hátvéd, Kisvárda).
Ami a passzokat illeti, a legtöbb mélységi bepassz a szezon nagy részében domináns, labdabirtoklásra alapozó focit játszó MTK párosa, azaz Bognár és Kanta József nevéhez fűződik:
Ha megindulásokról van szó, akkor újpesti dominancia, szélsőhátvédek, és persze azok közül is páran, akiket már a cselgépek között látni lehetett. Íme, azoknak a listája, akik meccsenként a legtöbb alkalommal tudták legalább 10 méternyi távolságra felvinni a labdát a pályán:
Azoknak a játékosoknak a listája, akik legalább 1000 percet játszottak, és meccsenként a legtöbb passzkísérlettel támadták az ellenfél védőharmadát:
- Miha Blazic (szlovén, FTC) 12,37
- Cseri Tamás (magyar, Mezőkövesd) 11,79
- Leandro (magyar, FTC) 11,42
- Tőzsér Daniel (magyar, DVSC) 11,33
- Bojan Sankovic (horvát, Újpest) 11,23
- Vincent Onovo (nigériai, Újpest) 11,11
- Kanta József (magyar, MTK) 10,92
- Dzenan Burekovic (bosnyák, Újpest) 10,31
- Balázs Benjámin (magyar, Újpest) 9,64
- Hegedűs János (magyar, Puskás) 9,56
Érdekes, hogy közülük senki nincs ott az ellenfél védőharmadába küldött passzok hatékonysági listájának élén. Ezt a rangsort egyébként Vass Ádám (MTK, 87,2%) vezeti, mögötte még 85% feletti eredménnyel következik Boban Nikolov (Vidi), Stefan Spirovski (FTC), és Sigér Dávid (FTC).
Természetesen merőben más megközelítést igényel a kapusok kérdése, akiket mi most a meccsenként bekapott gólok és a beszedett lövések alapján hasonlítottuk össze:
Jól látszik, hogy az újpesti Pajovics és a ferencvárosi Dibusz nem csak kevés gólt, de relatíve kevés lövést is kapott a bajnokságban. A fehérvári Kovácsik hozzájuk képest már másik szint, bár az, hogy nagyjából ugyanannyi bekapott lövésből jóval kevesebb gólt szedett be, mint Gróf és Nagy Gergely, utalhat arra, hogy a Vidi védelme rosszabb helyzetekből engedett csak lövéseket, mint a többi rivális. A többiek közül kiemelendő Nagy Sándor (Debrecen) és Felipe (Kisvárda), akik rengeteg beszedett lövésük ellenére viszonylag alacsonyan tudták tartani a bekapott góljaik számát. Király és Kicsak ellenben nem csak sok lövést, de sok gólt is benyelt a szezon során – nyilván nem függetlenül csapataik csapnivalóan rossz védelmétől.
Az adatok forrását ezúttal is a WyScout biztosította, a vizualizációhoz pedig Excelt használtunk.
Nyitókép: Szirtesi László/Getty Images
