Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A téli szünet után hétfő délelőtt folytatódott a nemzetközi bundaügy tárgyalássorozata a Fővárosi Törvényszéken. A bíróság ezúttal is jelezte mindkét illetékes rendőrkapitányság felé faxon, hogy a házi őrizetben lévő két vádlottnak meg kell jelennie, de Lázár Mátyást ezúttal sem akarták elengedni, úgyhogy ötvenperces késéssel kezdődött a tárgyalás.
Tanúként ezúttal a Siófok, a Diósgyőr és a REAC egykori játékosa, a hazai bundaügyben vádlottként érintett Horváth Gábor jelent meg, aki azzal kezdte, hogy a nyomozati szakaszban tett vallomásai részben nem fedik az igazságot, de amikor őrizetbe vették, nem érezte jól magát.
– Rájöttem, mi a módja annak, hogy hazamehessek… Sajnálom, ami történt, sajnálom, hogy másokra terhelő vallomásokat tettem. Ezek nem nem voltak igazak, szeretnék elnézést kérni tőlük, mert nagyon megbántam –. kezdte Horváth Gábor. – Csináltam olyan dolgokat, amelyekkel magamat rossz helyzetbe hoztam, de nem tudok senkiről semmi olyat elmondani, hogy fogadott volna bármilyen összeggel, ilyesmiről nincs tudomásom. Fogadtunk meccsekre, én is, ez egyfajta játékszenvedély, sokunknak van ezzel problémánk, de egymásnak nem mondtuk el, ki ennyivel fogadott.
Horváth maximum ötszáz-ezer eurót tett egy-egy meccsre, és bevallása szerint amikor egy társaságban volt az érintettekkel, akkor hallotta, hogy a többiek is fogadtak bizonyos találkozókra.
– Én nem nagyon találtam el az eredményeket, de voltak a társaságban, akiknek ez sokkal jobban sikerült, ilyen volt Lázár és Kenesei is. Néha én is eltaláltam, de ők ügyesebbek voltak. Ez a szerencsén múlik, nincs tudomásom róla, hogy bárki azért nyert, mert manipulálta volna a mérkőzéseket. Én egy középszerű magyar labdarúgó voltam, illetve inkább rossz. Megélhetési labdarúgó voltam, nincs bennem alázat a labdarúgás iránti, soha nem is volt. Addig fociztam, amíg letartóztattak, utána már nem volt esélyem a labdarúgásban.
Ámokfutás volt, nem vallomás
A tanú azt mondta, a Diósgyőr játékosa volt, amikor megismerte Kenesei Zoltánt, aki menedzserként tevékenykedett, és ajánlott neki egy finnországi lehetőséget próbajátékra. Ezen előbb megfelelt, két hónap alatt négy Ligakupa-meccsen és néhány felkészülési találkozón lépett pályára, de mielőtt szerződést kapott volna, hazaküldték.
– A hírekből értesültem, hogy később megszűnt a csapat és kizárták. Nem azért mentem külföldre, hogy meccseket manipuláljak. Egyedüli magyar játékos voltam, profi módon éltem, jól ment a játék, nem tudtam róla, hogy bárki fogadott azokra a meccsekre. Azóta már tudom, mert olvastam Wilsonról, akit én Roger néven ismertem meg.
– A vallomásomban beszéltem egy olasz mérkőzésről is, de azt is szeretném visszavonni. Inkább ámokfutásnak nevezném, nem is vallomásnak. Csak az volt a fejemben, hogy meneküljek a börtön elől. Az akkori ügyvédem azt mondta, az ügyészek nevekre kíváncsiak, neveket kell mondanom, másokat terhelnem. Azt mondta, elsősorban Kenesei Zoltánra kíváncsiak az ügyészek, ő akkor már őrizetben volt, de beszéltem olyanokról is, akik még nem voltak gyanúsítottak, csak az én vallomásom után kerültek bele ebbe az ügybe. Nagyon sajnálom, nem akartam hazudni, szerettem volna segíteni az ügyészségnek, de konkrét dolgokat nem tudtam, ezért ki kellett találnom olyasmiket, amelyek elegek ahhoz, hogy kiengedjenek – folytatta Horváth Gábor.
A korábbi játékos a Diósgyőr–Nyíregyháza mérkőzés manipulálásával kapcsolatban lett meggyanúsítva felbujtóként, amelyen a sérülése miatt nem játszott.
– Én benne voltam ilyenben, de nem ezzel a meccsel kapcsolatban. Nem emlékszem, hogy erre a találkozóra fogadtam-e, de olyan előfordult, hogy játszottam, és a saját csapatom ellen fogadtam. Tudom, hogy ez etikátlan, de az is etikátlan, hogy fél évig nem kaptam fizetést. Valamiből meg kellett élnem…
Le kellett húznia a rolót
Elmondása szerint Kenesei és Lázár fogadtak nagyobb összegekkel, és amikor nem volt pénze, néha megkérte őket, hogy segítsenek neki, ilyenkor hitelben fogadott.
– Mondtam magamra nézve olyan terhelő dolgokat, amelyek kimerítik a bűncselekmény fogalmát. Az ügyvédem alá akart íratni velem egy ötmilliós szerződést, és azt mondta, hogy meg van beszélve a családommal, holott ez nem volt igaz. Megkérdezte, hogy haza akarok-e menni, vagy ott akarok-e maradni. Azt viszont nem kérdezte, hogy valójában mi közöm van az ügyhöz, csak azt mondta, hogy vallomást kell tennem, mert ha nem terhelek másokat, egy-másfél évig is ott maradhatok. Én pedig leírtam, ami éppen kipattant a fejemből. Utána kaptam kérdéseket, lejátszottak telefonbeszélgetéseket, amelyekre már nem is emlékeztem. Volt egy-két mérkőzés, amelyet tényleg eladtam, azt bevallottam, de azt mondták, ez nem lesz elég, más emberekről is beszélnem kell, elsősorban Keneseiről és Lázárról.
Mivel a tanúknak kötelező igazat mondaniuk a bíróság előtt, Horváth közölte: nem tudja, hogy ez a két ember bundázott-e, manipulált-e meccseket.
– Egy külföldi fogadóirodát ismerek, de soha nem volt belépési kódom, nem voltam regisztrálva. Tájékozódási jelleggel néztem a szorzókat, és azt sem tudom, hogy hogy nekik volt-e kódjuk. Ha csináltak valamit, én lennék az utolsó, akinek ezt elmondják. Az ügyvédeim nem mondták, hogy ha valakit alaptalanul terhelek, az bűncselekmény. Abban a pillanatban azt szerettem volna, hogy miután ezeket elmondom, hátat fordíthassak az egész ügynek, elhagyhassam az országot, és ne kelljen visszajönnöm. Le kellett húznom a rolót, ami a futballt illeti, mert benne voltam az újságokban a bunda kapcsán. Végül nem tűntem el, de nagyon kellemetlenül érzem magamat, mert történeteket kreáltam olyasmikből, amiket csak hallottam, olvastam. Amikor azt mondták, hét és fél év is várhat rám, azt is bevallottam volna, amit el sem követtem.
A bíró szerint a nyomozati szakaszban tett vallomások rendkívül részletesek voltak Horvát részéről, ezt a tanú azzal magyarázta, hogy az Aradi utcában, a Venyige utcában és a Gyorskocsi utcában volt ideje kigondolni a dolgokat, és összerakni egy-egy történetet.
– Észrevettem, hogy nagy hírértékű információkra van szükség ahhoz, hogy megszűnjön ellenem az eljárás. Teljesen össze voltam zavarodva, három különböző BV-intézet között ingáztam, mindenre képes voltam annak érdekében, hogy ezeket elhagyhassam és külföldre mehessek. Négy-öt órás kihallgatásaim voltak, ezeken nagyon nem éreztem jól magamat, nem akartam ott maradni, ezért aláírtam, amit elém tettek. Segíteni akartam, de „túlműködtem”, arról is tettem vallomást, amiről fogalmam sem volt, például ez az olaszországi történet… Keneseinél volt egy házibuli nyolc-tíz emberre, mindenki be volt rúgva, velem az élen… Mindenki tudott róla, hogy az utolsó olasz bajnoki forduló meccsei közül mindegyik meg van beszélve valamilyen formában. Arra a Lazio-meccsre is fogadtunk ezer-ezer euróval, és a vallomásomban azt mondtam, hogy ez egy bundamérkőzés volt, de részemről biztosan nem.
Finnországban gólt fejelt, nem bundázott
Horváth Gábor úgy fogalmazott: nem is tudja elképzelni, hogy Kenesei Lázár képes lenne ilyen mérkőzéseket manipulálni.
– Magyarázatot kéne adnom, de nem tudok, mert nem tudom elmagyarázni, milyen érzés volt, amikor ott ültem, és négy-öt nyomozó meg ügyész kérdezgetett. Úgy éreztem magamat, mint akit elraboltak a földönkívüliek. Hozzá kell tennem, hogy az ügyészek végig normálisan, korrekten, úriemberként viselkedtek.
A tanú állítása szerint Wilson Ray Perumal beszélt neki a manipulációról, de ő azt felelte: nem azért jött Finnországba, hogy ilyet csináljon, Kenesei nem szólt, hogy ilyesmiről lesz szó.
– Teljes mértékben visszautasítottam, nem is értettem, miért akar engem ilyesmivel megbízni. Az edző azt mondta, engem szeretne leigazolni, Sallai Balázst viszont nem, de kétszer-háromszor jobban kell teljesítenem, mint a finneknek, persze magasabb is lett volna a fizetésem. Gólokat szereztem, jól játszottam, de aztán Perumalt letartóztatták a repülőtéren. Keneseit hívtam, azt mondta, azért, mert az útlevelével van valami probléma. Hogy ezt honnan vette, nem derült ki. Végül nem kaptam szerződést, mert kizárták a csapatot. Hallottam, hogy voltak letartóztatások egy másik csapatból, a Rovaniemiből is. Ellenük egy-egyet játszottunk, én fejeltem a gólt, az edző meg volt velem elégedve, mert jól ment a játék.
– Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik nekem soha nem tettek semmi rosszat, mégis ekkora problémát okoztam nekik. Az ügyvédek azt sem mondták, hogy ha konkrét összegekről beszélek, akkor az ügy végén milliós nagyságrendű pénzbüntetéseket kapok. Egy közlekedési szabálysértést is bevallottam a tanácsukra, ezért másfél év börtönt kaptam, két évre felfüggesztve. Akkor jutott el a tudatomig, hogy mégsem helyes, amit tettem, amikor láttam, hogy az általam említett embereket letartóztatták és előzetesbe kerülnek. Akkor esett le igazán, mit tettem. Próbáltam változtatni, lecseréltem az ügyvédemet, de már késő volt.
Horváth azt mondta: voltak a magyar bajnokságban és Európa-szerte is „ilyen” (vagyis megbundázott) mérkőzések, de úgy érezi, neki kell az egész balhét elvinnie, pedig mondta, hogy több száz olyan beállítottságú játékos van, aki rosszul döntött, nem kapott fizetést és eladott egy-egy mérkőzést.
– Mindenki tudja, hogy a sportban létezik ez a dolog, nem voltam tisztában azzal, hogy ez bűncselekmény. A menekülési ösztön dolgozott bennem a fogdában. Elteltek hónapok, félévek, és láttam, hogy az emberek az én vallomásom alapján még mindig előzetesben vannak. Ekkor átgondoltam és nagyon megbántam. Rájöttem, hogy ezt tisztáznom kell. Kis információkból kreáltam egy kerek sztorit. Írtam egy levelet a bíróságnak, és elvittem Lázár Mátyásnak, aki nem akart beengedni. Végül mégis meghallgatott, és azt mondta, mondjam el nyugodtan, ha bármi konkrétumot tudok vele kapcsolatban.
Korábban nem merte visszavonni, amit mondott
A szembesítések során három alkalommal is kiderült, hogy teljesen hülyeséget mondtam, de ezért letartóztattak embereket, és eltiltották őket a labdarúgástól. Nem gondoltam, hogy ekkora ereje van a vallomásomnak. Azt vártam el az ügyvédemtől, ezekre a dolgokra felkészít. Nagyon nagy csalódás, hogy így viselkedik egy ember, amiben megbíztam és akinek pénzt adtam.
Az ügyész kérdésére válaszolva Horváth elmondta, hogy csak egy alkalommal olvasta el saját korábbi vallomását, azóta nem. Nem akar szembenézni az általa elmondottakkal, mert tudja, hogy több ponton nem igaz. Nem állítja, hogy az ügyészek nem figyelmeztették arra, hogy ha a vallomásában valakit alaptalanul bűncselekménnyel vádol, azzal bűncselekményt követ el. Az ügyész figyelmeztette, hogy 2013 januárjában, tehát több mint egy évvel a szabadulása után is úgy nyilatkozott, fenntartja a korábbi vallomásait.
– Nem nagyon mertem visszavonni a vallomásomat, nagyon féltem, csak arra törekedtem, hogy mihamarabb elhagyhassam a helységet – magyarázta Horváth.
Frissítés 1:
Unalmasabb időszak következett a tárgyaláson – a bíró nagyon laposakat pislogott, az egyik ülnök és az egyik ügyvéd pedig mintha el is aludt volna –, az ügyész részletesen kérdezgette a tanút, aki a sportfogadást egyfajta betegségnek nevezte.
– Ha nyertem, volt pénzem, ha vesztettem, akkor enni sem tudtam. Ilyen a szerencsejátékosok élete…
Amikor letartóztatták, körülbelül ezer sms volt a telefonjában, az egyiket ki akarta törölni, de véletlenül elkezdte az összeset törölni. Amikor az egyik nyomozó ezt észrevette, leállította, ezért „csak” 476 üzenet tűnt el a mobiljából. A nagyjából ötven nevet tartalmazó, úgynevezett bundatérképről úgy nyilatkozott, hogy nyomozói sugallatra készítette.
Horváth megismételte: konkrét tudomása nincs, hogy a jelenlévő vádlottak közül bárki bundázott volna, de Keneseiről és Kugyeláról hallotta, hogy érintettek lehetnek.
– Zavarodott lelkiállapotban voltam, hibákat és hülyeségeket követtem el – magyarázta, de azt is elmondta, nincs szó róla, hogy skizofrén lenne.
A sportfogadás mellett kaszinókba is járt, és ismét bevallotta az alkoholfogyasztást és a kábítószer-használatot. Több kérdésre is azt válaszolta, hogy nem tudja vagy nem emlékszik az adott témára, az ügyész pedig egyszer megkérte, hogy a kérdésre válaszoljon, ne kalandozzon el.
Wilson Ray Perumalt csúnya fekete emberként említette, és felidézte, hogy annak idején ördögnek nevezték. A Rovaniemi elleni meccsen nem láttak Kenesei Zoltánékat a lelátón, mert az egyik kontaktlencséjét elvesztette, ennek ellenére gólt fejelt.
Mi lesz, ha nem ér véget időben?
A tárgyalássorozat pénteken folytatódik, akkor is Horváth Gábort hallgatják meg tanúként. Az egyik ügyvéd a hétfői tárgyalás előtt megerősítette, amiről korábban a Rangadó.hu írt elsőként: ez az ügy első fokon vélhetően nem ér véget az idei naptári évben. A korábban meghallgatott Wilson Raj Perumal és Lengyel Kolos, illetve a most napirenden lévő Horváth Gábor mellett több mint 35 tanút sorol fel a vádirat, és nyilvánvalóan a védők is számos tanú beidézését kérik majd.
Korábban szintén írtunk róla, hogy a hatályos jogszabály szerint ha egy bírósági tanácsban személycsere történik, az egész ügyet újra kell kezdeni. Márpedig ha minden igaz, a nemzetközi bundaügy egyik ülnöke 2015-ben nyugdíjba megy, vagyis addig meg kellene hozni az ítéletet első fokon…
A bíró 12 óra 10 perckor szünetet rendelt el, ami 13 óráig tart.
Frissítés 2:
Az ebédszünet után az ügyész további kérdéseket tett fel a tanúnak. Horváth ismét elmondta, hogy a bundatérkép csupán fikció volt részéről, sehogy nem támasztható alá, hogy a rajta szereplő személyek benne voltak a manipulációban.
– Csak egy dolog járt a fejemben, hogy én Lengyel Kolossá akarok válni! – jelentette ki Horváth, aki arra utalt, hogy az állítólagos bundameccsek játékvezetője vádalkut kötött az ügyészségen, ezért gyanúsítottból tanúvá válhatott.
A tanú elmesélte, hogy manapság is rendszeresen fogad, de már nem ezer euróval, csak ezer forinttal. A kérdezz-felelek során egyéb érdekesség nem hangzott el, a vádhatóság képviselője folyamatosan szembesíteni próbálta a tanút a nyomozati vallomásaival, de nem járt túl sok sikerrel, mert Horváth hárított. Helyenként ez a párbeszéd is úgy hangzott, mintha az egykori labdarúgó vádlott lenne, nem pedig tanú…
