Hírek

„Úgy érzem, mindenki el lesz ítélve” – mondta a bundaügy egyik vádlottja

Rangadó
Rangadó

2014. 09. 27. 09:01

Vízteleki János nem tapasztalta, hogy a bíróság ki akarná deríteni, mi az igazság.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Csütörtök délelőtt Vízteleki János tanúinak meghallgatásával folytatódott a hazai bundaügy büntetőeljárása a Fővárosi Törvényszéken. A vádlott este megkereste a Rangadó.hu-t, mert álláspontja szerint tárgyalótermi tudósításunk némi pontosításra, kiegészítésre szorul. Ha már így alakult, kihasználtuk az alkalmat, és megkértük, részletesen mondja el, mi történt valójában három és fél évvel ezelőtt, az ominózus 2011. áprilisi Ladánybene–Solt (1-3) megyei első osztályú mérkőzés előtt, illetve hogy fest a bundatárgyalás-sorozat napjainkban, az ő szemszögéből.

Interjúnkból kiderült, hogy az edző meglehetősen pesszimista, mert szerinte a bíróság nem a teljes igazság kiderítésére törekszik, inkább a vádhatóságot támogatja.

– Ön hogy emlékszik a kétezer-tizenegy tavaszán történtekre?
– Évekkel ezelőtt – amikor már nem voltam a Solt FC edzője – beszélgettünk Kerti Istvánnal, a soltiak egyik tulajdonosával, szponzorával, vezetőjével, aki azt mondta, úgy hallotta, hogy van egy csapat (amelyet most nem akarok megnevezni, mert nem szeretnék senkit megsérteni és újabb botrányt kirobbantani), amely pénzt ajánlott más csapatoknak, esetünkben a Ladánybenének azért, hogy a Solt FC vereséget szenvedjen – magyarázta Vízteleki János. – Tehát a soltiakat győzze le az a bizonyos csapat, a Ladánybene, amelynek felajánlották ezt a motivációs pénzt. Ez egy kicsit sértette Kerti Istvánt, és kérte, ha tudom, valamilyen módon derítsem ki, van-e erről szó egyáltalán. Már nem emlékszem, hogy mondott-e nevet vagy más egyéb konkrétumot, nem is volt fontos. Megpróbáltam, de elég buta ötletet találtam ki. Valahonnan bekattant az agyamba, hogy felajánlok egy kisebb összeget a Ladánybene egy-két futballistájának. Két játékost hívtam fel, Lázár Mátyást és Kovacsics Károlyt, hátha összebeszélnek, és kiötlik, hogy ez a pénz elég kevés, mert nekik sokkal többet ajánlott az a bizonyos másik csapat, amely azt akarja, hogy a Ladánybene legyőzze a Solt FC-t. Úgy gondolom, elhangozhatott ez, de százszázalékosan nem mertem állítani, és talán nem is mondtam ki annak a csapatnak a nevét. Lehet, hogy elhangzott, hogy tetemesebb összeget ajánlottak fel, de ez olyan régen történt, hogy nem emlékszem tisztán az egészre. Úgy emlékszem, mi ezt az ügyet le is zártuk azzal, hogy elhangzott részemről egy kétszázezer forintos ajánlat Lázár Mátyás felé, de ők ezt elutasították, majd később nevetve, viccesen mondták, hogy mégis jó lesz az a kétszázezer. Erre én azt válaszoltam, hogy csak vicc, csak próbálkozás volt, hagyjuk az egészet. Próbáltam információt megtudni, lehet, hogy részben megtudtam, lehet, hogy nem. Amikor élesbe fordult a helyzet, természetesen visszaléptem az egésztől, hiszen nem is volt alapja, engem nem is bízott meg senki azzal, hogy pénzt ajánljak a Ladánybenének, ezt csak én találtam ki annak érdekében, hogy kiderítsek egy információt.

– Milyen utóélete volt a történetnek?
– A mérkőzés lezajlott annak rendje és módja szerint, teljesen sportszerű körülmények között, tehát mindenki győzni akart. A Solt FC győzött, majd később meg is nyerte a bajnokságot, úgyhogy minden rendben volt, vesztegetés nélkül. Tehát annak a csapatnak a próbálkozása is dugába dőlt, amelyről azt lehetett hallani, hogy pénzt ajánlott annak érdekében, hogy motiválja a Solt FC ellenfeleit. Ezt a dolgot el is felejtettük, de egyszer hívattak az ügyészségre, ahol hallottam egy-két hangfelvételt… Azt mondták, ez nem ellenem irányul, hanem Lázár Mátyás ellen, és tegyek vallomást. Megkérdezték, úgy éreztem-e, hogy Lázár beleegyezett a pénzösszeg befogadásába, de azt válaszoltam, hogy ilyet nem mondhatok, hiszen ez butaság, hazugság lenne. Én úgy éreztem, hogy ez egy vicces történet, és ez sült ki belőle… Nem tudom, Lázár Mátyás mit nyilatkozott erről a dologról, nem is emlékszem, de a tanúk alátámasztják, amit mondok: ez csak egy viccelődés, egy ugratás volt.

– Mi történt azóta?
– Nekem nincs takargatnivalóm, tudom, hogy mit mondtam és közben mit gondoltam. Bennem nem volt annak a szándéka, hogy megvesztegessem a Ladánybenét, miért is tennem volna, hiszen akkor már csak baráti kötődésem volt a solti klubhoz, anyagi, erkölcsi érdekem nem fűződött ehhez a dologhoz. Úgy érzem, az egész ország ezen a dolgon nevet, kacag, meg rajtam is, hogy ilyen dolgokba kevertek, keveredtem, és egy viccelődésből ez lett. Most ország-világ előtt lejáratnak, eltiltanak a sportágtól, felfüggesztenek, és nem végezhetem a munkámat. Én nem vagyok megélhetési edző, a sport szeretetéért, a futball imádatáért csinálom, de lehet, hogy nekem már jobb lenne, ha nem is foglalkoznék a labdarúgással, mert így is rengeteg időmet elveszi. Lehet, hogy most egy kicsit jobb is, hogy nincs.

– Milyen észrevételei vannak a csütörtöki tárgyalással kapcsolatban?
– A Kerti István által említett birkapörköltnek semmi köze a mostani ügyhöz, illetve hozzám. Ő arra hozta fel példaként, hogy a sportpályafutása során soha nem vesztegetett meg senkit azért, hogy veszítsen, esetleg motiválásként vagy gesztusként meghívott valakit egy birkapörköltre. De ez nem azért történt, mert meg akart volna valakit vesztegetni vagy arra kért volna, hogy veszítsen. Ha valaki legyőzött egy csapatot, és neki tetszett ez az eredmény, akkor ez úgy honorálta, hogy megvendégelte egy ebédre vagy vacsorára.

– Mi bosszantotta fel a tárgyalóteremben?
– Azt gondolom, hogy a mostani büntetőeljárásban az igazság kiderítésére megbízott jogi személyek, a tisztelt bíróság nincs tisztában a győzelemre felajánlott motivációs jutalompénz jelentése, vagy a jutalmazás, például birkapörkölt, illetve aközött, ha valakit arra kérnek, hogy veszítsen, mert ez utóbbit úgy hívjuk, hogy vesztegetés, de hívhatjuk bundának is. Úgy gondolom, a kettő között óriási különbség van, a kettőt nem lehet egy napon említeni. Az egyik a sportszerűség szabályaival ellenkezik, a másik esetben pedig valakit megjutalmazunk azért, mert nyer – és ebből nekünk nem is származik anyagi vagy bármilyen más előnyünk. Szerintem a kettő között óriási különbség van. A bíróságon úgy éreztem, hogy a bírónő nem tesz különbséget a két dolog között. Habár az én esetemben nincs is olyanról szó, hogy valakit motiváltam volna arra, hogy győzzön, csak ki akartam deríteni egy dolgot, amire megkértek, én pedig egy elég buta módon tettem ezt, emiatt keveredtem bajba. Remélem, az igazság a későbbiekben ki fog derülni.

– Miért illette kritikával a törvényszéket?
– A mai napon fel voltam háborodva, mert úgy éreztem, a bírónő csak olyan kérdéseket tett fel, vagy csak addig engedte beszélni a tanúkat, amíg csak a vádat, tehát az ügyészi oldalt erősítette és képviselte. Az ügyész, aki vádol, próbálja bizonyítani a vádlott bűnösségét, a vádlott próbálja bizonyítani az ártatlanságát, a bíróság pedig figyelembe veszi az ott elhangzottakat, a tanúvallomásokat, a bizonyítékokat, és ezek alapján ő is kérdéseket intéz a tanúkhoz, vádlottakhoz, ügyészekhez, majd annak szándékával hoz ítéletet, hogy derüljön ki az igazság. De én ma úgy éreztem, itt mindegy, hogy ártatlan vagyok, vagy nem, ez nem érdekel senkit. Aki ellen vádat emeltek, az valószínűleg veszít. Én ezt éreztem ma. Nem éreztem annak a sugallatát, hogy ki akarnák deríteni, mi is valójában az igazság, és az ártatlan ne legyen elítélve, aki pedig nem ártatlan, azt elítéljék. Úgy érzem, ebben a büntetőeljárásban mindenki el lesz ítélve. Megmondom őszintén, kicsit kikeltem magamból, ezért elnézést kérek mindenkitől, de még most is hatása alatt vagyok az egésznek, mert úgy érzem, igazságtalanul történnek velem a dolgok. Én tudom az igazságot, tehát tudom, mit tettem, és milyen célokkal tettem azt, amit tettem. Igazából nem tettem semmit, csak valamit ki akartam deríteni, és pórul jártam.

– Tényleg nem hisz az igazságos ítéletben?
– Ma hiányoltam azt a szellemiséget, hogy valaki az képviselné, hogy majd igazságosan fog igazságot tenni. Azt éreztem, hogy csak olyan kérdések hangzottak el a tanúk felé, amelyek csak megerősítik a vád oldalát. Úgy éreztem, csak két fél van a tárgyalóteremben, a vád és a védelem, és a vád fogja meghozni az ítéletet. És tudjuk, hogy az mi lesz… Mindenkit el fognak ítélni, ha ártatlan, ha nem ártatlan… Ennek ellenére én még bízom abban, hogy előbb-utóbb mindig győz az igazság. Persze, van kivétel, de az nem én szeretnék lenni! A bűnös bűnhődjön, az ártatlan pedig kapjon felmentést. Nem akartam ezzel a megnyilvánulásommal, nyilatkozatommal senkit megbántani, de ha mégis megsértettem valakit, akkor elnézést kérek, nem ez volt a célom, de szeretném, ha a tárgyalóteremben mindenki megkapná az esélyt arra, hogy ha ártatlan, az derüljön ki. Az éreztem, hogy ez nem is érdekel senkit, mert el van könyvelve, hogy aki ellen vádat emeltek, az keményen el lesz ítélve, és példát fognak statuálni vele. Az pedig nem érdekel senkit, hogy én esetleg ártatlan vagyok, illetve mi célból tettem, amit tettem. Nagyon el vagyok keseredve.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.