Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Egy rövid belga kitérőt leszámítva 15 éve játszik Skandináviában a 35 éves csatár, Kovács Péter. Tavaly gólkirály, idén pedig bajnok lett a norvég Strömsgodset csapatával, amely 43 év után végzett ismét az első helyen. Lothar Matthäus korszakában tíz alkalommal a magyar válogatottban is szerepelt Kovács, aki berendezkedett északon, élettársa szintén norvég bajnok, válogatott futballista. A magyar csatár nemrégiben hosszabbította meg két évvel a szerződését, és a Digi Sport televízió hétfő reggeli adásában elmondta, hogy visszavonulása után is Norvégiában képzeli el az életét.
– Hogyan sikerült megnyerniük a bajnokságot? A csapat zöme idén fiatal játékosokból állt…
– Nagyon jó elegyet alkotunk mi, idősebb játékosok a fiatalokkal. Ez nem csak ebben az évben jött így össze, a klub kétezer-nyolc óta tartó felépítésének a gyümölcse érett most be. Reméljük, jövőre tudjuk folytatni a fejlődést – mondta Kovács Péter.
– Negyvenhárom év után lett bajnok a csapat. Milyen ennek a visszhangja? Mekkora az öröm Drammenben?
– Nagyon nagy visszhangja volt, a vasárnapi meccs után hétfőn-kedden nem sok ember dolgozott a városban, mindenki ünnepelte a bajnoki címet. Most már azért megnyugodott a város, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Mi is a szünidőnket töltjük már, január hatodikán kezdődik a felkészülés, és megpróbáljuk megvédeni a bajnoki címünket.
– Megnyugodott a norvég szövetség is? Mindenféle szankciókkal fenyegettek, miután a szurkolók túlságosan örültek…
– Ez nagyon negatív visszhangot váltott ki a médiában, de a Norvég Labdarúgó Szövetség végül belátta, hogy semmi értelme nincs további szankciókat bevezetni, és nem kaptuk büntetést. Ez szerintem teljesen reális és jól megfontolt döntés.
– A fiatal játékosok mennyire hallgatnak az önhöz hasonló, idősebb vezérbikákra?
– Hallgatnak rám, de nem csak én vagyok egyedül idősebb játékos. Velem együtt van néhány rutinos labdarúgó a csapatban, akik igazán vezéregyéniségek. Az utolsó meccseken ez nagyon jól sikerült, mert döntő gólokat rúgtunk, és az idősebb játékosok húzták a gárda szekerét.
– Mennyire érzi jól magát? Mit szeret igazán a norvég életben?
– Hozzászoktam már, hiszen kétezer-kettő óta itt vagyok. Az emberek nagyon nyitottak, nagyon barátságosak. Nem csak mi, focisták, hanem az átlagemberek is nagyon magas színvonalon élnek. Nagyon szeretem Oslót, de egész Norvégia csodálatos ország, és ajánlom mindenkinek, mert egy látogatást mindenképpen megér.
– Korábban azt nyilatkozta, hogy már kicsit norvégnak érzi magát. Miben más, mint egy tipikus magyar focista?
– Szerintem a mentalitásom kicsit más, mint egy magyar focistáé. Soha nem adom fel, és száztíz százalékot nyújtok minden edzésen és meccsen is. Úgy gondolom, a norvég labdarúgás, a norvég bajnokság előrébb jár, mint a magyar. Nem sok rálátásom van a magyar focira, de úgy érzem, hogy ebben igazam van.
– Akkor nem lehetetlen, hogy a magyar bajnokságot is megnyernék?
– Abszolút nem.
– Harmincöt éves, és két évet hosszabbított. Ennyire jól bírja fizikálisan?
– Szerencsére igen, és a sérülések is elkerülnek. Volt egy enyhe térdsérülésem az idény vége felé, de elég gyorsan kikúráltam magam. Most kéthetes pihenőt kaptunk, de december elején megkezdődik az egyéni felkészülés, és várom már a jövő évet is.
– Ha ennyire jól érzi magát ott északon, akkor a szabadságot sem egy déli tengerparton fogja tölteni?
– Sajnos nem. Most egy kicsit unalmasabb része következik az évnek, mert egy dolgozatot kell megírnom, amit december elsejéig le kell adnom az egyetemen. Azért is keltem ilyen korán ma is, mert el kell kezdenem, és nagy próbatétel lesz befejezni december elejéig. Egy dániai iskolát végzek el, és sportmenedzsernek tanulok. Remélem, tíz éve múlva egy sportigazgatói állást töltök be itt, valamelyik sportcsapatnál. Nem biztos, hogy ez futballklub lesz, de mindenképp a sportban szeretnék maradni. A sportvezetői munkakör nagyon érdekel, de az edzői szakma annyira nem vonz.
– Ha az újjáépülő magyar válogatottba behívót kapna, akkor elgondolkodna a válaszon?
– A válaszom nem, mert majdnem harminchat éves vagyok már. A magyar válogatottnak nem rám kellene épülnie, inkább egy erős, fiatal koncepciót kellene kialakítani, ami a jövőre nézve sokkal jobb lenne, mint egy idősebb játékos. Remélem, az új kapitány megkapja a türelmet, és a garanciát arra, hogy egy ütőképes válogatottat építsen a jövőben.
– Magyar vagy külföldi szövetségi kapitányt javasolna a válogatott kispadjára?
– Véleményem szerint a türelem a legfontosabb. Teljesen mindegy, hogy külföldi vagy magyar lesz a kapitány. Legyen egy koncepció, egy terv, ami felépíti a magyar futballt, és akkor a következő selejtezősorozatban talán egy kicsit jobban tudunk szerepelni.
