Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Szégyen. Ez a leggyakoribb kifejezés, amely mostanában elhangzik a magyar válogatottal kapcsolatban. A néhány hete még imádott nemzeti csapat – kis túlzással közellenség lett az országban. De vajon hogy látja ezt az együttes kirakatembere, Dzsudzsák Balázs?
Melyik a fájóbb, a romániai 3-0-s zakó, vagy a hollandiai 8-1-es megaláztatás? Fel lehet-e ebből állni? Sokan nem csak Egervári Sándor távozását követelték, hanem a játékosok egy részétől is megválnának. Ez-e a megoldás?
A Dinamo Moszkva szélső középpályása a közelmúltban együtt edzett a Nyírvasvári Női SE játékosaival, akik megnyerték a Facebook-oldalán indított képfeltöltő-játékot. A budapesti Vasas utánpótlás-pályán jó néhány gyakorlatot elvégeztek együtt, végül pedig játszottak egy minimeccset is. „Megtalálta a megfelelő szintet Dzsudzsák Balázs!” – ilyen, és ehhez hasonló megjegyzések is elhangzottak a pálya szélén.
– Azt mondom, mindenki felelős azért, amit Hollandiában elértünk, de nincsen akkora vészkongatás. Az érdeklődés és a felfokozottság miatt a román meccs sokkal mélyebben érintett mindenkit, többek között engem is – mondta a SportKlub televíziónak adott interjújában Dzsudzsák.
Eközben a válogatott másik sztárja, Szalai Ádám borította a bilit. Kiderült, hogy eddig csak hülyítették a magyar szurkolókat. A világbajnokságra való kijutás helyett szolgáltatott más témát a válogatott, az amszterdami nyolcas fogalommá vált. Sokan úgy gondolták, hogy ezek után nem csak Egervári Sándornak kell távoznia.
– Nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy mindenki felteszi a kezét, hogy nekem itt elég volt – vélekedett Dzsudzsák, aki szerint nem is volt olyan lesújtó a hollandiai mérkőzés, legalábbis az eleje. – Attól függetlenül, hogy egy nagyon csúfos vereségről beszélünk, voltak azért olyan momentumok a mérkőzésen, amikor az első tizenhárom percben négyszer mentünk a kapura úgy, hogy emberfölényben voltunk, és nem tudtuk ezt megfelelően kihasználni, tehát hiányoztak azok az utolsó passzok, amiket ilyen csapat ellen, sőt senki ellen nem lehet megengedni, hogy négyből egyszer sem tudunk góllal befejezni támadást. Továbbra is azt mondom, hogy akit kellett, megvertünk ebben a csoportban, és volt, hogy úgyis sikerült nyerni, hogy papíron nem mi voltunk az esélyesek.
A végső bravúr tehát elmaradt, csak a harmadik helyet sikerült megszerezni a csoportban. Egyelőre tehát marad a hülyítés, de mindenki annak örülne a legjobban, ha lehetne rajongani Dzsudzsákékért, és a válogatott játékosai nem csak a nyilatkozatháborúkat nyernék meg.
